Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Z.É.T.

    őstag

    válasz #92251648 #11080 üzenetére

    Szerintem tudod, hogy elég hasonlóan gondolkodunk erről (is), de azért tényleg van olyan szerencsétlen konstelláció, amikor zeneileg tetszik valami, de felvételtechnikailag ótvar.
    Ez előfordul bármely műfajban, de a könnyűzenében - kiváltképp, ha hazai - erőteljesebben van jelen, de ízlésesebb rock és kisebb költségvetésű underground/kortárs felvételeknél is előfordul.
    (és hazai alatt akár kiemelt, népszerű, drága stúdióban összerakott zenére is igaz lehet, pl. Ákos valamelyik néhány éves lemezén is hallottam olyan botrányosan megszólaló track-et, ahol csak fejessel sikerült megfigyelnem, hogy a bégitár klippel, nem tudom, hogy a recording, vagy mixing volt az igénytelenebb, de utóbbinál nyilván javítani lehetett volna)

    Ettől függetlenül, amikor olvasom itt és máshol a túl sok mélyet, meg a botrányos általános hangminőséget, nekem is mindig az jut eszembe, hogy ha nem "audiofil" lemezekre kihegyezett rendszereket építene a hifisták többsége, inkább olyan teljes értékű zenereprodukálót, amivel a kevésbé cicivillantóra készített átlaglemezek is élvezetesek, akkor kevesebb szó esne hangzásról, mint a zenéről, vagy az általa kiváltott emóciókról.
    Az utat mindenki maga választja - ha elég tudatos hozzá és nem fizetett tesztelők véleménye alapján válogatja össze a bestbuy elemeket - a zenét elégedetten élvezőknél jóval ritkább a felvételek kritizálása, körülbelül annyival, mint amennyivel kevésbé próbálják a kiemelkedőnek tartott lemezekből kicsikarni az általuk vélt lehető legjobbat. És ez ártól és kategóriáktól független a tapasztalatom szerint.

    Ezen kívül azt sem értem, miért kell mindennek valahogy (az elvártnak megfelelően) szólnia. A zenészek, producerek, zenei rendezők sokszor éppen azzal fokozzák egy lemez dramaturgiáját, hogy adott tétel szándékosan kellemetlenül szól. (a példa kedvéért)

    Oké, ez is csak szócséplés lett, a lényeget kiemelve: a legtöbb esetben a szűk minőségi keresztmetszet a teremakusztika és/vagy maga a hifi, sokkal ritkább - de nem példa nélküli - a lemez keverése, felvétele. Szigorúan szerintem.
    (a kedvenc ~10 000 zenei anyagomból talán ha kettő - négy olyat találnék, amit azért nem hallgatok szívesen, mert rosszul szólna, pedig a jelenlegi hifim nem egy ökör ára és aki ismer, nem az igénytelenségemről vagyok felismerhető)

    Juj, a mindent cukormázasra színező "zeneinek" hívott eszközöket kihagytam, azt majd talán legközelebb. ;]

Új hozzászólás Aktív témák