Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • localhost

    Közösségépítő

    Figyelem! A történet 100% igaz, velem esett meg!

    Amikor még vállalkoztam egy hihetetlenül okos pénzügyér hölgy volt az egyik első kuncsaftom.
    Nagyon otthon volt pénzügyekben, ám a számítógéphez nem sokat értett, bár nagyon szeretett volna. (kora: 40+)
    Vettünk is neki egy gépet, jogtiszta DOS, Quattro táblázatkezelő, ÉkSzer Dos-alapú szövegszerkesztő.

    Mivel egyedül nehezen boldogult, kérte, adjak neki magánórákat, hogy megértse, használhassa.
    A Hölgyet itt most Pirikének nevezem(=alias!)

    3*20 (!) órában állapodtunk meg.
    20=gépkezelés+dos, 20=táblázatkezelés, grafikonok Quattro-ban, 20=Szövegszerkesztés ÉkSzer-ben.
    Pirike valóban nagyon figyelt, gondosan jegyzetelt, bár elég nehéz volt például meggyőznöm (de sikerült!), hogy jegyzeteléskor NE AZT írja fel, hogy <jobbra><jobbra><le><Enter><Enter>, hanem azt:
    Dokumentumok/fájl/megyitás.

    Végül a 60 óra után ''gépreérettnek'' nyilvánítottam, Pirike fizetett, magára hagytam.

    Három hónap múlva hívott ismét, hogy hát eddig nem használta a gépet, szinte mindent elfelejtett, a saját jegyzeteit sem érti.
    Mivel MOST LENNE egy olyan munkája, hogy KELLENE használni a gépet, felfrissítésül mondjak el mindent mégegyszer.
    3*5 (!) órában állapodtunk meg.
    5=gépkezelés+dos, 5=táblázatkezelés, grafikonok Quattro-ban, 5=Szövegszerkesztés ÉkSzer-ben.
    PLUSZKÉNT kérte, hogy vigyek egy faxmodemet a gépére (dos-os faxprogrammal), mert az jó, ha a gépről tud faxot küldeni.
    Vittem, beüzemeltem, beállítottam a faxot.
    Elmagyaráztam a gépről történő faxküldés és fogadás titkait, módszertanát, eljárásait, újabb 4 órában.
    Adjuk csak össze, ekkor én már 79 órája szinte megállás nélkül magyaráztam neki a gépről, több napja oda jártam, szinte náluk laktam :)

    Az a bizonyos HETVENKILENCEDIK óra utolsó perceiben összefoglalván mindent, valami hasonlóval zártam az egészet:
    ''És akkor most megnyomjuk az [OK]-t és már kész is''.
    Elhallgattam, befejeztem, KÉSZ, VÉGE! +(sóhajtás)

    Pirike füzetébe jegyzetel '' megnyomjuk az [OK]-t és már kész is'', majd rám néz, és azt kérdezi:

    - MÉG EGYET kérdezhetek? Az okét a nyíllal nyomjuk meg?
    - Igen! - mondom én - a képernyőn azt a nyilat ráviszem az OK gombara és kattintok.
    - Na jó! - kérdez vissza - de azt a nyilt ott a képernyőn a nyúllal nyomjuk meg???
    - Nyúllal ??????? Hmmmmm????
    - Igen! Azzal a nyúllal ott... és rámutat az EGÉRRE az asztalon.

    TANULSÁG, zárszó, összegzés:

    A hölgy 79 órai aktív tanulás és figyelés után ekkor ott tartott, hogy amit az asztalon huzigálunk az NYÚL!
    És a kérdés ráadásul az volt, hogy a képenyőn levő nyilat a nyúllal mozgatjuk-e....
    Ennyit értett meg az egészből.

    CSŐD! Nagyon rosszul oktatok, azt hiszem.... :)

Új hozzászólás Aktív témák