Alternatív formátumok
Írásunk vége felé közelítve néhány szokatlan kialakítású klaviatúrát mutatunk be érdekességképp, olyanokat, amelyek az ergonómia csúcskategóriájának és a hatékony munkavégzésnek az avatárjai, de a "semmiből előbukkanva" kicsit sokkolhatják a tárgykörben nem annyira jártasakat.
(forrás: Reddit@r/MechanicalKeyboards) [+]
Az Alice/Arisu kiosztás egy nem túl kockázatos belépőt szimbolizál az ízületeinket/vázrendszerünket kímélő perifériák felségterületére. A kettéosztott, "megtört" gomberdő nem újkeletű sztori, már a '90-es években (sőt, előbb) is találkozhattunk vele, elég csak visszagondolnunk a Microsoft Natural Keyboardra, és annak iterációira. Ez a dizájn segít abban, hogy csuklóink kisebb szöget zárjanak be alkarjainkkal, ami komfortosabb pozitúra felvételét váltja ki, és ennek nem kell ecsetelni a pozitív velejáróit.
Pár Arisu megoldás a Keychrontól: nagy kedvencünk, a Q8, középen a southpaw Q14 Max és jobbra a slim profilos K11 Max [+]
Ha még nem volt szerencsénk ilyen konstrukcióhoz, picit ijesztő lehet, de megnyugtatnánk mindenkit, hogy ha nem abszolút tűzre való a gépelési módszerünk, nagyon hamar megszokhatók (és rá is kényszerítenek egy helyesebb útra).
Az akarom relé berregni kezd: az Alice vonal elindítója, a TGR Alice, mellette pedig a PrimeKB Meridian (forrás: TGR Alice: Pinterest) [+]
Hirdetés
Személy szerint mi szinte azonnal képesek voltunk hozni vele a régi sebességet, és a rutin – szintén nem valami hosszasan tartó – megszerzése inkább arra irányult, mikor VIA-ban az egyéni optimalizációval szórakoztunk (gombok áthelyezése – például Caps Lockra az esc/layer tap layer 2-t, a backspace áttelepítése a jobb oldali spacebarra, majd rétegváltóval kombinálása stb. –, makrók készítése, a home row-ra mutató centralizálás).
A laprugós mounttal érkező Owlab Spring és az új sláger, a döntött klasztereket, illetve csavarmentes dizájnt kínáló Qwertykeys Neo Ergo (forrás: Owlab Spring: DBOKEY YouTube | Neo Ergo: alexotos) [+]
Az Alice és Arisu amúgy nem ugyanaz; az előbbi az eredeti, az ős, és nincsenek rajta dedikált kurzornyilak (vagy be vannak tolva a jobb shift baljára), plusz ha van makróoszlop, az a bal oldalon van, és a 60 mellett előfordul 40, netán 45 százalékos kiszerelésben. Az utóbbiból létezik 65, 75, 80, 96 és 100 százalékos, de még southpaw is, sőt az alacsony profil vagy a Topre-klón EC kapcsolós kivitel sem marad ki a körből.
Keychron Q11, ErgoDox Moonlander és ErgoDox EZ (forrás: ErgoDox EZ: RTINGS) [+]
Innen az osztott felépítés felé léphetünk tovább, ami megengedi, hogy tetszés szerinti távolságra legyen a billentyűknek otthont adó két modul, ezért alkarjaink párhuzamosak lehetnek a vállunk vonalával (pihentetőbb), és az egerünket vagy trackballunkat akár középre, a két egység közé is tehetjük (talán kényelmesebb a testünk felé nyúlni érte, mint fordítva). Ebben a halmazban előtérbe kerül az inverz és oldalirányú döntés, melyeknek kettőse a természetesebb testtartás eléréséhez asszisztál, és mivel tipikusan kompaktabb, minél kevesebb ujjmozgásra törekvő formátumokról van szó, fokozódik a QMK/VIA/Vial/ZMK támogatásának fontossága.
Balra a Kinesis Advantage 2 és az osztott Advantage 360, míg jobbra a (PCD) Maltron L90 látható (forrás: Kinesis: Faith Arslan) [+]
A zenitet a sculpted keywelles és főleg az osztott sculpted keywelles csodák testesítik meg, amelyek formázott gombkútjaikkal követik a kezünk formáját, és úgy vannak tervezve, hogy a lehető legcsekélyebb mértékben – vagy egyáltalán ne – mozdítsuk el kacsóinkat a nyugalmi állapotból. Az ezekkel való barátság megkötése már több időt vehet igénybe, de hosszú távon meghálálják a kitartást, és nem csak egészségesebbé teszik a munkakörnyezetünket, de a hatékonyságunkat is jelentősen megnövelhetik.
Háromféle kivitel a tetszés szerinti gombszámmal, hüvelykujjklaszterrel, kiegészítőkkel és színnel megépít(tet)hető Dactyl Manuformból (forrás: Cyboard) [+]
Nem kevés olyan felhasználó van, akinek a komoly fájdalmait enyhítették, szinte rögvest, és pont emiatt a baj megelőzésben is kulcsszerepet vállalhatnak. A legnagyobb hátrányuk az áruk, ami jellemzően (a használtpiacot belevéve!) hozzávetőleg 80-300 000 forint között mozog. Ja, és ki mondja, hogy ezekkel nem lehet normálisan játszani (már ha nem Bluetooth-os holmit vettünk)?
Charybdis, Charybdis Mini és Charybdis Nano [+]
MoErgo Glove80 [+]
Egyes modellek fedélzeti trackballal/trackballokkal/trackpointtal/tapipaddal kérhetők, ha szívesen búcsút intenénk az egerünknek, és akár székünk karfáira rögzíthetőket is találhatunk. Az sem mellékes, hogy ha olyat választunk, amit kitben (is) árulnak, akkor nagyon sok pénzt – akár százezres nagyságrendű összeget – megtakaríthatunk azzal, ha mi építjük meg.
DataHand, Svalboard és egy Azeron Cyborg II (forrás: DataHand: Wikipedia) [+]
A nagyon elvetemültek még megmustrálhatják az effektíve nulla csukló-/kézmozgást lehetővé tévő, rendkívül unkonvencionális, '90-es évekből származó DataHandet, amit nem marslakóknak, hanem a produktivitást az ízületek oltalmazásával magas szinten összemosó személyeknek találtak ki. Ez egy paradigmaváltás (amiben egyébként a játéknak nem igazán osztottak lapot, de ez nem róható fel hibaként), és a billentyűzetes topikban is van egy élvezője, aki nem kevés utánajárást, pénzt, munkát és időt ölt bele, de esküszik rá.
A JesusFreke által tervezett lalboard prototípusa (forrás: GitHub@JesusFreke) [+]
A DataHand bezsákolása nem egy leányálom, mivel nagyon ritka, ebből fakadóan nem is két zacskó szotyiba kerül, és gyakorta még kell vele – elektroműszerész/programozói szaktudással – bíbelődni, hogy beröffenthető legyen. Emiatt született meg a JesusFreke-féle lalboard, a Svalboard, és ez adhatta az ihletet a gamereknek marketingelt Azeron Cyborgokhoz.
HHKB Professional Hybrid Type-S [+]
Visszakanyarodva a hétköznapibb formatervezéshez még megvillantjuk a Wada Eiiti professzornak köszönhető HHKB-t (Happy Hacking Keyboard), ami nem csak egy – szűkebb körben, kiváltképp Japánban – ünnepelt, Topre kapcsolókkal szerelt billentyűzetcsaládot, de egy kiosztást is jelöl. Ennek világra jöttéről/paramétereiről itt olvashatunk részletesebben.
Két, egyedileg épített ortolineáris jószág (forrás: Imgur) [+]
Az ortolineáris vagy más néven "mátrix" eszközök szintén megérnek egy (rövid) misét, ugyanis uniform gombokkal jönnek – sokszor még a spacebar(ok) is csak 1u széles(ek) –, és sem a soraikban, sem az oszlopaikban nincs eltolódás. Vannak, akik azt hirdetik, hogy ez fiziológiailag jobb a megszokottnál, de ez ügyben nincs konszenzus – mi inkább az ellentábor felé húzunk.
Corne (forrás: Boardsource) [+]
A 60 százalékos méret alatt (de felett is) sokféle vadhajtás van még, mind hagyományosabb, mint osztott vonalon, de a klaviatúrák mélyvíze olyannyira mély, hogy meg sem kíséreljük akár csak közelítőleg is érinteni az óceán fenekét. Ehelyett pár képet illesztünk be ide egy-két kuriózumról.
(PCD) Maltron Single Hand Keyboard, Head/Mouth Stick Keyboard és Expanded Keyboard [+]
Két 30 százalékos, ultrakompakt projekt a Redditről (forrás: Reddit@r/MechanicalKeyboards) [+]
Két kedvenc 40 (45) százalékos Alice-unk, a Libra Mini és a PrimeKB Prime E [+]
Clarabelle (forrás: CannonKeys) [+]
Visszatetsző a sok töpszli mütyür? Itt a 76,2 vagy 218,4 cm széles Long Boi! (forrás: Geekhack) [+]
Egy teljesen házilag tervezett és épített motyó, Cherry MX Brown-okkal; balra a kezdeti elrendezés, jobbra a fejlesztett logikai kiosztás (forrás: SaGa59) [+]
Wombat (forrás: Geekhack) [+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
