Kiosztás

A leglényegesebb, amit már az elején le kell szögeznünk (bár ez sokaknak magától értetődő, de talán nem mindenkinek), hogy az operációs rendszer beviteli nyelve nincs összefüggésben a fizikai hardver kiosztásával, tehát ha az előbbi magyar, akkor hiába van a billentyűsapkán például ":" és ";" karakter, attól még lenyomásra "é" ás "É" betűket fogunk velük írni.

Alternatívák a QWERTY/QWERTZ/AZERTY leváltására; Dvorak, Colemak és Workman US (forrás: Wikipedia)

Azért ezzel kezdünk, mert még a komplett európai (különféle ISO-k) piac is eltörpül az amerikaihoz (US ANSI) képest, nemhogy a magyar, vagyis a vásárlási lehetőségeink elképesztő mértékben kibővülnek, ha nem ragaszkodunk makacsul a HU ISO eszközhöz, és legalább az UK/DE/egyéb ISO-k felségvizeire hajlandóak vagyunk elvitorlázni. Ne feledjük, ezeknek a gombelrendezése megegyezik a magyaréval, mindössze néhány kupakon lesz más felirat (sokszor a "Z" és "Y" felcserélésével kezdve)! Értelemszerűen, ha a vakon (vagy csak nagyritkán le-lepillantva) gépelés olyan messze áll tőlünk, mint Makótól az Androméda-galaxis, és még egy csöpp késztetést sem érzünk az elsajátítására, kénytelenek leszünk beérni a meglehetősen szűkös hazai kínálattal.

US ANSI vs. ISO (forrás: Switch & Click) [+]

Az ANSI és az ISO-k közt a következő különbségek figyelhetők meg:

• az ANSI egysoros, jellemzően 2,25u széles enterrel jön a kétsoros helyett (1u=egy sztenderd alfanumerikus billentyű szélessége, a sztenderd szóköz gomb 6,25u-s, míg Alice/Arisu elrendezésnél 2,25 és 2,75u-s – tekintve, hogy ott kettő van belőle);
• az ANSI bal shiftje 2,25u széles, és stabilizátoros (az ISO-ké általában 1,25u-s);
• az ANSI-n nincs külön NUBS gomb (magyarban dedikált "í", a bal shifttől jobbra);
• az ANSI NUHS gombja (magyarban "ű") az enter fölé kerül;
• az ANSI-n sima jobb Alt van AltGr helyett, így az utóbbival hozzáférhető, speciális karakterek használatához először szoftveresen át kell állítani AltGr-re.

Itthoni szemmel megeshet, hogy kissé idegenül hat az ANSI, de azért vannak előnyei:

• jóval több modell készül vele, mint ISO-val
• az enter 1u-val közelebb leledzik a home row-hoz, és emiatt nem kell annyira nyújtóztatni a kisujjunkat, mint a kétsoros testvérénél, ráadásul az "ű" nem egy nagyon gyakorta használt karakter a nyelvünkben, így nem akkora baj, ha 1u-val távolabbra vándorol;
• sokan kedvelik a 2,25u széles bal shift stabilitását, és játékban WASD helyett ESDF-et tuszkolva is jobban kézre eshet;
• a harmadik féltől vett kupakszetteknél könnyebb dolgunk lesz, mert akadnak olyan készletek, amik nincsenek ISO-ban, de olyanok is, amelyeknél az ISO-támogatás egy kiegészítő kit képében pipálható csak ki, azaz pluszköltséget (tipikusan 15-50 dollárt/eurót) jelent.

Ami egy kis kellemetlenséget okozhat (az egysoros enterrel való bensőséges viszony kialakulásán túl, bár alapvetően helyes kéztartással ez véleményünk szerint nem olyan nehéz), az a dedikált "í/Í" hiánya, de töredelmesen be kell valljuk, hogy mi AltGr+[j/i]-vel írjuk még ISO-n is, legalábbis 100-ból 98-szor bizonyosan, pedig nem US ANSI-n szocializálódtunk. Mindenesetre megér egy alapos átgondolást a történet.

A QMK firmware VIA GUI-ja [+]

Azt még megjegyeznénk, hogy akik jól elvannak a TKL-lel (tenkeyless/80 százalékos), azok jó eséllyel megbarátkoznának a 75 vagy 65 százalékos dizájnnal is (szerintünk amúgy az utóbbi a "sweet spot", mivel az alfanumerikus és módosító billentyűkön kívül még van pár extra gombunk a kísérletezéshez, de szélességben nem lógunk nagyon túl a 60 százalékos dimenziókon).

A használata pofonegyszerű; itt például az összes egérfunkció (is) látható a negyedik rétegen [+]

Ennek oka, hogy úgy hisszük, meglévő kurzornyilak esetén a többi kurzorpozicionáló funkció leglogikusabb helye az Fn+[nyilak] kombinációkon van (balra: home, jobbra: end, felfelé: page up, lefelé: page down), és az insert/delete párosnak találhatunk számunkra megfelelő helyet a fentebb már említett QMK/VIA/Vial(/ZMK) firmware-ekkel/konfigurátorokkal. Itt a legtriviálisabb probléma (magyar kiosztással/beviteli nyelvvel) az, hogy a "0" alapértelmezésben legsűrűbben az Fn+[esc] kombóval férhető hozzá, és ha a választottunkat saját szoftver hajtja az előző mondatban szóba hozott platformok helyett, akkor ennek átállítására nem biztos, hogy módunk nyílik (legrosszabb lapjárásnál külső programmal – AutoHotkey –, de az nem mentődik belső memóriába).

Nem hiányoznak a makrók, az alternatív számbevitel vagy a médiavezérlők sem [+]

A 65 százalékos mellett az szól, hogy a funkcióbillentyűket (F1-F12) sokan nem használják túl gyakran, legfeljebb csak egy-kettőt, és a dedikált gombsor szanálásával nem kell annyira nyújtózkodnunk az ujjainkkal, mikor a nem elsődleges rétegen aktiválnánk valamelyiket. Nyilván az sem kizárt, hogy az F-sor szerves részét képezi a napjainknak, de még talán így is ergonomikusabb közelebb szerveznünk őket a home row-hoz.

AutoHotkey (forrás: YouTube@SoCitrusing) [+]

Léteznek a 60 százalékosnál kisebb/kevesebb gombot felvonultató formátumok, de ezek inkább azoknak valók, akik nem sokat vagy semennyit sem gépelnek ékezetekkel, már viszonylag otthonosan mozognak a DIY területén, és akiknek ez az írás nem szolgál sok (vagy semennyi) új információval, így ezekre nem térünk ki most bővebben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!