Bevezető, formátum

A beviteli eszközöket sokan el szokták hanyagolni, még akkor is, ha a számítógépük sok százezer forintot ér, pedig ezek azok a hardverek, amiken keresztül az ember-gép kapcsolat megvalósul, és ezért alapjaiban határozzák meg a felhasználói élményt. Persze a billentyűzetet nézve sem más a helyzet, sőt, nem ritka, hogy az utolsók között kullog a fontossági sorban, noha valójában kiemelt szerepet kellene kapnia, főleg abban az esetben, ha rendszeresen töltünk huzamosabb időt a képernyő előtt.

Egy nagyon prémium modell, a Pangea Full Size (110%, southpaw) (forrás: bowlkeyboards.com) [+]

Korábban lehetett kifogás, hogy az igazán jó, mechanikus darabok rendkívül drágák a fizetéseinkhez mérten, de a Covid járvány óta – különösen az elmúlt 2-2,5 évben – rengeteget fejlődött a piac, mert az egyedileg épített/csoportos előfinanszírozói (group buy) szegmensek jóságai szépen leszivárogtak a mainstreambe, és ár/érték szempontjából aránylag emészthető összegekért meglepően korrekt termékekhez juthatunk hozzá, pláne, ha belevesszük azt, hogy mennyit ér a pénzünk a közértben megejtett, hétvégi nagybevásárláskor. Cikkünkben nagyjából körbejárjuk azokat a tényezőket, amiket érdemes megvizsgálnunk a költekezést megelőzően, és igyekszünk segíteni olvasóinknak közelítőleg felmérni a valós igényeiket, hogy aztán olyan klaviatúrát zsákoljanak be, amit hosszú ideig megelégedéssel fognak használni.

Formátum

Az első kérdés, amelyet fel kell tennünk, hogy ténylegesen milyen gyakorisággal nyúlunk a numerikus padhez. Egészen biztosan szükségünk van rá, vagy azért tudunk élni nélküle? A 100 százalékos kivitel sztenderdje mondhatni beégett a köztudatba, ám nem feltétlenül ez a tökéletes megoldás mindenkinek. Ez természetesen ugyanúgy igaz a 110 százalékos konstrukciókra is, melyeknél a számklaszter felett négy bónuszgomb sorakozik.

Keychron Q6 Max DE ISO (110%) [+]

Ha játszunk, nem mindig, de az esetek döntő többségében teljesen felesleges egy ekkora periféria, csupán az egerünk szabad/kényelmes mozgásterét csökkenti azzal, hogy vállunk nagyobb szöget zár be alkarunkkal ("terpesztünk"), alkalmasint a készülékház jobb szélébe ütközhetünk a rágcsálóval, és megerőltetőbb testhelyzetet veszünk fel a semleges, fiziológiailag egészségesebb állapothoz képest (amit most még lehet, hogy nem, de 10-15 év múlva könnyen megbánhatunk).

Egy komolyabb, vezetékmentes numerikus pad/makrópad, a Keychron Q0 Max [+]

Munkánál már sűrűbben előjöhet az, hogy a hatékonysághoz – avatatlan szemmel nézve – elengedhetetlen részlet, viszont ekkor sem célszerű egy legyintéssel elintéznünk az előző pontban taglaltakat. Amennyiben nyitottnak érezzük magunkat egy testkímélőbb pozitúra megszokására, nem árthat elgondolkodnunk egy különálló numerikus pad/makrópad beszerzésén, ami akár vezetékmentes is lehet, és nem muszáj egy kisebb vagyonba kerülnie. Ennek előnye, hogy bárhová szabadon pakolhatjuk, tehát ha épp nem pötyögünk rajta, akkor csak arrébb tesszük.

Keychron Q5 Max UK ISO (96%, "1800 Compact") [+]

Keychron Q12 Max US ANSI (96%, southpaw) [+]

A másik alternatíva (ha jobb kézzel használjuk az egeret) az úgynevezett "southpaw" kialakítású tasztatúra vétele (például Keychron Q12/Q12 Max/Q14/Q14 Max), amin a numerikus rész átvándorol a bal oldalra. A harmadik opció, ha legalább a 96 százalékos irányba kikacsintunk, ahol az insert/delete/home/end/page up/page down sziget eltűnik, és a numerikus pad rátolódik a kurzornyilakra.

Keychron Q3 Max UK ISO (80%, "TKL") [+]

Keychron Q1 Max UK ISO (75%) [+]

A negyedik ösvény az, ha helytakarékos, mindazonáltal QMK/VIA/Vial(/ZMK) szoftverplatformokkal kompatibilis apparátussal gazdagítjuk arzenálunkat, ugyanis ezeknél minden egyes gombot úgy programozhatunk, ahogy akarunk, a komplex makrókat is beleértve.

Keychron Q2 Max UK ISO (65%) [+]

Keychron Q4 Max Nordic-ISO (60%) [+]

Ez a 75 százalékos vagy annál kompaktabb formátumoknál kiváltképp lényeges, mert számottevően gördülékenyebbé és élvezetesebbé tehető vele a mindennapi életünk.

A nyugalmi állapot; home row

A maximális testreszabással, valamint a több rendelkezésre álló réteggel elérhetjük, hogy ujjaink a lehető legkevesebbet vagy egyáltalán ne mozduljanak el a home row-ról (ASDF JKLÉ), amely a nagykönyvben megírt, ideális használati mód lenne, és egyebek mellett a fizikailag hiányzó num padet kiválthatjuk mondjuk így (vagy akárhogy):

Alternatíva a dedikált numerikus pad helyett, ami tetszés szerint variálható [+]

A gombok egymáshoz való viszonyát nézve ezek a fajták léteznek:

Egy 40 százalékos apróság, az osztott spacebarral szállított Keychron Q9 Plus [+]

row/uniform/equal staggered: a sorok el vannak tolva egymáshoz képest, ez a mindenki által ismert, leggyakrabban látott gombszerveződés. Ez van ennek a cikknek a fókuszpontjában;

CB34S, egy Choc unibody columnar staggered csöppség (forrás: Reddit@r/ErgoMechKeyboards) [+]

columnar staggered: az oszlopok vannak eltolva egymáshoz képest, az osztott, de legalább "tört" klaviatúráknál fordul elő;

µTRON (forrás: Deskthority) [+]

symmetric staggered: a gombklaszter két részre van választva, és a két fél soreltolással egymás felé dől;

Keychron Q15 Max [+]

ortolineáris/mátrix kiosztás: sem a sorokban, sem az oszlopokban nincs eltolás.

Kiosztás

A leglényegesebb, amit már az elején le kell szögeznünk (bár ez sokaknak magától értetődő, de talán nem mindenkinek), hogy az operációs rendszer beviteli nyelve nincs összefüggésben a fizikai hardver kiosztásával, tehát ha az előbbi magyar, akkor hiába van a billentyűsapkán például ":" és ";" karakter, attól még lenyomásra "é" ás "É" betűket fogunk velük írni.

Alternatívák a QWERTY/QWERTZ/AZERTY leváltására; Dvorak, Colemak és Workman US (forrás: Wikipedia)

Azért ezzel kezdünk, mert még a komplett európai (különféle ISO-k) piac is eltörpül az amerikaihoz (US ANSI) képest, nemhogy a magyar, vagyis a vásárlási lehetőségeink elképesztő mértékben kibővülnek, ha nem ragaszkodunk makacsul a HU ISO eszközhöz, és legalább az UK/DE/egyéb ISO-k felségvizeire hajlandóak vagyunk elvitorlázni. Ne feledjük, ezeknek a gombelrendezése megegyezik a magyaréval, mindössze néhány kupakon lesz más felirat (sokszor a "Z" és "Y" felcserélésével kezdve)! Értelemszerűen, ha a vakon (vagy csak nagyritkán le-lepillantva) gépelés olyan messze áll tőlünk, mint Makótól az Androméda-galaxis, és még egy csöpp késztetést sem érzünk az elsajátítására, kénytelenek leszünk beérni a meglehetősen szűkös hazai kínálattal.

US ANSI vs. ISO (forrás: Switch & Click) [+]

Az ANSI és az ISO-k közt a következő különbségek figyelhetők meg:

• az ANSI egysoros, jellemzően 2,25u széles enterrel jön a kétsoros helyett (1u=egy sztenderd alfanumerikus billentyű szélessége, a sztenderd szóköz gomb 6,25u-s, míg Alice/Arisu elrendezésnél 2,25 és 2,75u-s – tekintve, hogy ott kettő van belőle);
• az ANSI bal shiftje 2,25u széles, és stabilizátoros (az ISO-ké általában 1,25u-s);
• az ANSI-n nincs külön NUBS gomb (magyarban dedikált "í", a bal shifttől jobbra);
• az ANSI NUHS gombja (magyarban "ű") az enter fölé kerül;
• az ANSI-n sima jobb Alt van AltGr helyett, így az utóbbival hozzáférhető, speciális karakterek használatához először szoftveresen át kell állítani AltGr-re.

Itthoni szemmel megeshet, hogy kissé idegenül hat az ANSI, de azért vannak előnyei:

• jóval több modell készül vele, mint ISO-val
• az enter 1u-val közelebb leledzik a home row-hoz, és emiatt nem kell annyira nyújtóztatni a kisujjunkat, mint a kétsoros testvérénél, ráadásul az "ű" nem egy nagyon gyakorta használt karakter a nyelvünkben, így nem akkora baj, ha 1u-val távolabbra vándorol;
• sokan kedvelik a 2,25u széles bal shift stabilitását, és játékban WASD helyett ESDF-et tuszkolva is jobban kézre eshet;
• a harmadik féltől vett kupakszetteknél könnyebb dolgunk lesz, mert akadnak olyan készletek, amik nincsenek ISO-ban, de olyanok is, amelyeknél az ISO-támogatás egy kiegészítő kit képében pipálható csak ki, azaz pluszköltséget (tipikusan 15-50 dollárt/eurót) jelent.

Ami egy kis kellemetlenséget okozhat (az egysoros enterrel való bensőséges viszony kialakulásán túl, bár alapvetően helyes kéztartással ez véleményünk szerint nem olyan nehéz), az a dedikált "í/Í" hiánya, de töredelmesen be kell valljuk, hogy mi AltGr+[j/i]-vel írjuk még ISO-n is, legalábbis 100-ból 98-szor bizonyosan, pedig nem US ANSI-n szocializálódtunk. Mindenesetre megér egy alapos átgondolást a történet.

A QMK firmware VIA GUI-ja [+]

Azt még megjegyeznénk, hogy akik jól elvannak a TKL-lel (tenkeyless/80 százalékos), azok jó eséllyel megbarátkoznának a 75 vagy 65 százalékos dizájnnal is (szerintünk amúgy az utóbbi a "sweet spot", mivel az alfanumerikus és módosító billentyűkön kívül még van pár extra gombunk a kísérletezéshez, de szélességben nem lógunk nagyon túl a 60 százalékos dimenziókon).

A használata pofonegyszerű; itt például az összes egérfunkció (is) látható a negyedik rétegen [+]

Ennek oka, hogy úgy hisszük, meglévő kurzornyilak esetén a többi kurzorpozicionáló funkció leglogikusabb helye az Fn+[nyilak] kombinációkon van (balra: home, jobbra: end, felfelé: page up, lefelé: page down), és az insert/delete párosnak találhatunk számunkra megfelelő helyet a fentebb már említett QMK/VIA/Vial(/ZMK) firmware-ekkel/konfigurátorokkal. Itt a legtriviálisabb probléma (magyar kiosztással/beviteli nyelvvel) az, hogy a "0" alapértelmezésben legsűrűbben az Fn+[esc] kombóval férhető hozzá, és ha a választottunkat saját szoftver hajtja az előző mondatban szóba hozott platformok helyett, akkor ennek átállítására nem biztos, hogy módunk nyílik (legrosszabb lapjárásnál külső programmal – AutoHotkey –, de az nem mentődik belső memóriába).

Nem hiányoznak a makrók, az alternatív számbevitel vagy a médiavezérlők sem [+]

A 65 százalékos mellett az szól, hogy a funkcióbillentyűket (F1-F12) sokan nem használják túl gyakran, legfeljebb csak egy-kettőt, és a dedikált gombsor szanálásával nem kell annyira nyújtózkodnunk az ujjainkkal, mikor a nem elsődleges rétegen aktiválnánk valamelyiket. Nyilván az sem kizárt, hogy az F-sor szerves részét képezi a napjainknak, de még talán így is ergonomikusabb közelebb szerveznünk őket a home row-hoz.

AutoHotkey (forrás: YouTube@SoCitrusing) [+]

Léteznek a 60 százalékosnál kisebb/kevesebb gombot felvonultató formátumok, de ezek inkább azoknak valók, akik nem sokat vagy semennyit sem gépelnek ékezetekkel, már viszonylag otthonosan mozognak a DIY területén, és akiknek ez az írás nem szolgál sok (vagy semennyi) új információval, így ezekre nem térünk ki most bővebben.

Készülékház

A készülékháznál letöbbször (ABS) műanyagról és CNC marással gyárott alumíniumról beszélhetünk, és nem törvényszerűen jobb az egyik a másiknál, mindkettőnek vannak pozitívumai, valamint hátulütői.

Az olyan alternatív anyagok, mint a polikarbonát, a kényes (akár CNC-zett) akril, a rozsdamentes acél, a réz, a márvány és egyéb kövek, netán fa az épített/DIY kategóriák sajátjai, a nagy, mainstream gyártókra nem jellemzők – bár a Filcónak 2021-ben például volt egy rozsdamentes acélból készült modellje, a Majestouch Stingray Metal SUS Edge.

Inverzen döntött Microsoft Sculpt Ergonomic Keyboard (forrás: Microsoft Sculpt Ergonomic Desktop teszt) [+]

A dönthetőség a komolyabb, tipikusan fémházas modelleknél sűrűn hiányzik, a gépelési szög fix, de ez nem akkora bosszúság, mert a meredekebbé tételével csak az ízületi terhelés nő. Aminek már értelme lenne, az az inverz döntés (az apparátus felénk eső része lesz megemelve, a gomberdő az R0/R1 sorok irányába lejt), mert úgy a kézfejünk akár szintbe is hozható a talajjal párhuzamos alkarunkkal, és hosszú távra ez volna az optimális. Sajnos nagyon kevés "mezei" periféria biztosít rá módot, és rendszerint messze nem a krémek krémje (például Microsoft Sculpt Ergonomic Keyboard), inkább a jobbféle osztott megoldásoknál (például ErgoDox EZ) fordul elő, amiknél a csukló káros elforgatását száműző, oldalirányú döntés is jelen van.

Egy lebegőgombos megoldás a Logitechtől (G PRO X TKL) [+]

A lebegőgombos kivitel véleményünk szerint kerülendő. Az igaz, hogy egyszerűbb kitakarítani és a címezhető fényeket mintegy piedesztálra emeli, mivel a felső kapcsolóházakat nem takarja ki burkolati elem, de zajosabb, a leütések tónusa inkább a magasabb tartomány felé mutat, és tipikusan az olcsóbb tervezésű (ami nem feltétlenül egyenlő az árban olcsóval) tömegcikkek sajátja, melyek nem ritkán integrált plate-tel érkeznek, tehát a potenciális platecsere szanálása mellett igen merevek is.

Egy HHKB stílusú, full aluházas barebone, a tri-mode NYÁK-kal érkező Keychron Q60 Max [+]

Ezen a ponton ejtünk szót a barebone-okról, amiket még nem sorolnánk szigorúan az épített kategóriába, hacsak nem egy teljesen elemeire bontott készletből legózzuk össze álmaink netovábbját. Itt elsősorban azokra a készre szerelt, gyorscserés foglalatokkal bíró platformokra gondolunk, amelyekhez csupán kapcsolókat és kupakokat kell vennünk, hogy egy 10-15 perces procedúrát követően beröffenthetők legyenek.

Qwertykeys Neo80 (forrás: Divinikey)

Ezek egy egyszerű, semmiféle technikai előképzettséget nem igénylő utat testesítenek meg a mechanikus billentyűzetek mélyvíze felé, és jobbára úgy tervezik őket, hogy utólag zökkenőmentesen átépíthetők (platecsere, szivacsokkal babrálás stb.), minekokán remek alapot szolgáltatnak az eltérő anyagú/célú/karakterisztikájú komponensek kipróbálásához. A Qwertykeys Neo sorozatában például vannak olyan darabok, amelyek ezt bődületesen felgyorsítják – pláne, ha több NYÁK-unk és plate-ünk van –, mivel csavarok és szalagkábelek helyett mágnesekkel és pogo pinekkel dolgozhatunk, egy komplett belső cseréje nem több néhány percnél, igaz, ezeket elsőre már nekünk kell összeraknunk.

Egy különleges gyanta/fa csuklótámasz a Hirosarttól [+]

Bár a tankönyv szerint gépeléskor lebegtetjük a kezünket, ezt nem mindenki akarja/tudja megszívlelni, és ha túl magas a készülékház, akkor kézfejünk nagyon meredek szögben hajlik hátra, ami nem tesz jót a csuklóízületeknek. Ilyenkor jön jól egy csuklótámasz, ami lehet fa, akril vagy más műanyag, szövettel, Alcantarával vagy (mű)bőrrel bevont memóriahabos, géllel töltött, márvány, gyanta (resin), szilikongumi, DeltaHub Carpio 2.0 vagy a billentyűzetes topik titkos befutója, az IKEA-s Gosig Råtta plüsspatkány. Mindenki mást szeret, ezért nincs objektíven legjobb (noha ezzel az ominózus DeltaHub-fióka vitába szállhatna).

Pihe-puha barátunk, a Gosig Råtta [+]

Csuklótámasz helyett alacsony (slim) profilú tasztatúrára is voksolhatunk, mert kiegészítők nélkül fiziológiai szempontból egészségesebb, és switch-einek számottevően rövidebb útja "közvetlenebb" gépelési érzetet indukál, ám ez a moddolhatóság rovására megy.

Ahol a slim profilos klaviatúrák véget érnek: MONOKEI Systems [+]

Egyrészt a tradicionálisan lebegőgombos/integrált plate-es készülékházaikat nem úgy szokták megvalósítani, hogy pikkpakk szétszedhetők/összerakhatók lehessenek (igaz, a belső kompaktsága nem is hagyna sok mozgásteret a variálásra), másrészt a kapcsolófelhozatal roppant szűkös, de a kupakkínálat sem mérhető a normál profilosokéhoz.

Mountok

A belső felépítmény rögzítését tekintve az alábbi fő stílusokat különböztetjük meg.

Tray mount (forrás: Thomas Baart)

Tray mount: a NYÁK-ot a ház alján található bakokhoz csavarozzuk, ezt mondhatjuk sztenderdnek a 60 százalékos eszközök halmazában. Hátránya, hogy a produkált hang és a merevség inkonzisztens lehet. Ennek orvoslására lehet alkalmazni például O-gyűrűket, amiket ráhúzunk a lefogató csavarok két végére.

Top mount (forrás: Thomas Baart)

Top mount: népszerű választás, a plate a felső készülékházhoz van fogatva, és érzetet/hangot illetően konzisztensebb, mint a tray mount. Itt is lehet alkalmazni az O-gyűrűs trükköt, amit a zsargon burger O-ring top mountnak hív.

Bottom mount (forrás: Thomas Baart)

Bottom mount: az előbbi ellentéte, itt az alsó készülékházhoz párosítjuk a plate-et.

Sandwich mount (forrás: Thomas Baart)

Sandwich mount: a csavarok keresztülmennek a készülékház mindkét felén és a plate-en (a plate a "felvágott" a készülékház "szendvicskenyerében"). Gyártói részről költséghatékony és könnyen tervezhető, míg felhasználói szemszögből a top/bottom mounthoz hasonló, de általában merevebb azoknál.

Gasket mount (forrás: Thomas Baart)

Gasket mount: szintén populáris, drágábbfajta opció, és az utóbbi időszakban elég felkapott. Rugalmas gumitömítések kerülnek a plate és a készülékház közé (alul, felül és oldalt, de nincs kőbe vésve, hogy minden irányban ott kell lenniük), ami valamivel puhább, kipárnázottabb érzetet generál az eddigieknél, és nem annyira érzékeny a rosszabb gyártási toleranciákra.

Double gasket mount [+]

Double gasket mount: az előbbi variációja, mikor az alsó és felső készülékház közé is kerül egy kis szilikongumi betét, hogy tovább csökkentsék a fémek közti rezonanciát, és valamennyire halkítsanak. A Keychron Q szériás modelljeinél találkozhatunk velük, de más cégek is alkalmazzák.

Integrált plate (forrás: Thomas Baart)

Integrált plate: a felső váz és a plate egy és ugyanaz. Igen merev és hangos, jelentős mértékben korlátozza az utólagos moddolást/átépítést.

Plateless mount/PCB mount (forrás: Thomas Baart)

Plateless mount/PCB mount: a NYÁK-ot az alsó vagy felső készülékházhoz csavarozzuk. Jóval több flexet hoz, mint a többi felfogatás, de mivel nincs plate, ami stabilizálná a gyorscserés foglalatokba helyezett switch-eket, a forrasztást igénylő NYÁK-oknál szokott feltűnni.

Az Angry Miao két szinten állítható leaf-spring mountja (forrás: Reddit@r/MechanicalKeyboards) [+]

Ott van még a viszonylag újkeletű leaf-spring mount, ami laprugók segítségével izolálja a NYÁK-ot és a plate-et a készülékháztól, hasonló eredményt elérve, mint a gasket mount. Esetenként variálható a rugalmassága.

Kapcsolók, hang

Ez alkalommal főleg az MX-stílusú, tisztán mechanikus elvű, Cherry keresztszárat (vagy ennek extra kupakstabilitást adó és portól valamennyire védő, dobozos, illetve hengeres verzióit) felsorakoztató kapcsolókat tárgyaljuk majd, mert messze ezek a legelterjedtebbek a szegmensben, és szó szerint több ezer fajta lelhető fel belőlük.

Balra egy PCB (öttűs), jobbra pedig egy plate mount (háromtűs) kapcsoló látható, ahogy elfoglalja a helyét egy billentyűzetben (forrás: Theremingoat)

A háromtűs, half plate-es, plateless és forrasztott környezetbe nem ajánlott switch-eket a szaknyelv plate mountnak hívja, mert a megfelelő stabilitáshoz kell hozzájuk plate, a két apró plasztiklábbal megtoldott öttűseket pedig PCB(NYÁK)-mountnak nevezi.

Az MX-stílusú kapcsolók alapvető felépítése, a dobozszárú Akkor V3 Crystal Prón és V3 Cream Blue Prón szemléltetve [+]

Elöljáróban azt tanácsos memorizálni, hogy az átlagos kapcsolóút hossza 4 mm, és ennek a felénél, azaz 2 mm-en történik a leütés érzékelése, a lenyomás nehézségét – no meg a visszacsapás mértékét – pedig a rugó hossza, fajtája (lineáris, progresszív, lineárisból progresszívba váltó komplex) és súlyozása adja, amit gf (gram-force) vagy cN (centinewton) mértékegységgel szoktak megadni. A kettő körülbelül ugyanaz, leegyszerűsítve grammnyi nyomást jelent, és a differencia százados nagyságrendű; 1 cN = 1,019716213 gf.

A Cherry MX dizájnt használó lineáris és click jacketes kattogós kapcsolók működése (forrás: Cherry) [+]

Cirka 45 gf-es kezdeti erőkifejtésig könnyű, 45-60 gf között közepesen nehéz és 60 gf-től felfelé nehéz (80-85 gf-tól "északra" pedig miért teszed ezt magaddal) switch-ekről beszélünk. A tactile force azt jelenti, hogy a taktilitási pont "leküzdéséhez" mekkora erőhatás kell, míg a bottom out értelemszerűen a teljes kapcsolóút megtételére vonatkozik.

Három- és öttűs switch-eket egyaránt fogadó, déli tájolású RGB LED-ekkel rendelkező gyorscserés foglalatok egy Keychron Q6 Maxben [+]

A rögzítés alapesetben forrasztással valósul meg, de sokak örömére mára szinte Dunát lehet rekeszteni a gyorscserés foglalatokkal (hot swap) ellátott billentyűzetekkel, amik nem csupán a kipróbálást teszik pofonegyszerűvé, de a switch esetleges meghibásodásakor egy 10 másodperces műveletté redukálják a javítást, ha pihen még a fiókunkban tartalék. Ezek miatt mi ezt a konstrukciót szívleljük, de itt nem hátrány figyelni arra, hogy e foglalatok csak háromtűs kapcsolókat tudnak-e elszállásolni, vagy mehet beléjük a hangyányival jobb stabilitást ígérő, öttűs kivitel is.

Csak háromtűs kapcsolókkal kompatibilis foglalatok, északi LED-ekkel (forrás: Corsair K70 RGB Pro Mini Wireless teszt) [+]

A háromtűs hot swap NYÁK-ok – örvendetes módon – egyre ritkábbak, de akkor sem szakad nyakunkba az ég, ha ilyen van a tulajdonunkban, ugyanis az öttűs kapcsolók két műanyaglábacskája funkcióvesztés nélkül lecsíphető, igaz, nem mindenki lelkesedik az ilyen csináld magad manőverekért. Azt még hozzátennénk, hogy ha teljesen szakszerűen akarunk eljárni, akkor az új switch-ek hot swap foglalatokba pattintásakor alulról megtámasztjuk a nyomtatott áramköri lapot, mert különben véletlenül megsérülhetnek, akár le is törhetnek a foglalatok. Nem jellemző, de előfordulhat.

[+]

A kapcsolók három nagy csoportra oszlanak karakterisztika szerint:

• lineáris,
• taktilis,
• kattogós.

Egy igen gusztusos, nehezebb lineáris switch, a KiiBOOM Topaz [+]

A lineáris típusoknál a kapcsolóút akadálymentesen jut el a bottom outig (amikor ütközésig lenyomjuk, és nincs tovább), nem érezni az aktuációs pontot (ahol regisztrálódik a leütés), és többnyire ezeket szokás játékhoz javasolni, ugyanakkor nem kevesek fejében él a tévhit, hogy munkára, sok gépelésre alkalmatlanok. Ez nem igaz, teljesen egyéni preferencia kérdése a dolog, de az tény, hogy hajlamosak lehetünk velük bottom outolni, ami nagyobb hangerőt eredményez, mert a rezgések továbbítódnak a készülékház felé, és a rugó visszacsapása (rebound, mikor a leütés után a kapcsolószár visszatér a nyugalmi pozíciójába) szintén hangsúlyosabb valamivel.

A nehéz, nagyon taktilis legenda RGB-barát verziója: Gazzew Boba U4T Clear [+]

A főként irodázáshoz ajánlott taktilis switch-eknél van egy nagyon jól, jól vagy kevésbé jól érzékelhető, ellenállást kifejtő taktilitási pont (ami után lineárisan halad tovább), ezért a kapcsolóúton visszajelzést kapunk az aktuációról, és ez megkönnyítheti a precízebb gépelést, plusz egyszerűbb elkerülni a bottom outot, ami visszafogottabb zajterhelést jelenthet.

A sima taktilissá vagy lineárissá is átépíthető Zeal Clickiez 32/73/40 és 58/95/75 gf-es verziói [+]

A kattogós kapcsolók szintúgy taktilisek, azonban van bennük egy fém-/plasztikkomponens, amely jól hallható kattanással adja tudtunkra, hogy elértük az aktuációs pontot. Ez a komponens lehet a hobbista attitűddel talán nem annyira favorizált click jacket (pl. Cherry MX Blue), a mind lenyomáskor, mind pedig felengedéskor kattanó click bar (pl. Kailh BOX White/BOX Jade/BOX Navy) vagy a régmúlt nagyjaiból, a porra különösen érzékeny, Alps fajtájú – kattogós – switch-ekből merítő click leaf (Gateron Melodic vagy a kattogós Szent Grál, a méretes rezonanciakamrával bíró műanyagházban kiteljesedő Zeal Clickiez). Általánosságban merevebb plate-ek (szénszálas, fémek) valók hozzájuk, de nyilván kísérletezhetünk hajlékonnyal/puhával is.

A Cherry MX Blue click jacketje, click bar egy NovelKeys Sherbetben és egy click leaf két eleme (forrás: Theremingoat) [+]

A három nagy kategóriának akadnak halkított változatai is, amelyek a leggyakrabban gumis csillapítást használnak a szár sínjén vagy a kapcsolóház aljában (esetleg felső elemében; a NovelKeys által 2022-ben kiadott, "Mute" Kailh BOX Jade) a zaj mérséklésére, ám ez kicsit membrános/gumidómos billentyűzetekre emlékeztető, felpuhult bottom outhoz és tipikusan surrugó hanghoz vezet, amit valaki vagy szeret, vagy nem.

Haimu Hearbeat, a műanyag lábai között elhelyezett halkítófurataival [+]

A némileg többet kóstáló példányok között fellelhetünk olyat, ami a szár plasztikjának laprugó-szerű kialakításával, és az alulsó kapcsolóház kifúrásával éri el a kívánt hatást, ezért nem lesz az a puha, "mushy" érzet a kapcsolóút végén.

A produkált hangra egyébként számtalan dolog befolyással van:

• a kapcsoló fajtája;
• a kapcsoló alsó és felső házának anyaga;
• a kapcsolószár fajtája;
• van-e a kapcsolóban csillapítás és ha igen, milyen;
• van-e a kapcsolóban házholtjátékot stabilizáló switch film;
• milyen rugó van a kapcsolóban;
• meg van-e kenve a kapcsoló, és ha igen, akkor melyik eleme, mennyire és mivel;
• az úgynevezett "long pole" kapcsolók hangosabbak/kopogósabbak a hagyományosaknál, mert bottom outkor a kicsivel hosszabb száruk nekiütközik a kapcsolóház aljának;
• a kapcsoló elhelyezkedése a mátrixban;
• a klaviatúra készülékházának anyaga és alapvető akusztikája;
• van-e benne valamilyen szivacs/bármi egyéb csillapítóréteg, és ha igen, akkor hol és milyen;
• van-e alatta valamiféle szövetréteg (Keebmat/deskpad; elnyeli a használat közben keletkező rezgéseket, ha nem nem tömör fából van az asztallapunk);
• milyen anyagú, merevségű, vastagságú és fajtájú a plate;
• a mount fajtája;
• a kupakok anyaga, profilja és falvastagsága;
• van-e extra csillapítás a szóköz gomb alatt;
• van-e a NYÁK alján tape mod vagy nincs (be van-e borítva szigetelőszalaggal);
• használunk-e O-gyűrűt, és ha igen, akkor milyen vastagságút, illetve keménységűt (a kupak szárára felapplikálandó gumigyűrű, ami picit halkít és valamennyire felpuhítja a bottom outot);
• milyenek a stabilizátorok, van-e a drótjaikon kikupálandó egyenetlenség és meg vannak-e kenve.

[+]

A kapcsolóházakról nem körmölünk esszét, de néhány infómorzsát pontokba szedünk:

• a felső és alsó ház anyaga eltérhet;
• a leggyakoribb a jó öreg nejlon PA66, a polikarbonát és a POM (polioximetilén);
• a több nejlont tartalmazó switch-ek mélyebb hangúak ("thocky" irány);
• a minél több POM "krémesebb" hangprofilt forszíroz, szintén mélyebb tónus;
• a polikarbonát struktúra a magasabb tartományok felé tolja el a hangzást;
• ha a felső ház nem tisztán átlátszó, elszínezi a világítást;
• a ház átlátszósága különösen kiemeli az RGB-t, ha lebegőgombos tasztatúránk van;
• némely kapcsoló felső házán egy kis lencse van, ami segédkezik a fényterítésben;
• ha a kapcsolóház egyáltalán nem látszik át, a fényt akár teljesen el is nyomhatja, hacsak nincs rajta direkt evégett SMD perforáció;
• bármilyen kapcsoló halkítható, ha a Haimu Heartbeatnél látottakhoz hasonlóan kifúrjuk az alját (fentebbi kép);
• az azonos háztípusú kapcsolók alsó-felső elemei felcserélhetők/kombinálhatók egymással, ahogy egyforma stílus esetén a szárak is; így teljesen egyedi, úgynevezett "frankenswitch-eket" hozhatunk létre, amit megfejelhetünk rugócserével is.

Még mindig kapcsolók

Cherry MX Experience Box [+]

Azt nem árt észben tartani, hogy a Cherry MX switch-ek mára közel sem képviselik a csúcsot, mert jellemzően "reszelősek" (a szár öntéstechnológiából fakadó egyenetlenségeiből eredő súrlódás, amit a nem kielégítő vagy teljesen hiányzó kenés miatt tapasztalunk, de tartós használattal enyhül, majd megszűnik), és a rugójuk is pengeni szokott. Emellett túl olcsónak sem nevezhetők, így nem feltétlenül a legjobb választások, főképp egy kezdő számára, azonban half plate-es, plateless és forrasztott összeállításokban első körös opciók a konkurenciával szemben, mert a valamicskével vastagabb lábaiknak köszönhetően jobban felülnek a nyomtatott áramköri lapra.

A Cherry full nejlonházas MX1A Speed Silverje és polikarbonát felső résszel érkező MX1A RGB Speed Silverje [+]

Természetesen azért nem eszik ennyire forrón a kását, hiszen némi foglalkozással (rugócsere, mondjuk Geonra vagy TX-re, alapos bejáratás – minimum pár tízezer aktuáció, de inkább százezres nagyságrend – , majd ízlés szerinti lubrikálás) minden perspektívából eszményi végeredményt hozhatunk össze velük, ám ez gyakorlást igényel. A régebbi Cherry széria az MX1A (egyaránt van kent és kenetlen), aminek az újabb, továbbfejlesztett és jobb kenésű iterációja az MX2A, de mindkét típusból van full nejlonházas, továbbá polikarbonátból készült felső házzal megáldott, RGB-barát verzió (MX1A RGB/MX2A RGB).

A Krytox GPL 205g0 tubusos verziója [+]

A vékony hegyű ecsettel megejtett kencézés folyamatában nem mélyedünk el, de annyit elhintenénk, hogy nem szabad túlzásba esni, mert nagyon könnyű a túlkenés hibájába esni (csökkenthetjük a taktilitást, egészen odáig, hogy lineárist "varázsolhatunk" a szerencsétlen holmiból, netán a lineáris kedvencünk "tocsogóssá" válik), ezért javallott olyan switch-ekkel tréningeznünk, amiket utána nem sajnálunk kidobni (mert a víz és háztartásbeli tisztítószerek nem oldják az anyagot, csak igen körülményesen, ultrahangos módszert vagy speciális, direkt erre való oldatokat alkalmazva járhatunk sikerrel).

Egy lubrikálás folyamatát megkönnyítő kenőállomás (lube station) a KiiBOOM-tól [+]

Míg a rugóknál (amiket amúgy nem csak finoman, ecsettel, hanem zacskóban is megfüröszthetünk a jóban; bag lubing) a Krytox GPL 105 olaj, addig a lineáris kapcsolóknál és stabilizátoroknál a Krytox GPL 205g0 a legnépszerűbb kenőcs, viszont taktilis vonalon a hígabb Tribosys 3203 a preferált, de persze nem csak ennyiből áll a paletta. E matériákat sajnos nem kevesen hamisítják, ám például a Keygemtől vásárolva garantáltan eredetit rakhatunk kosárba. A switch-ek szétszedéséhez külön nyitószerszámok vannak, és a háztípustól függ (Cherry, Gateron, Kailh stb.), hogy melyiket kell használnunk.

(forrás: HippoKeys) [+]

Összességében elmondható, hogy manapság Kánaán van a mechanikus kapcsolók univerzumában, mivel a gyári kenések általánosságban véve korrekt szintre értek (jóllehet, vannak olyanok, amik élből a veteránokat veszik célkeresztbe, és direkt szárazon jönnek, hogy ránk bízzák a manővert), születnek újító ötletek, és rengeteg kisebb-nagyobb cég dob piacra jobbnál jobb darabokat, csak győzzük őket lajstromba venni.

Wuque Studio Titanium Switch Puller (szürke, fekete, kék és lila/rózsaszín/narancs színátmenetes kapható belőle) [+]

Ha hot swapes eszközünk van, és tudjuk, hogy az elkövetkezőkben nem csak félévente egyszer fogjuk a switch-eket csereberélni, mindenképp célszerű egy remek kapcsolószedő csipeszre szert tennünk, mert a billentyűzetekhez kapottak gyakorta hagynak maguk után némi kívánnivalót. A legjobb, amit vehetünk, a Wuque Studio titánból készült megoldása, ami pehelykönnyű, mégis masszív, és ahol ujjaink érintik, ott hullámos a felszíne, ezért biztosabb kézzel fogható. Arról nem beszélve, hogy a kis fülei alul vékonyak, jóval szélesebbek az átlagnál, és le is vannak kerekítve, így nagyságrendekkel nehezebb megkarcolnunk velük a plate-et vagy a kapcsolót az utóbbi kiimádkozásakor. Talán az egyik legjobban elköltött 15 dollár/euró a hobbiban, és több színből választhatunk.

Az eddig vizsgált, MX-stílusú switch-eken felül léteznek még optikai elven működőek is, melyeknél a pinekből sarjadó fémfül megmozdítása helyett egy fénysugár megtörésével jön létre az aktuáció. Ez reszponzívabb a szimpla mechanikus felépítésnél, aminek a gamerek örülhetnek, sőt, a várható élettartam is hosszabb, jóllehet, a választék pár magnitúdóval szerényebb, arról nem beszélve, hogy a nyomtatott áramköri lapnak direkt ezekhez valónak kell lennie. Ebből kifolyólag mi inkább a jól bevált, klasszikus dizájnt részesítjük előnyben, a hardcore játékosok pedig jobban járnak a mostanában egyre jobban elszaporodó analóg kapcsolókkal (lásd a 11. oldalon), noha ezeknél a taktilitás híveinek nem osztottak lapot.

Kailh Choc V1 kapcsolók [+]

Az alacsony profilú, Choc típusú switch-ek lényegesen rövidebb úton járnak, mint az MX-féle rokonaik, de nem kompatibilisek az azokat fogadó NYÁK-okkal vagy a billentyűsapkáikkal, és az utólagos sufnituningjuk is erősen behatárolt. A piaci felhozataluk – az optomechanikus társaikhoz hasonlóan – elég szegényes, tehát nem azoknak szánták őket, akik jobban el szeretnének mélyedni a mechanikus klaviatúrák világában, és legalább néha kísérleteznének ezzel-azzal. Ebben a vonatkozásban csupán azok a márkaspecifikus kapcsolók rosszabbak, amiket külön nem is lehetséges megvásárolni, de hála az égnek ezek ma már nem túl gyakoriak.

"Újkori" Outemu OTM Gaote Alps Red és eredeti Alps SKCM White (forrás: Karolingian Craft) [+]

A vintage ász, relikviaszámba menő Alps vagy a rugóval megtámogatott, kapacitív gumidómos Topre switch-ek, ezek klónjai, netalán a '80-as évek másik császárai, a buckling springes megoldások túlmutatnak ezen publikáció határain, mert a műértők és retró rajongók nyálelválasztását indítják be. Annyit azért zárójelben megjegyzünk, hogy bár kicsit sem olcsók, és jelentős százalékuk már csak használtan kerülhet a birtokunkba, jellemző módon rendkívül tartósak (igaz, az Alpsnál, ahogy korábban írtuk, igencsak vigyázni kell a porral), és nagyon egyedi gépelési élményt ígérnek.

Topre kapcsoló (létezik már belőle MX-száras is) [+]

Ha olvasóink érdekeltek kapcsolótesztekben – és az angol nyelv nem jelent gondot –, akkor Theremingoat blogját, valamint GitHubját ajánljuk, mint elsőrangú infóforrást, mert óriási a tárgymutató, és az úriember iszonyúan, már-már zavarbaejtően részletes bejegyzéseket tudhat a tarsolyában.

Kupakokról, úgy általában

A billentyűsapkák témakörében elsőként egy babonát oszlatnánk el, miszerint a PBT (polibutilén-tereftalát) műanyag mindenképp jobb választás, mint az ABS (akrilnitril-butadién-sztirol). Ez kerek-perec kijelentve nem igaz, mert ez attól függ, hogy milyen gyártástechnológiát használtak a készítéskor, mekkora a falvastagság (1,4-1,6 mm már kellemesen vaskos) és hogy mire törekszünk a készlettel, merthogy az anyag a hangra is kihat; az ABS akusztikája egy leheletnyit a magasabb hangszínek felé tendál, csakúgy, mint a vékonyabb oldalfal, viszont a magasabb tömeg mélyít.

Balra az Epomaker Marss doubleshot PBT-i (a belső réteg leér a szoknya aljáig), jobbra pedig a Velocifire vaskos reverse dye-sub PBT-i figyelnek [+]

Az sem állja meg a helyét, hogy az ABS kizárólag sima, csúszós felületű lehet, és ezzel párhuzamban a PBT sem jelent szükségszerűen finoman textúrázott kupakfelszínt, noha az tény, hogy az ABS idővel – bőrünk pH-értékének függvényében – fényesedni fog. Persze egy nívós, kettős fröccsöntéssel készített szettnél (Signature Plastics, Drop DCX/MT3) ez hosszú éveket jelent.

GMK MTNU 800 (100% doubleshot PBT, MTNU) (forrás: Oblotzky Industries) [+]

A második hiedelem, hogy a kettős fröccsöntésű (doubleshot) PBT az tiszta PBT; a piacon lévő összes ilyen PBT kupak, legyen az alapból klaviatúrán vagy csak egy csinos tálcán az üzlet polcán, tartalmaz több-kevesebb ABS – esetleg másféle – plasztikot (PBT/ABS blend), és a szóköz sokszor szimpla ABS, mert gyártás szintjén az ennyire hosszú kupaknál a PBT könnyebben deformálódik. Ez alól egyetlen kivétel – a külön nem, csak saját billentyűzetein árusító Leopoldon túlmenően – a GMK MTNU profilos pakkjai, de nagyon kevésféle van belőlük (mindössze néhány alapszín, és gyakran kifogyott raktárkészleti státuszban vannak), és durván 150-170 eurót (+a szállítás/import költsége) kóstálnak. Ez az összeg az alapkészletre vonatkozik (amely szerencsére magába foglalja a spacebar kitet, meg az ISO kupakokat is), viszont nincsenek benne a színes extra módosítók, a speciális, nemzetközi karaktereket viselő sapkák és egyéb bónusz apróságok. Ugyanakkor ezek csakugyan 100 százalékos doubleshot PBT-k.

HU ISO Keychron Bluish Black White és Beach (dye-sub PBT, OEM) (forrás: After Hours) [+]

A lézerrel gravírozott, vékony falú ABS-t tejfölösdoboznak csúfolják (a festett, össze-vissza kopó csodákat inkább ne említsük), és ez nem véletlen. Sajnos a legtöbb magyar feliratos kupak ilyen, mert nagyon olcsó, és túl kicsi piac vagyunk ahhoz, hogy a cégek komoly összegeket fektessenek kishazánk igényeinek kiszolgálására – ezért jár köszönet az After Hours csapatának, mert ők pénzt és időt tettek abba, hogy a HU ISO Keychron szettek napvilágot láthassanak.

GMK Yeeti (doubleshot ABS, Cherry) (forrás: kono.store) [+]

A másik negatívum itt, hogy rengetegen keresnek úgy honi karaktereket hordó kupakokat, hogy azok fényáteresztők legyenek, de ez utóbbi kritérium már önmagában eléggé lerontja a remélhető minőség maximumát (az elérhető falvastagsággal egyetemben), még akkor is, ha az US ANSI-t vagy mondjuk UK ISO-t sem utasítanánk el.

A Ducky Shine 7 magyar kiosztás esetén vékony, lézerrel gravírozott ABS kupakjai (nem ezt a minőséget keressük) (forrás: Ducky Shine 7 teszt) [+]

Dióhéjban összegezve: valóban jó kvalitású, RGB-kompatibilis magyar kupakok nem léteznek. Nem fényáteresztők is csak akkor, ha például az XMI-nél egyedileg gyártatunk, netán a Signature Plastics DSA és SA profilos szettjeiből válogatunk, esetleg HU ISO Varmilo billentyűzetünk van – a magukban árusított Keychron kitek elmennek, de az igazat megvallva volna még hová fejlődniük.

GMK CYL Nuclear Data 2 (doubleshot ABS, Cherry) (forrás: Oblotzky Industries) [+]

ABS-ből csakis kettős fröccsöntésűt (doubleshot) érdemes vételezni, de PBT-nél a hőtranszferes technológia (dye-sub) is színre lép. Ezeknél az egy kupakon lévő színek mennyisége sem korlátozódik kettőre-háromra, ám a nagyobb hőterheléssel létrehozott reverse dye-sub darabok (nem a billentyűsapka anyaga sötétebb, hanem a felirat az alapszín, és akörül színezik a külső réteget sötétre) gyengébb minőségűek (potenciális foltosodás, deformáció), és inkább kerülendők; ha ilyen külcsínre vágyunk, jobban járunk a kicsivel szebb karakterekkel kecsegtető doubleshot ABS vonallal.

JTK Eccentric (extra fényes doubleshot ABS, HSA) (forrás: KBDfans) [+]

Az anyag egyébiránt lehet még polikarbonát (ami kettős fröccsöntésnél alkothatja a belső, második réteget, tipikusan a fényáteresztő PBT-knél, beleértve az úgynevezett "pudding" kupakokat, ahol az egész átvilágított szoknyát kiteszik, az elvadult RGB fényorgia szerelmeseinek legnagyobb megelégedésére), a kopásnak jól ellenálló, de legtöbbször inkább csak infillként alkalmazott POM, különböző fémek, szilikongumi, szilikongumival vagy akár kerámiával bevont műanyag (Cerakey, nagyon sajátságos hangprofil, egyelőre csak US ANSI kiosztással és Cherry kivitelben) és fa, de ezek elég szélsőségesek ahhoz, hogy most ne foglalkozzunk velük többet.

Signature Plastics SA Lime (doubleshot ABS, SA) (forrás: spkeyboards.com) [+]

Egy széljegyzetet okvetlen megér, hogy minél magasabb a profil, annál jobban mélyíti (és valamennyivel hangosabbá teszi) a tasztatúra hangját, mert a belsejében megnövekedett szabad tér rezonanciakamraként működik.

Signature Plastics DCS Dark Sky (doubleshot ABS, DCS) (forrás: Oblotzky Industries) [+]

A webshopok legmélyebb bugyrait járva láthatunk képeket a készletekről, és nem ritka, hogy a kupakok mellett egy "R" betű látható, amelyet egy szám követ (0-tól 5-ig, jellemzően 1-től 4-ig). Az "R" sort (row), az érték a sor számát jelöli, de ez nincs egységesítve, szóval van, mikor az R1 a legalsó, szóköznek otthont adó sorra mutat, és olyan is, hogy az Esc/funkcióbillentyűk sorát fejezi ki. Ha két sornál azonos szám követi a betűt, akkor azok billentyűsapkáinak fizikai dimenziói megegyeznek.

Két korrekt, Cherry profilos dye-sub PBT szett 15 000 forint körül: Shenpo 1953 Retro Grey és WS2 Blue Japi (forrás: AliExpress) [+]

Átvilágítós HU ISO készleteket (feketében, meg fehérben) a Ducky és a Glorious árult hazánkban OEM profillal, de ezekben nincs semmi extra az alap 100 százalékos eszköz lefedésén felül, a minőségük bár elfogadható (minden viszonyítás kérdése), hőskölteményt nem fogalmazunk róluk, és egy ideje eltűntek a boltokból.

Két olcsó és kellemes kis doubleshot ABS szett, AF SA profillal: DaYe Matcha Boo és Rich Coffee (forrás: Made-in-China) [+]

Ha nem tudunk elszakadni a színes pislákolástól, egyre még érdemes odafigyelni; nem mindegy, hogy billentyűzetünk LED-jei északi vagy déli tájolásúak (azaz a foglalat felső vagy alsó részén ülnek meg). Az északi az, amit az RGB élvezetéhez szántak, mivel a legtöbb fényáteresztő kupakszetten a felső kvadránsban van a karakter, így homogénebb és erősebb lesz a rajta átszűrődő világítás, míg a délinél csak akkor lesz decens a végeredmény, ha a billentyűsapka alsó térrészében vagy az oldalfalán (side printed) van a felirat.

(forrás: dygma.com) [+]

Az északi LED-ek hátránya, hogy a közkedvelt Cherry profilt déli tájoláshoz tervezték, ezért az olyan switch-eknél, amiknek nem elég hosszú a száruk vagy "észak" felé forgatva nem elég meredek, esetleg lekerekített a felső házuk, interferenciával szembesülhetünk; a Cherry kupak szoknyája még a teljes kapcsolóút megtétele előtt beleütközik a felső kapcsolóházba. Ezért is van, hogy – egy-egy kivételtől eltekintve – a komolyabb klaviatúráknál sztenderd a déli LED.

(forrás: Keycaps Industries) [+]

Egy-két szót elfecsérlünk az artisan (kézműves) kupakokra, amiket általában egyesével vagy kisebb csomagokban szoktak értékesíteni, és megesik, hogy az áruk még így is megközelíti (vagy meghaladja) egy komplett, épkézláb készletét. Ezeket leginkább a tasztatúra "megkoronázására" szokás vételezni, mivel kis tárgyak, karakterek, netán egész, környezetbe ágyazott jelenetek vannak bennük gyantába foglalva, és az sincs kőbe vésve, hogy formailag, mint gomb, használhatónak kell lenniük.

Kupakprofilok

A billentyűsapkáknak profil szintjén két nagy mezőnye van, az uniform, aminél mindegyik kupak egyforma magasságú, illetve kontaktfelületű (emiatt sokan szeretik Dvorak, Colemak és Workman kiosztásokhoz, mert az azonos szélességű darabok sortól függetlenül felcserélhetők egymással), és a formázott (sculpted), ami (nem szükségképp minden egyes) soronként különböző magassággal, továbbá formával/dőlésszöggel igyekszik javítani az ergonómián. A kupaktető lehet lapos (flat), ujjbegyeinket "körbeölelő", erősen konkáv (spherical, például SA, MT3; mintha egy gömböt kicsit belenyomnánk, hogy kimarja a formát) és enyhébben konkáv, hengeres (cylindrical, egy irányba ívelt, például Cherry, OEM).

(forrás: Keycaps.info) [+]

A legelterjedtebb a klasszikus, relatíve alacsony (egyébként közepes magasságú) Cherry, ami kiváló egyensúlyt teremt a komfort/precizitás/sebesség szentháromságában, ezért sok írásból élő ember és játékos favoritja, döbbenetesen nagy választékkal.

(forrás: Keycaps.info) [+]

A nem teljesen szabványosított, 11,9 mm-ével a Cherry-nél 2,5 mm-rel magasabb, felső két sorában jobban megdöntött OEM-mel (Original Equipment Manufacturer) sok kulcsrakész, mainstreamből származó billentyűzeten összefuthatunk, és próbál harmóniára törekedni a gépelés/produktivitás/rekreáció triójában. Komolyabb készleteknél nem jellemző.

(forrás: Geekboards) [+]

A DCS (Din standard height, cylindrical touch area, and sculptured keycap profile) a legendás Signature Plastics fiókája, és lényegében egy alacsonyabb, vékony oldalfalú – ezáltal magasabb hangszínt propagáló – Cherry-nek is felfogható, ami igen textúrázott felületű, és a kupaktetők sarkai lekerekítettebbek. Nem olcsó, de a minőségnek ára van, nálunk mindenképp bakancslistás. Alps szárral is elérhető.

(forrás: Keycaps.info) [+]

A MT3 (Matt3o) egy SA-nál alacsonyabb, de Cherry-nél/OEM-nél jelentősen magasabb, Drop-exkluzív profil, amit Matt3o álmodott meg, és a '70-es, '80-as évek termináljai ihlettek. Eredetileg kizárólag dye-sub PBT-ben volt kapható, de mára akad doubleshot ABS-ből is, és az R3 sora úgy van kialakítva, hogy 5-9 fokos dőlésszög esetén a teteje párhuzamos legyen az asztalunk lapjával. A konkáv kupaktető sarkai lekerekítettek.

(forrás: Keycaps.info) [+]

A Signature Plastics 16,3 mm magas, eredetileg még a '70-es években bevezetett SA (Spherical All) profilja úgyszintén retró hangulatot áraszt és konkáv teteje van, de jóval szögletesebb az MT3-nál. Van belőle olyan pakk, amiben csak R3 magasságú billentyűsapkák vannak. Több gyártó is készíti, elég népszerű hobbista körökben.

[+]

Az SA sokkal alacsonyabb rokona a JTK HSA (Half SA) profilja, és különlegessége, hogy csakis doubleshot ABS-ből készül, extrém fényesen, hogy a műanyag fajtáját sújtó, későbbi kifényesedés ne okozhasson keserű perceket.

(forrás: Geekboards) [+]

A Keychron-féle OSA [+]

Az OSA (Ortholinear Sculpted Aperture) is egy közepes spherical sculpted profil, de nem árt tudni, hogy az, amit a Keychron árul (OEM spherical angled), más, mint a piacon lévő egyéb szettek, mert alacsonyabb (cirka OEM magasság), az oldalsó ívei kevésbé hangsúlyosak és a sarkai jobban le vannak kerekítve.

Az SA-nál nem sokkal alacsonyabb, MelGeek-féle MG-nek (MelGeek) a Topre Hi-Pro klaviatúrái jelentették a múzsát. Az SA-nál hangsúlyosabb a tető bemélyedése, "vezeti" az ujjakat, és fényesebb ABS-ből készül, kettős fröccsöntéssel. Ennek jelentősen jóárasított alternatívája (kittingtől függően ~8-17 000 forint) az Aifei AF SA profilja, amivel kellemes, pénztárcabarát DaYe/Aifei csomagokat lelhetünk fel az AliExpressen.

(forrás: Keycaps.info) [+]

A tajvani Keyreative 13,5 mm magas KAT-ja (Keyreative All Touch) egy SA-nál alacsonyabb, lekerekítettebb és nem annyira meredeken döntött spherical profil, jó középút a Cherry, illetőleg SA között. Selymes tapintású kupakok ezek, amik többnyire PBT-ből vannak, de ABS-t is találhatunk belőle. A sokat gépelők szokták szeretni.

(forrás: Keycaps.info) [+]

A DSA (Doubleshot ABS) egy alacsony (nem slim!), uniform profil, az SA-ra emlékeztető spherical tetővel, csak döntés nélkül. Ennek is múltat idéző kinézete van, és kedvelt választás, főleg az osztott, sculpted keywelles (formázott gombkutas? – nem tudunk rá bevett magyar kifejezést) billentyűzetek gazdáinak körében.

(forrás: Keycaps.info) [+]

Nyilván nem ennyi az annyi, egy rakás egyéb profil létezik, konkrétan könyvet lehetne írni a témáról, így csak elszórunk még itt néhányat az érdeklődőknek: KT, KAM, XDA, MDA, MBK, DCX, DSS, G20, TAI HAO, CSA stb.

[+]

(forrás: Reddit@r/MechanicalKeyboards) [+]

Plate

A plate a kapcsolóknak hivatott stabilitást adni, miközben enyhíti a NYÁK-ra jutó terhelést, és nagy jelentőséget tudhat magáénak a gépelési érzetet, illetőleg hangot kiadó egyenletben. A keményebb, emellett merev (például acél, sárgaréz) darabok statikusabb összhatást nyújtanak a kevés/nem tapasztalható flex, plusz durvább bottom out révén, és magasabb tónusú hangprofil eléréséhez proponálhatók, míg a puhább, hajlékony társaik (például polikarbonát, POM) mélyebb vágányra tessékelik a hangzást, és dinamikusabb élményt borítékolnak. Ettől eltekintve egy puha plate-en is lehet erőteljesebb a bottom out, ahogy egy merev plate is közvetíthet egy fokkal "párnázottabb" ingert; sok függ az egzakt anyagminőségtől, tervezési sajátosságoktól és a mount típusától.

Sárgaréz ISO plate a Keychron Q8-hoz [+]

A hajlékonyságot és utózengést (reverb) mind NYÁK, mind pedig plate oldalról tovább lehet növelni a flex cutnak hívott perforációk kihelyezésével, de ha a tervezők túllőttek a célon (vagy a túlzott meghajlás és a sekély készülékház kombinációja miatt a fém fémmel történő érintkeztethetősége esetleges rövidzárlattal fenyeget), egy vagy több szivacsbetéttel "aládúcolhatjuk" a nyomtatott áramköri lapot.

Az átlagos vastagság 1,5 mm (POM-nál 1,6 mm), de akrilnál sokszor 5 mm-rel futhatunk össze (hogy ellensúlyozva legyen valahogy a törékenység), ám a kövérebb kivitel más anyagokkal is megvalósítható, elég csak megnéznünk mondjuk a 65 százalékos ZealPC Zephyrt, amiben 4,5 mm vastag, PVD bevonatos sárgaréz plate teljesít szolgálatot. Az 1,5-1,6 mm meghaladásának velejárója, hogy a plate jobban megfogja a kapcsolót, valamennyit mélyít a hangprofilon, és a leütéskor gerjesztett rezgések jobb elnyelésével gátat vet a vékonyabb plate-eknél potenciálisan előforduló utózengés létrejöttének.

A plate szigorúan kötődik a gombok fizikai kiosztásához (tehát az US ANSI és ISO-k nem cserekompatibilisek, ahogy egy alsósoros Windows billentyűhöz kivágással nem rendelkező WKL ISO plate sem passzol egy HHKB-s motyóhoz), noha vannak univerzálisabb példányok is, amelyek több gombelrendezést támogatnak.

Egy feketére festett HHKB POM plate a Keychron Q60-hoz, a Keyboard Kustomstól [+]

Az épített, forrasztott switch-ekkel nyomuló tasztatúrák birodalmában találkozhatunk half plate-tel, ami az alfanumerikus klasztert nem szegmentálja, azaz gyakorlatilag – a módosítók kivételével vagy azokkal együtt – plateless hagyja azt, hogy abban a szekcióban ruganyosabb, puhább hatású legyen a gombokon való zongorázás. Ahogy azt korábban már elmondtuk, ha plate nélkül vagy half plate-tel építünk klaviatúrát, a Cherry MX kapcsolókat ajánlatos első körben forszírozni a versenytársaikéhoz képest vastagabb műanyag lábacskáik miatt.

A leggyakoribb anyagok:

alumínium: Ez nevezhető az alapértelmezésnek, van némi flex, de nem túlságosan sok. Az 5000-es sorozatú alumíniumból készült plate-ek hajlékonyabbak, mint a 6000-es vagy 7000-es fajtákból származók. Az integrált plate-ek szinte mindig ebből vannak, nulla vagy ahhoz közeli flexszel.

acél (akár rozsdamentes): Dél-Korea nagy kedvence, picivel több flexszel, mint az alumínium. Durva bottom out és magasabb hangszínt produkál, hajlamos a pengésre. Sok OEM gyártó szavazatát elnyerte, mert olcsó és könnyen megmunkálható, például a szimpla (vezetékes) Q-szériás Keychronokban is ez van (bár a kábelmentes Pro és Max família tagjainál áttértek a polikarbonátra).

sárgaréz: A 2017-es és 2018-as év slágere, könnyű vele dolgozni, és bár szubjektív, de elég mutatós, prémium hatást kelt. Karakterisztikára hasonló az alumíniumhoz, igen merev, ám a bottom out egy árnyalatnyival puhább, és azonos vastagsággal egy cseppet mélyebb, minimálisan halkabb hangzást helyez kilátásba. Idővel oxidálódik, ami elcsúfítja a vizuális összképet – ennek megakadályozásához nem árt valamilyen felületkezelést eszközölnünk.

vörösréz: Igen hasonló a sárgarézhez, de egy picivel mélyebb hangja van, és könnyebben szenved felszíni sérülést.

polikarbonát (PC): Lehet nagyon vagy kevésbé ruganyos, de az előbbi preferálandó. Puha bottom out, az egyéb műanyag plate-ek mintájára mélyebb hangtónus, és jó minőség esetén a legtöbb flexszel bír, ezen a téren csak a half plate vagy a plateless kivitel hozhat többet.

egyéb műanyagok (POM, PP, PE, ABS): Mélyebb és halkabb hangprofilt predesztinál az alumíniumnál, puhább bottom out és sok flex, de kevesebb, mint a polikarbonát család kellőképp rugalmas képviselőinél. Minél vaskosabb, annál alacsonyabb frekvenciájú hangot kelt, de a vastagság nem befolyásolja szignifikánsan a bottom out keménységét. Létezik még nejlon PA66 is, de nem valami elterjedt, és az utóbbi években nem nagyon lehet látni. Általánosítva a merevségi sorrend, legpuhábbtól/leghajlékonyabbtól indulva: jó polikarbonát < PP < PE < POM/ABS < rossz polikarbonát

szőtt vagy kovácsolt szénszálas kompozit (CF twill/CF forged): Merev, viszonylag durva, acélra hajazó, "letisztult" bottom out, de több flexet enged, mint az alumínium, és megemeli kapcsolóink hangerejét, mialatt picit üvegesebbé/"poppy-bbá", némileg "élénkebbé" varázsolja az akusztikai profilt.

FR4: Abból az anyagból van, mint a nyomtatott áramköri lapok, olcsóbb az előállítása, mint az alumínium plate-eknek, és azoknál több flexe, puhább bottom outja van, továbbá mélyebb hangot generál, de a semlegesnek mondható hangprofiljával kicsit elnyomja switch-eink "egyéniségét". Ez utóbbi tulajdonság egyes konfigurációkban megváltó erejűvé, míg másokban kerülendővé teszi.

akril: 2 mm-es vastagság alatt könnyen sérül és törik, hangzásra a merevebb/keményebb típusú polikarbonátra hasonlít, szerintünk nem igazán érdemes erőltetni.

Stabilizátorok, csillapítás

Stabilizátorok

A stabilizátorok arra hivatottak, hogy 2u szélességtől kezdve lehetővé tegyék a kupakok számára azt, hogy akkor se dülöngéljenek, ha nem pontosan középen nyomjuk le őket. Emellett nagy hatással vannak a billentyűzet akusztikai profiljára, de olyannyira, hogy ha a többi komponens összessége a hamarosan elkészülő Mona Lisa lenne, akkor a rossz/rosszul beállított stabilizátorok olajfesték helyett zsírkrétával fejeznék be az arcát. Lehet mesébe illő, krémes szirén-ének a kapcsolók, billentyűsapkák, plate és készülékház közös erőfeszítése, a csörgő-zörgő, pattanó és kattogó drót/szár egy Tyrannosaurus üvöltéseként tolakodik be a képbe.

A stabilizátorok felépítése (forrás: Ryan Norbauer (módosítva)) [+]

A rendkívül emelkedett költői hasonlatok után váltsunk tárgyilagosságra! A stabilizátorok két házból, két szárból/csúszkából (slider), illetve egy drótból állnak, és két (három) típusukat különböztetjük meg:

• plate mounted: ez az olcsóbb, a plate-ben direkt erre a célra kialakított perforációkba pattinthatók be;
• PCB-mounted: Ezeket a nyomtatott áramköri lapba csavarozhatjuk (screw-in) vagy pattinthatjuk (clip-in) be. Az előbbi a biztosabb és stabilabb, de az utóbbi is jobb, mint a plate mounted variáns.

Manapság már a legtöbb, nem alsópolcos mechanikus tasztatúrának alapból megkenik a stabilizátorait, ami igen lényeges, de nem minden gyártó végez kielégítő munkát, és elképzelhető, hogy utólag némi közreműködésre lesz szükség a részünkről az idilli állapot eléréséhez. Ez legfőképp újralubrikálást jelent, amihez – ahogy már a 6. oldalon elhintettük – legtöbbször Krytox GPL 205g0 kenőanyagot használnak az eredeti eltávolítását követően.

Balról jobbra: TX plate mount, TX AP Rev 4 clip-in és TX AP screw-in stabilizátorok [+]

Amennyiben a szárakat összekötő drót nem teljesen egyenes, zörgést (rattle) produkál, mikor a kupak valamelyik szélét érintjük, mert nekiütközik a szárnak. A másik nem ritka jelenség a pattanó/koppanó hang (ticking), mikor a drót vagy a szár meg-megkoppintja a stabilizátorházat.

Balra a ticking, jobbra a rattle jelenség van szemléltetve (forrás: Ryan Norbauer) [+]

Kellemetlen zajt az is okozhat, ha a billentyűsapka – tipikusan a szóköz – meg van csavarodva, ami gyártási hiba. Ez egy kis szerencsével javítható házilag (PBT-nél forró vizes kezelés, ABS-nél vigyázni kell, mert jóval alacsonyabb hőmérsékleten deformálódik!), de ha érdekeltek vagyunk stabilizátoraink finomhangolásában, a legjobb, amit tehetünk, hogy felkeressük a billentyűzetes topik szakijait, akiknek számos fortély és praktika van a birtokában, segítő szándékban pedig nem szűkölködnek.

Clipping: lecsíphetjük a stabilizátor lábait extra stabilitáshoz, de sok szett már alapból így jön (forrás: Switch & Click)

Utólagos vásárlás esetén ajánlott márkák: TX, Durock, Wuque Studio, Mode, ZealPC, Cherry clip-in. Arra viszont figyeljünk, hogy 1,2 vagy 1,6 mm vastag NYÁK-hoz való, amit épp kosárba hajintunk! Az 1,6 mm a sztenderd, de a rugalmasságra kihegyezett, flex cutos nyomtatott áramköri lapok vékonyabbak (1,2 mm). Ha nem tudjuk, hogy ez van-e a klaviatúránkban, akkor valószínűleg nem.

Csillapítás

A házakba lehet rakni különféle hangszigetelő/hangelnyelő szivacsrétegeket, amik az akusztikailag nem megfelelő tervezés hozományait (nemkívánatos zajok, fémes csengés, üregesség) hivatottak csökkenteni vagy megszüntetni, de minél többet alkalmazunk belőlük, annál jobban egyenirányba, a mélyebb "thocky" felé tereljük a hangzást (amihez amúgy a PE (polietilén) szivacsbetéten, puhább, flexibilis plate-en (példának okáért polikarbonát, POM vagy PP) és teljesen nlyonházas – akár foglalatokra egyesével ragasztható PE switch paddel kiegészített – kapcsolókon át vezet a legrövidebb út).

Keychron Q2/Q2 Pro/Q2 Max Acoustic Kit [+]

Nyilvánvalóan a vastagság és az anyag – PE, EVA (etilén-vinil-acetát), IXPE (fizikailag térhálósított polietilén hab), poron/poliuretán – egyformán kifejti a hatását az eredményre a különböző frekvenciák kioltása és felerősítése végett. Persze a kreatívabb beállítottságú egyének bevethetnek mást is, nem csupán mindenféle szivacsokat; gumibetétek, vatta, filc, neoprén stb.

Házilagos tape mod készülőben (forrás: A1KBD) [+]

A tape mod szintén mélyít kicsit a hangon (no meg fémháznál védhetjük ezzel a NYÁK-ot a rövidzártól, ha nagyon sok a bounce, és legalul nincs semmilyen pluszréteg), és ha gyárilag nincs a billentyűzetben, mi is egyszerűen elkészíthetjük, csak annyi a dolgunk, hogy szigetelőszalagot applikálunk a nyomtatott áramköri lap aljára, ízlés szerinti mennyiségben (2-3 réteg elég). Mindenképp olyannal bűvészkedjünk, ami lehámozáskor nem hagy maga után ragacsot!

[+]

Szivacsozás lehet a NYÁK és plate közt (plate foam, mérsékli az RGB LED-ek hatékonyságát), illetve a NYÁK alatt, a készülékház aljában, és a belső kialakítástól függően – az üres tér betöltésével – csökkentheti vagy teljesen felszámolhatja a mount, plusz a plate fajtájából (no meg a házmélységből) eredő flexet, továbbá bounce-ot. Hogy ez jó-e vagy sem, azt mindenkinek magának kell eldönteni, mivel szubjektív preferencia kérdése. A rugalmasabb konfiguráció jobb az ujjízületeknek, a hosszadalmas pötyögésnél kevésbé fárasztó/megterhelő, mert nem annyira durva a kapcsolók bottom outja, és az ujjainkat érő erőhatást részben elnyeli a pillanatra deformálódó konstrukció, de vannak, akik az abszolút merevséget pártolják.

Flex: a plate és NYÁK középen, a home row mentén/leütött gomb alatt és annak közvetlen környezetében hajlik meg.

Bounce: az egész plate és NYÁK együtt mozog valamennyit vertikálisan a készülékházban.

Gyorscserés foglalatokra felragasztott switch padek (itt éppen poronból) (forrás: KBDfans) [+]

Úgy gondoljuk, hogy az ideális billentyűzetben nincsenek szivacsrétegek (maximum a csavaros stabilizátoraink alá felragaszott IXPE/PE stabilizátorpadok), ezért kapcsolóink valódi "énje" a lehető legkevesebb "szűrőn" megy át, és olyan kupakokat teszünk rájuk, amelyek segítenek a jellegzetességeiket kiemelni – persze amellett, hogy komfortosnak ítéljük meg őket. Ehhez nyilván akusztikailag jól megtervezett készülékház kell, ugyanakkor a szivacsok stócolásával még a leggyengébb dizájnból is elfogadható hangot lehet kicsikarni, ha a körítés többi része (switch-ek, billentyűsapkák, stabilizátorok) nem kukába való.

Szempontok játékhoz, kapcsolódási módok

Magától értetődő, hogy a játék mellett sem megyünk el szó nélkül, de még itt is tartjuk magunkat ahhoz, hogy nem szabad ennek mindent alárendelnünk, legfeljebb csak akkor, ha már a professzionális szintet karistolgatjuk. Az első, és talán legfontosabb dolog az NKRO (n-key rollover)/100 százalékos anti-ghosting, de minimum 5KRO megléte, hiszen jó esetben öt ujjunk van – a másik kezünkkel meg egerészünk.

Akko billentyűzetek garmadája [+]

Ez azt jelenti, hogy az összes gomb szkennelése egymástól függetlenül zajlik, ezért minden leütés regisztrálásra kerül, nem számít, hogy mit mivel együtt nyomunk le (az 5KRO-nál ez öt bármilyen gomb, 6KRO-nál hat stb.). Itt letesztelhetjük, hogy az előttünk heverő periféria mit mutat ebben a tekintetben, de napjainkban már voltaképp minden egyes – valamit is érő – klaviatúra tudja ezt. Kivéve, ha egy 2KRO-s IBM Model M-ről vagy valami hasonló vintage holmiról beszélünk, de azokkal nem fogunk sűrűn online tabellákat hódítani.

Varmilo Minilo 65% [+]

A második sarkalatos pont a kompaktság, legalábbis akkor, ha jobb kezünkkel tologatjuk az egeret. Írásunk elején már boncolgattunk ennek előnyeit, ám most még egyszer szavakba öntjük: a numerikus pad, sőt, akár a kurzorpozicionáló klaszter elhagyásával megnő a helyünk jobbunkon, és pihentetőbb, egészségesebb testtartást vehetünk fel a monitor előtt, ráadásul az a veszély sem fenyeget, hogy a nagy kalimpálás közepette billentyűzetünk oldalát kopogtatjuk. Akár egy különálló, hot swapes numerikus padet/makrópadot is használhatunk játszani, ha a gombjai kézre esnek (van ilyen ismerősünk, és nagyon kedveli).

Keychron V4 ISO Frosted Black [+]

A következő az USB csatoló mintavételezési gyakorisága, azaz a polling rate. Az 1000 Hz a legalsó szint, innen csak feljebb javallott menni (bár valószínűsíthetően még 500 Hz-cel is ellennénk), főként, hogy mostanában már 8000 Hz-ig nyújtózhatunk, ám úgy hisszük, hogy rosszul cselekszünk, ha ezt önmagában vásárlásra ösztönző faktornak tekintjük.

Corsair K65 Plus Wireless [+]

A megemelt frekvencia nagyobb processzorterhelést jelent, és ha a tasztatúrát így hajtjuk, akkor sanszos, hogy az egeret is, ami újabb problémákat vethet fel (a két eszköz nem osztozhat ugyanazon a natív, XHCI módban futó USB 3.x hubon), márpedig kompetitív játéknál fontos a stabil, három számjegyű képkockasebesség, illetve az alacsony frame time-ok – meg aztán az sem bizonyos, hogy egyáltalán feltűnne nekünk a differencia (ami legjobb esetben is minimális).

A 4000 Hz-es HyperSpeed rádióval érkező Razer BlackWidow V4 Pro 75% [+]

Persze az is tény, hogy a billentyűzet a számottevően fürgébb szkenneléssel közelítően sem hárít át annyi feladatot a központi egységünkre, mint az 1000 Hz feletti tartományban serénykedő kurzorterelő. Mindenesetre jó lesz kiindulásnak az az 1000 Hz, ha több, az bónusz (és több pénzbe kerül), aztán majd kikísérletezzük, hogy nekünk/a gépünknek hogyan frankó.

TTC Speed Silver V2 [+]

Hagyományosabb kapcsolókból első blikkre az optikai lehetne az, amire rámutatnánk, de publikációnk 6. oldalán már kitértünk rá, hogy valójában inkább miért nem. A tisztán mechanikus mezőnyben mindenképp azokat a lineáris típusokat helyeznénk előtérbe, amelyek kis kezdeti erőkifejtést igényelnek (~28-45 gF), rövidebb úton járnak az alap 4 mm-nél, és hamarabb aktuálnak, mint 2 mm (például Geon Raptor MX Extreme, Kailh BOX Blueberry Ice Cream Pro, Akko V3 Silver Pro, Akko POM Silver, Gateron G Pro 3.0 Silver, TTC Speed Silver V2, Cherry MX1A/MX2A Speed Silver stb.). Minél jobban megközelítjük a 3/1 mm-t, annál jobb.

Durock Black Lotus Linear [+]

Itt furakodnak be a képbe a slim profilos ketyerék, mint egy "pörgősebb" választás, de ha a jövőben valamennyire el szeretnénk mélyedni a hobbista világban, akkor jobb, ha másfelé irányítjuk tekintetünket. Ha nagyon nem kenyerünk az überkönnyű switch, akkor valami nehezebb lineárisat néznénk (például Akko V3 Cream Yellow Pro, KiiBOOM Topaz, Durock Black Lotus Linear, Geon Black, Cherry MX1A/MX2A Black stb.).

Akko V3 Lavender Purple Pro [+]

Az is megeshet, hogy a lineáristól irtózunk, de senki sem mondja, hogy nem lehet taktilis vagy kattogós kapcsolókkal játszani, csak azt, hogy objektíven rosszabbak erre a célra, viszont a téma végtelenül egyénfüggő, és végeredményében személyes preferencia. Az evidenciát letudva azért mi valami könnyedebb – netán még rövidített úton is járó –, kevésbé taktilist javasolnánk, mert gyorsabb, és hosszabb távon nem annyira fárasztó az ujjízületeknek (például Akko V3 Cream Blue Pro, Akko V3 Lavender Purple Pro, Akko POM Brown, Gateron G Pro 3.0 Brown, Wuque Studio WS Light Tactile, Outemu Silent Lemon V2/V3, Kailh BOX White, TTC Gold Blue, Cherry MX1A/MX2A Brown stb.).

A Rapid Trigger működése

A végére hagytuk a gamerek aduászát, a Hall-effektusból profitáló, analóg – működésükből kifolyólag kizárólag lineáris karakterisztikájú – switch-eket, amik olyan szolgáltatásokat kínálnak, melyeket máshol nem kaphatunk meg, és kétségtelenül előnyhöz juttatják az embert (de speciális NYÁK kell nekik, így nem tudjuk őket csak úgy bármibe beledobálni). Ilyen a gombonkénti több, szabadon programozható aktuációs pont, a Rapid Trigger, a Snap Tap és társaik.

[+]

A leforrasztott kivitelűek mellett már akadnak hot swapes eszközök is (noha korlátozott kompatibilitással, mert még nem alakult ki egy egységesített irány), de ha komolyan felkeltette az érdeklődésünket a dolog, érdemes áttanulmányoznunk oldalunk vonatkozó tesztjeit, hogy jobban képbe kerüljünk.

[+]

Általánosságban véve a kupakoknál a nem túl magas profilok a népszerűbbek (például Cherry, OEM), mivel közvetlenebb élményt ígérnek, de ez nem zárja ki, hogy egyénre levetítve valaki egy SA-val vagy mondjuk MT3-mal, esetleg PBS-sel leli meg a nirvánát. Ez egy olyan dolog – mint szinte minden más –, hogy amíg nem próbálunk ki több mindent, nem tudhatjuk biztosan, hogy mi volna számunkra az eszményi.

Erősen textúrázott gumival bevont, 31 darabos OEM ABS miniszettek a Ducky kínálatából [+]

Egy említést megérnek a teljesen gumi vagy csak gumival bevont megoldások is, amiket a csúszásmentességükért kedvelhetünk, de ezeknél nem feltétlenül kell az összes billentyűsapkát így használnunk, mert kaphatók csak a WASD-t – és talán annak környékét – lefedő miniszettek, mindenféle színekben (kicsit megfűszerezhetik a vizuális összhatást), példának okáért a Ducky gondozásában, noha ezeknél az OEM profil a domináns.

DeltaHub Carpio 2.0 [+]

Azt még hozzáfűznénk, hogy plate-ből talán a merevebbek, valamint nagyobb keménységűek jobbak ide (fémek, szénszálas kompozit), mert "biztosabb"/"stabilabb" érzetet keltenek. A rugalmasság gépeléskor üdvözítő tud lenni – már ha szeretjük –, egyfajta fesztelenséget sugároz, azonban mikor virtuális karabélyunkkal egy sarkot figyelünk 10 másodperce, és minden idegszálunkkal ráfeszülünk a célterületre, jól jöhet a "plántáltabb" érzés. Csakúgy, mint egy csuklótámasz, mert a kezünk jellemzően egy helyben van, nem sokat mozdul el a WASD/ESDF/bármi egyébről (FPS-ekben/TPS-ekben legalábbis, a MOBA-k/MMORPG-k/RTS-ek egy másik "állatfaj"), teljesen másféle terhelést kap, mint egy novella összerittyentésekor.

Akko Mint 5087S SP QMK [+]

Vezeték vagy kábelmentesség?

Ha nem az európai selejtezőre edzünk, vígan megfelel a 2,4 GHz-es rádió, mert 2024-re – a decens halmazban – már korrekt a reszponzivitása, és versenyzői múlttal mi nem észleltük ennek ellenkezőjét. Ez az 1000 Hz fölé kúszó implementációkra kiváltképp áll, a Bluetooth ellenben mindenhogy felejtős, az maximum munkára, böngészésre/médiatartalmak fogyasztására és (vevőegység híján) hordozáshoz alkalmas; egyszerűen túl lassú, továbbá a jel hajlamosabb a szakadozásra.

ASUS ROG Azoth [+]

A feltétlenül vezeték nélküliségre pályázók az elemes megoldásokat kitörölhetik a listájukról, manapság már minden beépített akkumulátorral jön (abban a termékkategóriában, amiről ez a cikk szól, vitathatatlanul, kivéve a HHKB portfólióját), és ha a kapcsolat beviteli késésével/jelzavarral nem is lesz gikszer (mindazonáltal tanácsos a lehető legközelebb helyezni a billentyűzetet a vevőegységhez), az megtörténhet, hogy PC-nk újraindítása után nem bírunk belépni a BIOS-ba, és a bootsorrendet sem variálhatjuk, csak az operációs rendszer bejelentkező képernyőjétől éled fel az eszköz. Ezt jó eséllyel orvosolhatjuk a dongle firmware frissítésével, érdemes utánanéznünk, hogy van-e újabb verziójú annál, mint ami a kedvencünkön van.

Razer BlackWidow V4 75% [+]

Amennyiben az esport a megcélzott terület, úgyis be fogjuk dugni azt a kábelt, mert mégiscsak megbízhatóbb (igaz, nekünk még nem volt gondunk interferenciával, de ebből nem lehet általánosítani), és ha nem szándékozzuk állandóan hurcolni az apparátust – vagy nem fixa ideánk a zsinórok minden áron való eltüntetése az asztalunkról –, akkor nincs okunk arra, hogy elvessük a jó öreg, fizikai kapcsolódási módot. Talán még némi pénzmagot is megspórolhatunk, de az akkus megoldásokat is nyúzhatjuk madzagos üzemmódban.

Alternatív formátumok

Írásunk vége felé közelítve néhány szokatlan kialakítású klaviatúrát mutatunk be érdekességképp, olyanokat, amelyek az ergonómia csúcskategóriájának és a hatékony munkavégzésnek az avatárjai, de a "semmiből előbukkanva" kicsit sokkolhatják a tárgykörben nem annyira jártasakat.

(forrás: Reddit@r/MechanicalKeyboards) [+]

Az Alice/Arisu kiosztás egy nem túl kockázatos belépőt szimbolizál az ízületeinket/vázrendszerünket kímélő perifériák felségterületére. A kettéosztott, "megtört" gomberdő nem újkeletű sztori, már a '90-es években (sőt, előbb) is találkozhattunk vele, elég csak visszagondolnunk a Microsoft Natural Keyboardra, és annak iterációira. Ez a dizájn segít abban, hogy csuklóink kisebb szöget zárjanak be alkarjainkkal, ami komfortosabb pozitúra felvételét váltja ki, és ennek nem kell ecsetelni a pozitív velejáróit.

Pár Arisu megoldás a Keychrontól: nagy kedvencünk, a Q8, középen a southpaw Q14 Max és jobbra a slim profilos K11 Max [+]

Ha még nem volt szerencsénk ilyen konstrukcióhoz, picit ijesztő lehet, de megnyugtatnánk mindenkit, hogy ha nem abszolút tűzre való a gépelési módszerünk, nagyon hamar megszokhatók (és rá is kényszerítenek egy helyesebb útra).

Az akarom relé berregni kezd: az Alice vonal elindítója, a TGR Alice, mellette pedig a PrimeKB Meridian (forrás: TGR Alice: Pinterest) [+]

Személy szerint mi szinte azonnal képesek voltunk hozni vele a régi sebességet, és a rutin – szintén nem valami hosszasan tartó – megszerzése inkább arra irányult, mikor VIA-ban az egyéni optimalizációval szórakoztunk (gombok áthelyezése – például Caps Lockra az esc-et, a backspace áttelepítése a jobb oldali spacebarra stb. –, makrók készítése, a home row-ra mutató centralizálás).

A laprugós mounttal érkező Owlab Spring és az új sláger, a döntött klasztereket, illetve csavarmentes dizájnt kínáló Qwertykeys Neo Ergo (forrás: Owlab Spring: DBOKEY YouTube | Neo Ergo: alexotos) [+]

Az Alice és Arisu amúgy nem ugyanaz; az előbbi az eredeti, az ős, és nincsenek rajta dedikált kurzornyilak (vagy be vannak tolva a jobb shift baljára), plusz ha van makróoszlop, az a bal oldalon van, és a 60 mellett előfordul 40, netán 45 százalékos kiszerelésben. Az utóbbiból létezik 65, 75, 80 és 96 százalékos, de még southpaw is, sőt az alacsony profil vagy a Topre-klón EC kapcsolós kivitel sem marad ki a körből.

Keychron Q11, ErgoDox Moonlander és ErgoDox EZ (forrás: ErgoDox EZ: RTINGS) [+]

Innen az osztott felépítés felé léphetünk tovább, ami megengedi, hogy tetszés szerinti távolságra legyen a billentyűknek otthont adó két modul, ezért alkarjaink párhuzamosak lehetnek a vállunk vonalával (pihentetőbb), és az egerünket vagy trackballunkat akár középre, a két egység közé is tehetjük (talán kényelmesebb a testünk felé nyúlni érte, mint fordítva). Ebben a halmazban előtérbe kerül az inverz és oldalirányú döntés, melyeknek kettőse a természetesebb testtartás eléréséhez asszisztál, és mivel tipikusan kompaktabb, minél kevesebb ujjmozgásra törekvő formátumokról van szó, fokozódik a QMK/VIA/Vial/ZMK támogatásának fontossága.

Balra a Kinesis Advantage 2 és az osztott Advantage 360, míg jobbra a (PCD) Maltron L90 látható (forrás: Kinesis: Faith Arslan) [+]

A zenitet a sculpted keywelles és főleg az osztott sculpted keywelles csodák testesítik meg, amelyek formázott gombkútjaikkal követik a kezünk formáját, és úgy vannak tervezve, hogy a lehető legcsekélyebb mértékben – vagy egyáltalán ne – mozdítsuk el kacsóinkat a nyugalmi állapotból. Az ezekkel való barátság megkötése már több időt vehet igénybe, de hosszú távon meghálálják a kitartást, és nem csak egészségesebbé teszik a munkakörnyezetünket, de a hatékonyságunkat is jelentősen megnövelhetik.

Háromféle kivitel a tetszés szerinti gombszámmal, hüvelykujjklaszterrel, kiegészítőkkel és színnel megépít(tet)hető Dactyl Manuformból (forrás: Cyboard) [+]

Nem kevés olyan felhasználó van, akinek a komoly fájdalmait enyhítették, szinte rögvest, és pont emiatt a baj megelőzésben is kulcsszerepet vállalhatnak. A legnagyobb hátrányuk az áruk, ami jellemzően (a használtpiacot belevéve!) hozzávetőleg 80-300 000 forint között mozog. Ja, és ki mondja, hogy ezekkel nem lehet normálisan játszani (már ha nem Bluetooth-os holmit vettünk)?

Charybdis, Charybdis Mini és Charybdis Nano [+]

MoErgo Glove80 [+]

Egyes modellek fedélzeti trackballal/trackballokkal/trackpointtal/tapipaddal kérhetők, ha szívesen búcsút intenénk az egerünknek, és akár székünk karfáira rögzíthetőket is találhatunk. Az sem mellékes, hogy ha olyat választunk, amit kitben (is) árulnak, akkor nagyon sok pénzt – akár százezres nagyságrendű összeget – megtakaríthatunk azzal, ha mi építjük meg.

DataHand, Svalboard és egy Azeron Cyborg II (forrás: DataHand: Wikipedia) [+]

A nagyon elvetemültek még megmustrálhatják az effektíve nulla csukló-/kézmozgást lehetővé tévő, rendkívül unkonvencionális, '90-es évekből származó DataHandet, amit nem marslakóknak, hanem a produktivitást az ízületek oltalmazásával magas szinten összemosó személyeknek találtak ki. Ez egy paradigmaváltás (amiben egyébként a játéknak nem igazán osztottak lapot, de ez nem róható fel hibaként), és a billentyűzetes topikban is van egy élvezője, aki nem kevés utánajárást, pénzt, munkát és időt ölt bele, de esküszik rá.

A JesusFreke által tervezett lalboard prototípusa (forrás: GitHub@JesusFreke) [+]

A DataHand bezsákolása nem egy leányálom, mivel nagyon ritka, ebből fakadóan nem is két zacskó szotyiba kerül, és gyakorta még kell vele – elektroműszerész/programozói szaktudással – bíbelődni, hogy beröffenthető legyen. Emiatt született meg a JesusFreke-féle lalboard, a Svalboard, és ez adhatta az ihletet a gamereknek marketingelt Azeron Cyborgokhoz.

HHKB Professional Hybrid Type-S [+]

Visszakanyarodva a hétköznapibb formatervezéshez még megvillantjuk a Wada Eiiti professzornak köszönhető HHKB-t (Happy Hacking Keyboard), ami nem csak egy – szűkebb körben, kiváltképp Japánban – ünnepelt, Topre kapcsolókkal szerelt billentyűzetcsaládot, de egy kiosztást is jelöl. Ennek világra jöttéről/paramétereiről itt olvashatunk részletesebben.

Két, egyedileg épített ortolineáris jószág (forrás: Imgur) [+]

Az ortolineáris vagy más néven "mátrix" eszközök szintén megérnek egy (rövid) misét, ugyanis uniform gombokkal jönnek – sokszor még a spacebar(ok) is csak 1u széles(ek) –, és sem a soraikban, sem az oszlopaikban nincs eltolódás. Vannak, akik azt hirdetik, hogy ez fiziológiailag jobb a megszokottnál, de ez ügyben nincs konszenzus – mi inkább az ellentábor felé húzunk.

Corne (forrás: Boardsource) [+]

A 60 százalékos méret alatt (de felett is) sokféle vadhajtás van még, mind hagyományosabb, mint osztott vonalon, de a klaviatúrák mélyvíze olyannyira mély, hogy meg sem kíséreljük akár csak közelítőleg is érinteni az óceán fenekét. Ehelyett pár képet illesztünk be ide egy-két kuriózumról.

(PCD) Maltron Single Hand Keyboard, Head/Mouth Stick Keyboard és Expanded Keyboard [+]

Két 30 százalékos, ultrakompakt projekt a Redditről (forrás: Reddit@r/MechanicalKeyboards) [+]

Clarabelle (forrás: CannonKeys) [+]

Visszatetsző a sok töpszli mütyür? Itt a 76,2 vagy 218,4 cm széles Long Boi! (forrás: Geekhack) [+]

Egy teljesen házilag tervezett és épített motyó, Cherry MX Brown-okkal; balra a kezdeti elrendezés, jobbra a fejlesztett logikai kiosztás (forrás: SaGa59) [+]

Wombat (forrás: Geekhack) [+]

Most akkor mit vegyek?

Ez egy nehéz kérdés, és mindenkinek magának kell eldöntenie, miután mérlegelte az eddig leírtakat. A procedúra nüanszokkal teli, de megpróbáljuk kicsit egyszerűbbé tenni néhány általános ajánlással, viszont ennek hátulütője, hogy némi utánjárással és próbálgatással (ami szerves része a számunkra igazán prominens darab megtalálásának) sokkal személyre szabottabb eszközt gyűjthetünk be.

Ducky One 3 SF Yellow Ducky US ANSI

A legsűrűbben megfogalmazott hazai igény – a billentyűzetes topikban kérdezőkből kiindulva – a következő: legyen HU ISO kiosztású, numerikus paddal ellátott, legyen halk, legyen címezhető, de legalább egyszínű háttérvilágítása, fényáteresztő kupakjai, és az sem baj, ha vezetékmentes, a legjobb pedig, ha mindössze fél marék vetőmagba kerül.

Keychron V5 Max HU ISO [+]

Sajnálatos módon ki kell ábrándítsuk olvasóinkat, mert ilyen nem létezik, valahol kell kompromisszum. A legtöbbet azzal nyerhetünk, ha elengedjük a magyar kiosztást és az átvilágított billentyűsapkákat. A kupakokat először tárgyaló, 7. oldalon már lekörmöltük a miértjét; kis ország, kis foci, egyszerűen a gyártók – jó okkal – nem tesznek bele pénzt abba, hogy minőségi kupakokat dobjanak nálunk piacra, és ez a készre szerelt perifériáknál sincs másképp. Nem véletlen, hogy míg egy adott modell US ANSI/DE ISO/UK ISO verziója vaskos doubleshot PBT-vel érkezik, addig a HU ISO kiadás lézerrel gravírozott, vékony falú ABS-t kap.

Keychron V6 Max HU ISO [+]

Az átvilágítás már alapból lecsökkenti a minőséget, de azért belebotolhatunk egy-két vállalható szettbe az internetet böngészve, ám az bizonyos, hogy azonos áron – vagy akár olcsóbban – olyan, fényt át nem eresztő doubleshot PBT/ABS vagy dye-sub PBT készleteket vehetünk, amik színvonalban egy felsőbb lépcsőfokot képviselnek. A legjobb megalkuvást most a magyar kiosztású Keychron V5 Max és V6 Max jelentik, mintegy 45 000 forintért, amikbe AliExpressről veszünk Outemu Silent Peach V2/V3 (lineáris) vagy Silent Lemon V2/V3 (taktilis) switch-eket, és akkor durván 52-55 000 forintból minden megvan az átvilágított billentyűsapkákon kívül, úgy, hogy nem is egy csörömpölő vacakot püfölünk majd.

Varmilo VEA88 Yakumo US ANSI [+]

Az, ha nem kötjük az ebet a karóhoz a numerikus paddal (amit pótolhatunk egy különálló modullal vagy a programozhatóság kihasználásával), ugyancsak nem kis mértékben tágítja ki a horizontot, mert a korrektebb tasztatúrák szegmensében nem valami gyakori formátum a 100/110 százalékos.

Keychron Q2 ISO Knob barebone (Silver Grey) [+]

A halkság viszonyítás kérdése, de amire tényleg ráfogható ez a jelző, az nem lesz olcsó. Ha nincs akusztikailag jól megtervezett készülékház, megfelelő kapcsolók, kupakok és szivacsozás, akkor minden lesz újdonsült társunk, csak csendes nem. A merev, lebegőgombos kivitel a legrosszabb ebből a szempontból, és a gamingre kihegyezett mainstream cégek portfólióiban ezek tobzódnak.

ASUS ROG Azoth DE ISO

Az RGB véleményünk szerint csak arra jó, hogy kikapcsoljuk, de természetesen megértjük, ha valaki szeret benne gyönyörködni, netán komolyan szüksége van rá, mert kénytelen nézni a gombokat írás közben, és egyszer majd beköszönt az este (meg a leoltott lámpa). Az utóbbi helyzetre szerintünk sokkal jobb venni egy dedikált fényforrást, de ez nem mindig opció, mert mi van, ha aludni próbálnak mellettünk? Az más kérdés, hogy ilyenkor a kijelzőnknek sem kéne menni, de ha az még belefér, akkor nyúlhatunk a fehér alapon erősen kontrasztos – sötétkék, fekete főleg – karaktereket hordó billentyűsapkákhoz, melyeket kielégítő módon megvilágíthat a képernyőnk.

Keychron Q8 ISO Knob barebone (Carbon Black) [+]

Ha az RGB kötelező, sőt, mi több, az egyik legfontosabb kritérium a beszerzéskor, akkor kétségtelenül a legnagyobb, közismert gyártók felhozatalában leszünk kénytelenek keresgélni, mivel ők ezt kiemelt szempontként kezelik, és a szoftveres vezérlésében is élen járnak. A QMK/VIA-s megoldások csak alapszinten képesek dirigálni a LED-eket, nincs gombonkénti címzés, legfeljebb csak akkor, ha saját QMK firmware-t fordítunk.

Keychron Q8 ISO Knob barebone (Silver Grey)

Amennyiben nincsenek túlspecifikált elvárásaink, amelyeknek csak bizonyos típusok felelhetnek meg, nem ultra-budget kategóriában nézelődünk, és hazai boltban kívánunk pénzt költeni, akkor a következő márkáknál kezdjünk elsőként kutakodni: Keychron (/Lemokey), Akko (/Monsgeek), Varmilo.

Keychron Q8 ISO Knob barebone (Navy Blue)

A Keychronnak, valamint a Varmilónak akadnak HU ISO modelljei, és az utóbbi vállalat meglepően jó kupakokat applikál termékeire, viszont az áhított QMK/VIA támogatást a legtöbb üdvöskéje nem tudja biztosítani (a Minilo98 Pro például igen), ami a kompaktabb apparátusoknál különösen fontos tényező.

Akko MOD 007B HE US ANSI [+]

Ezen a ponton mindenképp bedobjuk, hogy az elmúlt egy évben a Keychron egyes, Q-szériás ISO barebone-jai nevetségesen alacsony áron kerülnek értékesítésre pár honi üzletben (a full aluházas/dupla gasket mountos Q2-re, Q4-re, Q5-re, Q7-re, Q8-ra és Q9-re utalunk), aminek valószínűsíthetően az az oka, hogy a Pro (Bluetooth) és Max (2,4 GHz+Bluetooth) termékcsaládok debütálásával a kereskedések megkísérlik kiszórni a felgyülemlett raktárkészleteket, mert a szimpla, vezetékes típusokra nincs nagy kereslet. Ennek hála 45-60 000 forint között jóval különb klaviatúrákat rakhatunk össze annál, mint amit különben venni tudnánk, ha nem rettenünk meg az AliExpress pénztárcabarát (de jó!) dye-sub PBT/doubleshot ABS kupakszettjeitől és – megbízható eladói által listázott – kapcsolóitól.

Wooting 80HE US ANSI [+]

Amennyiben a külföldi rendelés is zöld lámpát kap, az Akkónál nem annyira ritka a komoly, akár 40-50 százalékos leakciózás, és már 20 000 forint tájékán is barátságos tasztatúrákat vehetünk, de ha nem annyira szűkös a költségvetésünk, elindulhatunk a Leopold és a Realforce, esetleg a HHKB vagy a Filco irányába.

Meletrix BOOG75 US ANSI

Az igazi finomságok persze a hobbisták körein kívül alig vagy egyáltalán nem ismert márkanevek égisze alatt tanyáznak. Gondolunk itt mondjuk a Geonworksre, a Karolingian Craftra, a Keymacsre, a Qwertykeysre, a TKD-re, a Prime Keyboardsra, a TGR-re és a Wuque Studióból kivált Meletrixre, vagy a számtalan előfinanszírozói (group buy) történetre, amiket többek közt a Geekhacken kísérhetünk figyelemmel. Itt a jellemző minimálár olyan 70 000 forint környékén van, és innen mehetünk felfelé, a határ pedig a csillagos ég.

Geonworks GLARE TKL, GMK Nord kupakszettel (US ANSI) (forrás: Reddit@r/CustomKeyboards) [+]

Hogy mi kerül ezekben ennyibe? A felhasznált anyagok, azok megmunkálása, a kifinomult tervezés (ami könnyebbé teheti a szerelést/moddolást, magasabb régiókba emelheti a gépelési érzetet, és nyilvánvalóan a fülünknek kellemes hangzás megvalósulását is elősegíti), akár többféle mounttal megépíthetőség, a NYÁK (Windows gombos vagy anélküli, forrasztott vagy hot swap, ISO/ANSI vagy mindkettő, HHKB, kábeles vagy tri-mode, Alps-támogatás, flex cut/nem flex cut, osztott spacebar/backspace) és plate opciók, beleértve a platelesst, továbbá half plate-et, egyéb kiegészítők (kábelek, csuklótámaszok, rézből/rozsdamentes acélból/alumíniumból készült nehezékek, hordtáska, kutyafüle, macskafarka), színválaszték, különböző felületi kezelések (eloxálás, PVD), netán gravíroztathatóság, az exkluzivitás, no meg a korlátozott példányszám/elérhetőség.

Karolingian Craft J-02 LE (Alps SKCM Cream + HP Vectra CS dye-sub PBT, WKL US ANSI) (forrás: Karolingian Craft) [+]

Végezetül pár tanács: ne sajnáljuk az időt egy kis tájékozódásra (a miértre a válasz az 1. oldal legelső mondatában van), ne féljünk az új dolgoktól (hiszen egyszer élünk), ne ódzkodjunk felkeresni a Milyen billentyűzetet vegyek? topikot, és ne idegenkedjünk a másodkézbeli vételektől, különösen itt, a hardveraprón ne, mivel remekül lekövethető a hirdetők múltja! Ez utóbbi különösen igaz, ha behatároltak az anyagi lehetőségeink; egy kis mázlival már 15-30 000 forint között is szemöldökünk felhúzására késztető jóságokra bukkanhatunk.

Synthwave

Utoljára frissítve: 2025. 04. 25.