Aktív témák

• Jorus nagyúr

  #17 2015-09-10 11:25:41

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Jorus

  nagyúr

  Bajtai András - Fém

  Megfeledkeztünk
  az apró kezekről a sötétben,
  amik most egymásnak adogatják
  a szenvedély hideg kulcsát,
  pedig mi érdemeltük ki először,
  mert aláztól verejtékezőkilinccsel
  ütöttük szíven az éjszakát.

  A szerelem metaforája fém,
  a fém nem fél a tűztől,
  de a tűz félti a szerelmet.

  Fém,
  nem tudlak elengedni,
  hol a kezem,
  csak egy elveszett, forró kilincs
  tör-zúz a fejemben.

  Utaztunk.
  Indulásunk előtt
  egy állat jelent meg
  ringatózva az ajtóban,
  riadalmat keltve
  a közös álomban,
  amely kezdettől fogva
  kék volt és múlt idő
  a fém fényes ketrecébe zárva.

  Az éjszaka nálad jártam,
  fém,
  hidegen, távolodóban.

  Hosszan gyalogoltunk,
  mire megérkeztünk a hídhoz,
  aztán este lett,
  fénylő erdők
  rohantak át a sötét alagúton,
  és egy pillanatra megint
  minden a régi volt.

  Történetünk utolsó,
  kék fejezetében
  megszólaltak a füst harangjai,
  mert kigyulladt az emlékezet,
  és tűz pusztított
  felkarolt-délután-tájain.

  A toronyszobában
  valaki
  ébredés után
  elhajított egy sötét kockát.

  A falak készen álltak
  meghallgatni az egyetlen ígéretet,
  ami a fém megtartó erejét hirdette volna,
  de képzeletünk máglyáján
  akkor már ott lobogott minden,
  ami valaha kék volt,
  és közös.

  A fák elengedték kezünket,
  és talán bent égtünk mi is,
  a kocka pedig azóta ott gurul
  a kék szőnyegen,
  de már nem félünk a sötéttől,
  mert egy vérből valók
  vagyunk az éjszakával.

Aktív témák