Új hozzászólás Aktív témák

• #78639 Never79 tag bandus #78629

  Új Válasz 2023-05-29 16:57:41 #78639

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Never79

  tag

  válasz bandus #78629 üzenetére

  Bocsi, hosszú.

  Én este 11-kor indultam Tatabányáról. Sajnos egész nap „izgultam”, aludni nem tudtam. Közben az egyik soft kulacsom is kilukadt, ezt már nem tekintettem jó jelnek, és ideges is voltam tőle.
  Kb. negyed 1-re értem a központba, a király etap startját ennél kifolyólag nem tudtam megnézni. Egyik ismertős már ott volt, s miközben felvettem rajtcsomagom, s leadtam a lepencei frissítésem dumálgattunk, így minden parám elmúlt.

  Becsekkoltunk, minden kötelező felszerelést megnéztek, s vártuk a startot. Kb. 100-an lehettünk, sajna elég kevesen ebben a számban. A start után kicsit megnyomtam az elejét, hogy minél kevesebbet kelljen a melegben futnom. Mikor visszanéztem az első emelkedő után, így jó sok fejlámpa kígyózó fényét láttam, ami hatalmas élmény volt. Érdekes, mert ezután bekerültem egy légüres térbe (ezt a verseny során amúgy nagyon sokszor tapasztaltam), így egyedül a fejlámpám fényében hatalmas élmény volt futni. Elérkeztem az első checkponthoz, ami kb. 11 km-re van a startol, kb. 500-600 szinttel. Gondoltam innen az első frissítőpont időben már nem lesz messze, mert kb. ugyan ennyi km, és 300-400 szint várt az itiner szerint. Igen ám, de jó kis kapaszkodás várt egyből Lajos forrás után a Bölcső-hegy tetejére. Közben reggel 3 óra után megélénkültek a madarak, az is egy hatalmas élmény, illetve 4 óra után már szinte nem is kellett fejlámpa, pedig még a nap nem kelt fel. 2 ó 43 p alatt értem fel Dobogókőre (20,5 km 1000 szint). Innen azért már visszafogtam magam már csak azért is, mert jó kis technikás köves, saras, munkagépekkel szétcseszett rész jött. Azért hamar elintéztem ezt a részt is, és jött a verseny egyik komolyabb emelkedője. Dömös felől a Prédikálószék. Ez egy 2,5 km-es emelkedő, amelyben van 500 méter szintemelkedés. Aki nem ismerné. Az eleje még könnyedt, aztán jön egy meredek törmelékes szakasz, aminek vannak négykézlábas részei, majd legfelül a Vadálló kövek, ahol azért kapaszkodni, mászni kell felfelé. Szerintem ezt viszonylag gyorsan teljesítettem 20. idővel rendelkezem a 108-ból itt. Lepencéig csak arra emléksze, hogy megint volt pár meredek mászás, majd 2 kisebb eltévedés (az óra azért jelzett). Lepencén viszonylag gyors frissítés, kivettem a leadott géleket. Itt amúgy már a nagytáv győztesei kezdtek beérni. Lepence után volt egy nagyon ge*ci szakasz, tele hatalmas kövekkel, és azért nem lehetett azokat kikerülni, mert nagy csalántenger várt mindenütt. Még a verseny után is éreztem a csípéseket. Jött egy szép szakasz, igaz a másik irányból lett volna igazán szép, a Spartacus ösvény. Pilisszentlászló utcáin beértem ismerősöm, sajna ő azt mondat nekem kiszáll achilles problémák miatt (nem terepfutó, szinte csak aszfalton edz, mondjuk 9-11 órákat, s nem kis tempóban). Jött az Apát-kúti patak völgye ami alapvetően nagyon szép, sok patakátkeléssel, s ez Visegrádig lefele visz. Visegrádra kb. 7 óra 10 perces idővel érkeztem (54 km 1900 szint). Itt azért a betonos lefelé vezető meredek úton kezdett bejelezni a 4 fejűm. Visegrád után jött a Fellegvár felé menő kapató, illetve Bandus által is említett Borjúfő. Amúgy sokan mondják ez a leghosszabb 10,7 km-nek, mert van benne 500 szint. Borjúfő felé az emelkedőn kicsit fejben megborultam, azt éreztem, hogy azért még 30 km, s a két tüske a végén nem biztos, hogy menni fog. Aztán valahogy Pap-rét előtt már megint jól ment, bár a tempóm azért kezdett belassulni. Pap-rétre már úgy értem be (66 km 2300 szint), hogy innen akár be is sétálhatok, akkor is meglenne szintidőre, de persze ez elméleti dolog maradt nálam. Pap-rét után 2 km-mel Vörös-kő előtt jött egy meredek hosszú kacskaringós lefelé, amit már inkább kocogva, mint futva tettem meg. Emlékeztem tavaly itt előztem meg Chuck Norrist, most belegondolva, már szerintem neki sem esett jól akkor a lefelé futás. Azért valahogy csak vége lett ennek is, s szinte már örültem Vörös-kőnek, hiába a legge*cibb emelkedő az egész verseny alatt. Valahogy a felfelé nem fájt annyira, mint a lefelé, simán tartottam a tempót a bottal rendelkezők mellett. Jött megint egy fájdalmas lefelé, itt már a túristák, a köves, fás részek miatt is alig tudtam haladni a single track-en. A meredek lefelé most nem fájt annyira, s már vártam Nyergest, mert tudtam, ha azt megmászom, már enyém a verseny. Nyergest jobban szeretem, mert igaz, hogy sunyi hosszan emelkedik, - azt hinné az ember, hogy már fent van, de még mindig megy, s mindig megy-, de valahogy könnyebben gyűrtem le, mint az előtte lévő csúcsot. Fent viszont megint lassú kocogásra váltottam, mert már a talpam is fájt (helytelen volt a Sense Ride 4-es választás), s a lefelén is beálltak az izmaim. Azt utolsó kacskaringós lefelén hol kocogva, hol sétálva mentem előre. Aztán ahogy elértem a Skanzen előtti aszfaltos „sík” részt, megint megtáltosodtam. Újra kemény 6 percesekben kezdtem el futni, de már éreztem, hogy így is határon mozgom, ezért a 12 órán belüli szintidőt elengedtem. Volt még hátra 6 km, s kb. 25-30 percem hozzá. Gyorsan frissítettem azért, sapkámba jeget kaptam, örültem is neki, mert már igen keményen tűzött a nap, s indultam neki az utolsó szakasznak. Itt már megint tényleg jól ment, bár a fejem tiltakozott, a betonos, járdás rész, a véget nem érő Bükkös-patak miatt, de már ellenálltam a kísértésnek, hogy sétáljak, tudtam, hogy ezt még végig kell így tolnom. Végül megláttam a hidat ami kb. 500 méterre van a céltól, a macskaköves utat, a turistákat, és előttem egy futót. Na mondom te még megleszel, s „óriási sprintbe” kezdtem. Az utolsó pár 100 métert 5 perc alatti tempóban futottam le. Ilyenkor gondolkodom el, hogy mennyi tartaléka lehet még az emberi testnek… Azt, hogy megvan igazán csak akkor fogtam fel agyilag, mikor az utolsó előtti kanyarban ráfordultam a kordonokra.
  Nem ez volt tényleg a legflow-abb futásom, és tudom mit rontottam el, meg ha nem kellett volna nagy dologra mennem az erdő közepén, tuti meglett volna 12 órán belül. Ettől függetlenül elégedett vagyok. Úgy gondolom hiányzik az ilyen hosszú futásokhoz a tapasztalatom, de ezzel szerintem nagyon sokat szereztem.

  Maga a pálya azért nehéz szerintem, mert egy hosszú-hosszú hullávasút. Vagy lefelé mész betartva (mert meredek lefelé), vagy felfelé meredeken kaptatva, szóval nyírja rendesen az izomzatot.

  16 gélt ettem meg (16x20g ch), mindig ch-s isot ittam. Kb. megvolt az 50 g ch/óra. Ha kicsit szarakodott a gyomrom, akkor frissítőpontok 2-3 dl kólát kértem, azt megittam, s félig iso félig vízzel mentem tovább. Néha éreztem szerencsére, hogy most sok van a gyomromban. A folyadék viszont kevés lett, pedig minden pontig ahogy kiszámoltam annyit ittam meg. Persze nem borultam meg, de már barnát pisiltem, ami nem jó jel ☹.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák