Hát te még élsz?
Pár éve óriási örömmel tapsoltam a hírnek, hogy ha már halott is az Onimusha-sorozat, legalább az első rész kap egy igényesnek tűnő felújítást. Ebből ugyan hiányoztak az Xbox-verzió, a Genma Onimusha extrái, de szebben és jobban futott, plusz modern irányítást is kapott az öreg „tankszerű” gombkiosztás mellé. Ami azonban a legfontosabb: elérhető volt modern platformokon! A Capcom feudális Japánban játszódó szériája annak idején amolyan szamurájos Resident Evilként lett bemutatva – annál már jóval több akcióval, de azért még fejtörőkkel és viszonylag lassú tempóval. Bár a négy fő epizódra és ugyanennyi mellékszálra növekvő széria önmagában is egész sikeres volt, a játéktörténelembe ezen túl azzal is beírta magát, hogy a harcrendszer egy korai programhibája ihlette a Devil May Cryt. Sokáig úgy tűnt, hogy az Onimusha: Warlords újrakiadása csak egyszeri gesztus volt a széria kedvelői felé – de mostanra bebizonyosodott, hogy a nagy csendben a Capcom fejlesztői nagy terveket szövögettek. A Game Awardson jelentették be, hogy jön egy vadonatúj rész, és talán ennek köszönhetően az Onimusha 2 is kapott egy ráncfelvarrást. Sőt, produceri interjúkból tudjuk, hogy a Capcom a megfelelő fogadtatás esetén nem zárkózik el a harmadik és negyedik epizódok felújításától sem.
Az első rész fináléja után nem jó hírre ébredt a világ: Oda Nobunaga, a híres-hírhedt hódító, a valóságban Japán véreskezű egyesítője, a játékban pedig zombidémonként feltámasztott hadúr vette át az irányítást a démonok hordái felett. Célja továbbra is a szigetország elfoglalása, és rendíthetetlen előretörésének egyik áldozata Yagyu falucska – az itteni mészárlás egyetlen túlélője Jubei Yagyu, aki rögvest főszereplővé lép elő. Őt az előző részhez hasonlóan ismét egy valódi történelmi figuráról mintáztak, arcát pedig egy neves japán színész, Yuusaku Matsuda kölcsönözte. Jubei hamar szembesül azzal, hogy ő a mitikus onik leszármazottja, és így komoly erők szunnyad benne – a játék pedig e hatalom felébresztéséről szól. Jubei újdonsült képességeivel képes magába szívni a démonok lelkét és megidézni speciális fegyvereket – ezekkel kell elindulnia, hogy megtalálja azt az öt varázsgömböt, ami megvédi majd az embereket a démonoktól. Első állomása pedig Imasho, egy bányászfalu.
[+]
Az Onimusha 2 érdekessége, hogy bár minden téren az eredeti játék folytatása, valójában inkább a testvérként és nem utódként beszélhetünk róla. A Capcom ugyanis annyira bízott a szamurájos akciójáték sikerében, hogy az első és második rész fejlesztését egyszerre kezdték el. Két külön csapat dolgozott a két játékon, és az azonos alapokat egy kicsit mindegyik a saját ízlése szerint tálalta (és persze összességében az Onimusha 2 egy évvel több időt kapott, így tudta hozni a gyors folytatásoktól elvárt fejlődést is). Emiatt a játékmenet leglényegén bizony keveset újít, viszont egy rakás részlet tekintetében máshogy csinálja a dolgokat. A játékmenet alapképlete változatlan. Jubei-jel egyszerű kombózással győzhetjük le a támadó gonoszokat – gyíkembereket, vasbotos monstrumokat, élőholt katonákat, és így tovább –, és annak függvényében, hogy épp milyen fegyvert használunk bevethetünk elementális varázslatokat is. Van például elektromos kardunk, jeges lándzsánk, sziklás pörölyünk, amelyek varázslatai csak úgy tépik-aprítják a gonoszokat. A legyőzöttek lelkeit magunkba szívhatjuk, hogy ebből fejlesszük majd magunkat. Ha épp nem harcolunk, akkor barangolunk, kulcsokat keresünk, egyszerűbb logikai feladványokat oldunk meg: à la Resident Evil – éppcsak csak nem elhagyatott villában zombikkal, hanem feudális helyszíneken démonokkal. Egy mechanika azonban különösen érdekes – az ajándékozási rendszer.
[+]
A kaland sajátossága ugyanis, hogy Imashóban elkerülhetetlenül összefutunk négy egyedi karakterrel, akik fontos szerepet játszhatnak a történet során. Ekei egy nagydarab, pajzán lándzsaforgató; Magoichi egy művelt könyvkedvelő egy puskával; Kotaro egy, a Japánon kívüli világ iránt érdeklődő, tréfás nindzsa; míg Oyu egy rejtélyes harcos nyugati felszerelésben. A játék során ajándéktárgyakat találhatunk, amiket odaadhatunk nekik. A velük ápolt viszonyunk alakulása új történetíveket eredményezhet amellett, hogy a küzdelemben is az jön segíteni, aki a legjobban kedvel minket. Ki kell tapogatnunk, hogy ki minek örül, és ennek függvényében kell őket elhalmozni a jóval. Ez a barátságszimulátor meglepően mély: pajtásaink megsértődnek, ha a tőlük kapott ajándékot megpróbáljuk újracsomagolva rájuk sózni, máshol pedig még kombinálni is lehet a dolgokat – például, ha a fésűt, majd tükröt adunk Oyunak, annak extrán örülni fog. Ha ezzel az anyagias módszerrel megfelelő mélységűre fejlesztjük kapcsolatunkat valakivel, a cselekmény bizonyos pontján irányíthatjuk is őket. érdemes tudni, hogy mindenkit egy végigjátszás alatt már csak azért sem lehet kimaxolni, mert az aktivált extra sztorivonalak némelyike üti a többit, így aki mindent látni szeretne, annak új és új nekifutásra lesz szüksége.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
