Új hozzászólás Aktív témák

• #37 priti addikt dabadab #18

  Új Válasz 2011-01-10 09:44:49 #37

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  priti

  addikt

  válasz dabadab #18 üzenetére

  Nekem is nagy kedvencem volt annó a Fallout. Szerintem az ok a generációváltás. Mi még tudtuk értékelni a felülnézetes körökre osztott játékmenetet, nem az volt a lényeg, hogy milyen a grafikus felület, hanem hogy mi is maga a játék, így a készítő oldalon is könnyebb volt a helyzet. Szerintem ez azért volt, mert C64-es játékokat láttunk először gyerekként. Bennem, aki a boulder-rel játszott hetekig ami abból állt, hogy egy négyzetet irányítottam és álló csokornyakkendők, kvázi telt "X"-ek kergettek biztosan más elvárás alakult ki a számítógépes játékkal szemben, mint egy mai gyerekben. Más volt benne a szórakoztató, mint most. Egy remek kis logikai játék volt a boulder, a játék öröme miatt szerettem játszani, aztán meg jött a tetris őrület, azt is mennyit játszottam... A játék volt a lényeg. Most meg beleszületik a gyerek abba, hogy elindít egy progit és olyan intenzív képi világa van, hogy benne más alakul ki. A látványt keresi, nem a játékot. Persze később ez nyilván változik gondolom, de biztos hogy a grafika teljesen megváltoztatta az új generációkat. Emlékszem engem is letaglózott, hogy a Doom-nak milyen szuper a grafikája amikor megláttam és mint a mannát másoltuk egymástól, pedig akkor már nagyobbacska voltam meg végigvittük a wolfenstein-t meg a többit, kvázi akár unalmas is lehetett volna maga a játékmenet, de megláttuk és "aszta" kvázi a grafika miatt.
  Valahol emiatt marha jó lehet most gyereknek lenni, biztos lenyűgözi őket a mai felhozatal, de valahol meg mégsem cserélnék velük. Érdekes ez, de akkor annyira nem volt hiányérzete az embernek a grafika miatt, jók voltak az öteletek, voltak új ötletek.

Új hozzászólás Aktív témák