Új hozzászólás Aktív témák
-
Sajnos a program teljes költségét részletezve sehol sem találtam meg (az Index SR-71 cikkére válaszul kezdtem el egy részletesebb ismertetőt), de 1968-ban ~34 millió akkori dollárba került egy SR-71 (forrás), ez ma ~240 millió US$, ami "pofátlanul" olcsó a tudásához képest, de akkoriban méregdrága volt (az F-14A is hasonló áron kellette magát, de ott a brutálisan drága radar és tűzvezető rendszer volt a költségek fő oka).
Az SR-71 program éves üzemeltetése az 1980-as években évente 700 millió dollár volt (forrás), leginkább azért, mert egy-egy felderítő repüléshez 4-5 légi utántöltésre is szükség volt a speciális üzemanyagból, amihez külön KC-135 flotta társult. Ez mai áron évi ~2 milliárd US$.
Az F-15A esetében ~25%-a a gépnek így is titánium (főleg a hajtómű és a szárny főtartói, illetve az ezeket érintő válaszfalak), az F-15E esetében még több, mert ott a sárkány csaknem teljes hátsó része titániumból készült.
-
A teljes A-12 család (A-12, YF-12, R-12/SR-71, M-21) összköltsége sincs sehol még az F-22A költségeihez képest sem, az F-35 program költsége pedig kb. 10x akkora, mint az F-22A programé.
Viszonyítási alapnak sokszor a Manhattan projekt költségeit szokták felhozni, az az első 4 nukleáris robbanófejjel együtt összesen 2 milliárd dollárba kerültek, FY1945. Ez ma olyan 26 milliárd dollár. A B-29 bombázó program hasonló nagyságrendbe (~2 milliárd akkori dollárba) került, de még a kettő együtt sincs sehol az F-22A (~72 milliárd mai áron a 183 szériagép beszerzéséig) vagy az F-35 programhoz képest (~400 milliárd a 2457 tervezett gépbeszerzéssel együtt mai áron).
-
Vissza a hírhez: a Reagált a Lockheed. Állításuk szerint nincs semmiféle hiányzó szoftver. Az eredeti ütemterv szerint is a Block 3F (én eddig úgy tudtam, hogy a Block 4-be kerül be, de mongyő, ezek szerint rossz forrásokat nézek) volt megadva a gépágyú szoftverének integrációs ütemtervébe. Ezek szerint 2017-ben várható (ha nem csúsznak el), hogy a gépágyú használható lesz a "széria" gépek számára is.
-
@Stauffenberg: Elválasztható a kettő egymástól?
Bizonyos szintig igen, mert rámutat hol kell a hibát keresni...
@hcl: de a lényeg, hogy már ott sincs túl sok nagy hadiipari cég a repülésben
Minden viszonylagos, a hadiipari szinten való repülőgép-gyártásban a Lockheed bebetonozta magát, a Boeing pedig nagyon igyekszik a felszínen maradni (most a haditengerészet következő vadászgépprogramja, az F/A-XX terén serénykedik erősen lobbyzni). A másik két nagy, a NorthropGrumman és a GeneralDynamics ott van a dróngyártásban, és legalábbis a NorthropGrumman nem maradna ki a vadászgép / bombázógép gyártásból se, a de a GeneralDynamics is újra kacsingat ebbe az irányba...
@Dany007: A régi nagyok közé még a Mcdonnell Douglas is beletartozna - csak említésképpen -. Ott is születtek nagy dolgok.
Ott is úgy kezdődik, hogy volt külön McDonnel és külön Douglas. Számtalan cég tünt el a beolvasztások közben, mint a North American Aviation (B-25, P-51, F-86), ami a Rockwell-be, aztán végül a Boeing-be olvadt be, mások ma is megvannak, csak éppen árnyékuk egykori önmaguknak, mint a Curtiss-Wright (P-40).
De ezzel nincs egyedül az amerikai hadiipar, Szovjetunióban / Oroszországban ugyanígy járt a Lavocskin vagy a Polikarpov, európában a brit Supermarine vagy az olasz Caproni. De még japánban is eltüntek sorozatban a gyártók (pl.: Aichi, Tacsikawa).
-
@hcl: Na ez meg a másik.Mondjuk Grumman talán már nincs is, mindent megvett a Boeing.
A Northrop vette meg 1994-ben, azóta hívják NorthropGrumman-nak. Ő amúgy a negyedik a nagyok között (méretét tekintve a Boeing a legnagyobb, de leginkább a civil repülőgép-gyártása miatt, a második a Lockheed-Martin, a harmadik pedig a GeneralDynamics) az Egyesült Államokban.
@Stauffenberg: Az meg tény, hogy az USA 1945 óta nem nyert meg egyetlen háborút sem...
Nem leszek ezzel népszerű, de mégis, mit tekintünk "megnyertnek"? Mert az 1950-es években ott volt a Libanoni beavatkozás, ami sikeres volt. Ott volt a Dél-Amerikai beavatkozások (Dominikai Köztársaság, Grenada, Panama), ott van az 1991-es Öböl-háború, ott volt a 2003-as Iraki megszállás. Ezekben a kitűzött célokat elérték. Lehet csűrni-csavarni, hogy igen, de Grenada egy megrendezett esemény, hogy az 1991-es háború után Szaddam Husszein hatalmon maradt, vagy hogy 2003-ban nem sikerült hatékony és működőképes Iraki központi hatalmat kiépíteni, de ezekben a konfliktusokban az előre meghatározott katonai célokat elérték...
...és tisztán látszik, hogy alkalmatlanok az asszimetrikus hadviselésre, ezt pedig az afganisztáni háború mérlegén is megfigyelhető.
Ezt így nem merném kijelenteni. Mindenki másnál hamarabb reagáltak, ha szükség volt változtatásra. Bebizonyosodott, hogy a HMMWV-k nem alkalmasak a katonák biztonságos szállítására a közutakon a sok IED veszély miatt? Brutális mennyiségű MRAP-ot rendszeresítettek hát. Mobiltelefonnal indítják az IED-ket? Szériafelszerelés lett a mobilzavaró rendszer. Sok borsot törtek az orruk alá az orvlövészek? Kifejlesztettek egy lövéshang-bemérő rendszert, amely a lövés eldördüléséből hozzávetőleg megállapítja merre van az orvlövész... Sorolni lehet tovább napestig, a harceljárásoktól kezdve (USMC egységeknél áttértek a rajonkénti két közepes géppuskára, és két kijelölt mesterlövészre (Designated Marsman) mert igény volt a nagyobb tűzerőre), a kiegegészítő páncélzaton át (Bradley és Abrams felpáncélozás Rafael gyártmányú ERA blokkokkal) a lent már említett COIN gépek megjelenéséig.
Azt fel lehet róni, hogy hajlanak arra, hogy pénzzel oldjanak meg problémákat, és nem feltétlen a probléma gyökerét irtják ki. Az sem vitás, hogy brutális öngólokat tudnak lőni (Camp X-Ray, fogvatartottakkal való bánásmód), de azt is látni kell, hogy ezek mögött sokszor politikai, és nem katonai indokok húzódnak meg.
Ami a háborúkat illeti, érdemes megjegyezni, hogy ezek egyre összetettebbek lesznek, és mindig a legrugalmasabb, legfrappánsabb megoldásokkal kell reagálni a felmerülő nehézségekre. Az oroszok például ezt nagyszerűen alkalmazták a Krím-félsziget visszafoglalásakor...
De geopolitikai oldalról nem sokat ért ez a győzelem.
Elnézést, erről nem az amerikai hadigépezet tehet, hanem a politikusok... Azért ne keverjük a kettőt.
-
#88
Cifu
félisten
Stauffenberg
#77
válasz
Stauffenberg
#77
üzenetére
@Stauffenberg: Eddig beletoltak 400 milliárd dolcsit, mint az afganisztáni háborúba összesen.
Idézet: "Total U.S. investment is nearing $400 billion to develop and procure 2,457 aircraft through 2037." (forrás)
Vagyis a 400 milliárdos befektetés lesz a kifejlesztés, és a 2,457 (jelenleg ennyi a várható amerikai megrendelésállomány az USAF, USN és USMC részére) vadászgép beszerzése 2037-ig.
Függően attól, hogy adott évre (FY), vagy akkor évben (then-year) összeggel számolunk megint vannak eltérések. A program teljes költsége 2056-ig üzemeltetési költséggel együtt meg 1,000 milliárd dollár felett lesz.
A fent linkelt dokumentum 13. oldalán van egy összesítés, hogy 2001-2012 között milyen költségekkel számoltak (az utolsó változatnál volt 55.2 milliárd USD megadva a fejlesztésre), ezen kívül esnek az LRIP (alacsony gyártási rátájú széria) gépek beszerzése (Procurement), vagyis a széria gépek első példányainak beszerzése. Ez a dokumentumban 2014-re tervezve 40.1 milliárd dollár. A kettő együtt is még "csak" 95.3 milliárd dollár (de a fejlesztés még nem zárult le, tehát ennél eddig még kevesebbett költöttek, én különböző forrásokból 70-80 milliárd közötti összegeket láttam).
@bambano: Az x-35A 2000. október 24-én repült, tehát akkor már lényegi dolgoknak működnie kellett a szoftverben. vagyis a linux kernel 22.5 éves, a villámcsapás meg 13. viszont azt zsetonért fejlesztik. mégse hatékonyak
Az X-35A egy proof-of-concept gép volt, a fedélzeti rendszereinek kb. semmi köze az F-35-öshöz, a hajtóműve is nyomokban emlékeztet, a vezérsíkokat ott még hagyományos hidraulikus munkahengerek mozgatták, és nem elektro-hidraulikusak, és a többi, és a többi. Az avionikai rendszert alapvetően a tender megnyerése után kezdték el fejleszteni, vagyis 2001-ben, az első repülésre alkalmas szoftver, a Block 0.1 2006-ban jött ki, ezzel emelkedett el az első F-35A.
Hogy nem hatékonyak, az persze tény. Nem egészen azonos (bár a hordozórakéta-fejlesztés és üzemeltetés sem gyalog-galop), de ilyen téren érdemes összevetni a SpaceX működését a "nagyok" (Lockheed, Boeing, Alliant) által tervezett és működésével. Utóbbiak egy inkrementált fejlesztést (az űrrepülő szilárd hajtóanyagű gyorsítórakétájából átalakított Ares I-X proof-of-concept tesztindítást) csinált meg annyiból, amenyiből a SpaceX a nulláról kifejlesztette a Falcon-9 v1.0-est, saját tervezésű és építésű hajtóművel...
@TaaT: Amúgy ha valamit nagyon eltalálnak és nagyon hosszú ideig tartanak szolgálatban (B-52, M1, M2) akkor már nem annyira fájó a kifejlesztésére szánt összeg.
Ezeket mind le akarták már cserélni. Sokszor.
Az M1 Abrams-t váltó típust még az 1980-as években elkezdték tervezni (Block III. harckocsi, vagyis az ASM program), aztán a 90-es évek végén, 2000-es évek elején az FCS programban a XM1202 Mounted Combat System (itt egyébként volt olyan elképzelés, hogy az M1202 és az M1 párhuzamosan szolgál tovább, de olyan is, hogy az M1202 váltja az M1-est).Az M2/M3 Bradley-nak is már nekifutottak párszor (először az FCS keretében, majd a Ground Combat Vehicle program keretében, egyébként most úgy tűnik, hogy a GCV ha lassan is, de halad tovább...
-
Nyílván egy Windows-hoz képest nem sok (jól rémlik, hogy az valami 40 millió?), de a tesztelés / integrálás szép kihívás lehet. Mivel minden modult külön fejlesztenek / fejlesztenek, aztán azt összefésülik, nem lehet egyszerű dolog. Plusz ugyebár itt nem megengedhető (elviekben) az, hogy a rendszer megálljon / lefagyjon.
Mondjuk a redundancia segít, az F-22A esetében 2004-ben átlagban 90 percenként lefagyott a fedélzeti számítógép, de mivel ugye volt redundancia, emiatt még nem zuhant le egy gép se.
-
válasz
wednesday
#59
üzenetére
@wednesday: És a megzavart ellenfelet az olcsóbb, ilyen téren kevésbé fejlett haditechnikával (pl: nincsenek lopakodók) támadja.
A lopakodás passzív védekezés, ahhoz, hogy egy lopakodó gépet (mint F-35 vagy F-22) le tudj lőni, nincs szükséged lopakodó gépre - olyan érzékelőre van szükséged, ami felderíti megfelelően nagy távolságból, és olyan eszközre, ami rá tudja vezeti a rakétát (vagy le tudja lőni valahogy, hogy most lézerrel, gépágyúval vagy parittyával, tök mindegy
).Itt kezdődik a lopakodók elleni hadviselés. Szóval első sorban akkor sem az EW-re kell rágyúrnod, hanem arra, hogy felderísd ezeket a lopakodókat.
@Stauffenberg: A történelmük egyik legnagyobb beruházása és egy végtelen pénznyelőnek tűnik, tele van korrupcióval és néha fontosabb a vadászgép használhatóságánál az, hogy a politikusok és a projekt mögött álló lobbi mekkorát szakít az egésszel.
Hát ez így kissé karcos megállapítás, de azt hiszem dióhéjban nem lehet ezt jobban megfogalmazni.
Ameddig meg lehet élni az F-35 fejlesztéséből és az állam pénzeli (miért ne tenné, már átlépték azt a határt ahonnan le lehetne állítani), addig nyújtani fogják.
Van ilyen határ? A Seawolf-osztályú SSN-eket is leállították 3 egység után, az F-22A-t programot is lelőtték 187 sorozatgép leszállítása után. A RAH-66 Comanche programnál már készen volt a gyártósor, amikor kihúzták a dugót, és 2004-ben cirka egy milliárdos kötbért kellett fizetniük a szerződés felrúgása miatt az megbízott cégek részére (sok forrás kb. fele ekkora összeget említ, de az csak a két fővállalkozó kötbére). Az US ARMY több, mint 18 milliárdot áldozott a Future Combat System (FCS) programra, mikor kukázták az egészet (holott a szépsége a dolognak, hogy a fejlesztési ütem- és költségvetési terveket úgy-ahogy tartották aladdig). Lehet tovább sorolni napestig...
Ez a "Too big to fall" hozzáállás szvsz pont a lobby hozzáállása, és inkább a "túl fájdalmas lenne" a megfelelő reakció rá...
@t72killer: Ott, ahol a lőgombon van az ujja, nemigazán
. Hardver + szoftver A felelős a cél azonosításáért, hardver+szoftver B a kommunikációért (parancsnoksággal, rajtársakkal), hardver+szoftver C a tűzvezérlésért. Mit lehet ezen eltolni 
. Elvileg alap fizika az egész.Ha ennyire egyszerű lenne, akkor nem 18 millió soros kódról beszélnénk. Minden szoftveresen intéznek, és itt szó szerint kell érteni ezt, az üzemanyagrendszer működésétől (az üzemanyag fogyásával a maradékot úgy mozgatja a tartályok között, hogy a gép tömegközépontja ideális helyen maradjon) a hajtómű szabályozásán át az érzékelőktől beérkező adatok kielemzéséig mindent, de mindent ez intéz. Iszonyatosan sok munkát igényel, köszönhetően a roppant összetett programnak...
Aztán majd jönnek a balesetek/bakik, hogy lefagyott a windóz a gépen, és meghalt 200 ember+lezúgott egy 100millió dolláros gép.
Volt rá már példa, igazából végül is "nagy" eltérés nincs abban, hogy egy mechanikai vagy szoftveres hiba miatt zuhan le. Az elöbbi esetén elég egy alkatrészt alulméretezni, vagy a karbantartását elhanyagolni, és megvan a baj. A modern gépeknél ez úgy néz ki, hogy a programkód nincs rendesen letesztelve / bugtalanítva.
-
Igen és nem.
A gerilla alapú hadviselésnél kiemelten fontos az információgyűjtés, és ezért lettek roppant fontosak és hatásosak a drónok, mert képesek akár fél napig (valamelyik akár még tovább) a célzónában tartózkodni, és folyamatosan szemmel tartani a potenciális veszélyforrásokat, illetve képes azok felderítésére. Az F-35 a jelenleg létező legmodernebb radarral és elektro-optikai érzékelőkkel fog rendelkezni. Tehát ilyen szempontból hatásosabb lehet majd, ha bevethető lesz minden rendszere (valamikor 2020 körül). - De bővennem lásd harmadik bekezdés.
Másfelől azért, mert az elmúlt másfél évtized a közel-keleten (Irak, Szíria, IS) és a távol-keleten (Afganisztán), valamint az ex-szovjet konfliktuszónákban (Csecsenföld, részben Grúzia és Ukrajna) főleg gerilla hadviselésre épül, még nem jelenti azt, hogy ilyenek lesznek a jövő konfliktusai is. Potenciális problémaforrás az Egyesült Államok számára Oroszország (potenciális ütközőpont az Északi-sarki energiaforrások, Ukrajna), Kína és a közép-kelet ázsiai darázsfészek (ütközőpont a Dél-Kínai tengeri erőforrások, Vietnam, Dél-Korea, Japán, de ide lehetne sorolni Indiát is). Mind Kína, mind Oroszország katonailag sokkal fejlettebb veszélyforrásokat vonultathat fel, mint amivel az USA az elmúlt két és fél évtizedben szembesült. Ilyen hadszíntérre bizony modern harceszközök kellenek...
Harmadrészt pedig nem, terroristát kergetni valóban nem F-35 kell, hanem olcsó, de nagy számú un. COIN gép (Counter-Insugency ~ Felkelés Elleni) kell(ene), erre a célra azonban korlátozott erőforrásokat fordítanak jelenleg - de fordítanak, ez lesz az A-29 Super Tucano. A másik megoldás még több drón alkalmazása, ami szintén folyamatban van.
-
válasz
wednesday
#49
üzenetére
Ezt már a '80-as évek óta hallgatjuk, akkor az F-16-os "digitális sportautó" volt a célpont.
Az F-16 fly-by-wire rendszerénél a pilóta kezelőszervei nincsenek közvetlen kapcsolatban a kormányfelületekkel, egy számítógépes rendszer elemzi a gép állapotát, sebességét, stb., és a pilóta kormánymozdulatai alapján téríti ki a vezérsíkokat úgy, hogy a gép a parancsnak megfelelelően. Nem ez volt az első fly-by-wire rendszer, de az USAF-nál nagyon kritikusan álltak az elején ehhez az irányítási rendszerhe, és sérülékenynek gondolták az ellenséges rádióelektronikai hadviselés (EW -> Electronic Warfare) irányából. Azóta kiderült, hogy ez korántsincs így, az F-16 roppant megbízhatónak bizonyult.Arról persze mindenki mélyen hallgat, hogy mennyire sérülékenyek (vagy egyáltalán sérülékenyek-e) a mai modern adatkapcsolati és irányítási rendszerek. Az tény, hogy lassan két évtizede beszélnek arról, hogy a réz drótokat száloptikákra cserélik, a fedélzeti rendszerek már jelenleg is erősen zavarvédettek, tehát egy "sima" rádiózavarástól nem fognak az égből vadászgépek potyogni.
Hasonlóan nehezen meghatározható, mennyire reálisak az EMP "fegyverek" által generált veszélyek, mivel bár folyamatosan beszélnek róluk, igazából nem tudni arról, hogy ezek széles körben elterjedtek volna. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy az EMP veszély kissé túl van lihegve, és a gyakorlatban korántsem olyan hatékony (már csak azért sem, mert effektív EMP gránátokat se nagyon tudott még senki prezentálni, a magaslégköri atomrobbantások meg elég szélsőséges megoldások).
Nyílvánvalóan meg lehet keseríteni az ellenfél dolgát a zavarással, elektronikus ellentevékenységgel, ám amennyire ezt innen, egy "civil fotelből" meg lehet állapítani, ezzel még nem lehet háborút nyerni. Szóval az EW is egy hadviselési ág, ami jelentősen képes a harci helyzetet befolyásolni, de nem képes (és soha nem is lesz képes feltehetően) mindent vivő megoldássá válni, magyarul szükséged lesz saját vadászgépekre, hadihajókra, harckocsikra még akkor is, ha ráfekszel az EW-re. Egypólusú (egy kifejezett haderőnemre építkező) hadviselés nem nagyon létezik, pontosabban nem igazán tud sikeres lenni. Ahogy hajdan azt hitték a Jugoszláv (Szerbiai) légiháborúnál az a felkiáltás, hogy a légierő majd mindent megold (mert akkor éppen a légierő mindent vivő fölénye volt a téma) - nem, korántsem tudta a légierő pótolni a szárazföldi haderő hiányát.
-
válasz
iMaverick
#39
üzenetére
@iMaverick: Sajnos megélni nem tudok belőle, de írtam cikkeket a Haditechnika szakmai lapnak (Rafale, F-35), illetve évekkel ezelőtt az Sg.hu-ra űrkutatásról és haditechnikáról értekező cikkeket. Egyébként csak ennyire érdekel a dolog.
@Foxmulder89: Filizófiai, katonapolitikai vagy társadalomtudományi kérdésként tekintsünk akkor a témára? Egyszerűsítsünk: ha nincs megfelelő katonai erő a kezedben, akkor sokkal-sokkal nehezebb az érdekeidet érvényesíteni. Emiatt fegyverkezik minden szuper- és nagyhatalom... Mert aki gyenge, attól az erősebb elveszi, ami kell neki...
@bambano: Bocsánat, én egy helyen azt olvastam, hogy az Ada alapja a Pascall volt, én meg elfogadtam ezt a megállapítást, mert nem az én asztalom, de ezek szerint tévedtem.
-
válasz
Dilikutya
#32
üzenetére
@Dilikutya: Elnézést, így az 50kT nem kellett volna oda, mert félrevezető. A B61-12 alapja a B61-4, ami 0.3, 1.5, 10 illetve 45 kT között skálázható robbanóerővel rendelkezik, így "50kT" kategóriájú B61 változatok közé tartozik. Erre a bombatestre raknak egy JDAM siklóbomba csomagot, ami GPS alapú rávezetést tesz lehetővé. Katonai terminológiában taktikai, mert kiemelt katonai célpontok garantált megsemmisítése a célja, nem pedig a kvázi tömegpusztítás, mint a stratégiai csapásmérő fegyvereknek.
@DjFlanker: Nem, per pillanat a gépágyú az F-35A-kban is csak levélnehezékként működnek.
@tatararpad: A Boeing anyavállalat valóban nem gyártott vadászgépet a második világháború óta, de a cég felvásárolta 1997-ben a McDonnel-Douglas-t, így aztán a Boeing neve alatt készülnek azóta az F-15 és az F/A-18 vadászgépek is. Szóval azért a JSF tenderre sem nyeretlen kétévesként mentek...
-
@Rudi: Nem követem az F-35 fejlesztését, de ez is Lockheed Martin projekt, ahogyan az F-22 volt, tehát elvileg "csak" egy lájtosításnak és frissítésnek kellene lennie szoftveres téren, mondjuk ahhoz képest eléggé húzzák.
Ahogy lent is írtam, az F-22A más hardvert és más programozási nyelvet használ, mint az F-35 család. Állítólag az F-22A kódjából pár részt sikerült átemelni, de erősen valószínű, hogy azt sem copy-paste szinten, hanem átírták / átkódolták.
Simán lehet, hogy egy komolyabb drónprojekt miatt lassított az F-35 fejlesztése, inkább a pilóta nélküli gépekre összpontosítanak.
Nincs olyan drónprojekt, amely átvehetné teljesen az F-35 program feladatkörét. A haditengerészetnek van egy UCLASS programja, amely egy könnyű lopakodó bombázógép, de "házon belül" van egy másik program, az F/A-XX, ez az F/A-18E/F utódja lenne, amiről idén döntenek, és nem tudni, mi lesz a vége. A koncepcióba picit nehezen fér meg három, gép, amelyek egymás feladatkörét "eszik fel". Erről ítt irtam, de a sok típusjelzés és rövidítés miatt nem biztos, hogy értelmezhető...
Jelenleg a drónprogramok vagy hosszú ideig repülni képes "lassú" drónok, mint az MQ-9 Reaper, vagy extrém hosszú ideig repülni képes felderítő drónok (pl. Global Hawk). Vagy másfél évtizede folyik a folyamatos malmozás a vadászgépeket kiváltó UCAV (Unmanned Combat Aerial Vehicle ~ Pilóta Nélküli Harci Légijármű) programok közül, de a folyamatos lobbyharc miatt nehezen tudnak érvényesülni (ie.: a pilóta-párti katonai vezetők többsége továbbra is klasszikus vadászgépeket akar látni a légierőben és a haditengerészetben).
@wednesday: Ez azért nem vett jó fényt a Lockheed-ra, hogy állandó késések, csúszások, nem csak itt hanem F22-nél is. És aztán a kalkulált költségek általában megtöbbszöröződnek. Ugye egy tender megnyerésénél fontos, hogy az előre kalkulált dolgok essenek azért nagyjából egybe a későbbi tényekkel.
A Lockheed is bűnös, ez nem vitás, de a légierő és a haditengerészet is. Az F-35 program a JSF tender győztese volt, és a tendernél menet közben írtak át egy csomó mindent az igénylistán, plusz a megrendelés után került bele az igénylistába egy nagy rakat új dolog. Szóval az, hogy a fejlesztés ilyen rétestészta lett, nem kis mértékben annak is köszönhető, hogy menet közben változtatnak az igénylistán - ráadásul az igénylistát három eltérő igényeket támasztó haderőnem (légierő, haditengerészet és tengerészgyalogság) adja meg...
@sutszi: Láttad te egyáltalán a Boing gépét ami elbukott a versenyben?! Mert jobb is, hogy elbukott...
Az, hogy nem szép miben is befolyásolja egy vadászgép képességeit? Mert szerintem semmiben. Az X-32 egy sok téren konvencinálisabb megközelítés volt, amely a helyből fel- és leszálláshoz a Harrier-nél alkalmazott módszerre támaszkodott. Ez utólagosan sokkal kevésbé lett volna problémás, mint az X-35 / F-35 emelőrotoros megoldása. A gyártástechnológia terén pedig a Boeing sokkal több kreatívizmust mutatott fel, mint a Lockheed. Tegyük hozzá, hogy a Boeing például az F/A-18E/F programnál betartotta a költségvetési és határidő korlátokat. Szóval korántsem biztos, hogy a jobb gép győzött a JSF-en...
@Blindmouse: Bírnám ha a Shenyang J-31 hamarabb lenne kész, és szállítva azokba az országokba ami ellen fegyverkezik az US.
Azért a J-31 messze nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amikkel az F-35. Hovatovább bemutatkozó repülésnél egy viszonylag egyszerű fordulónál is akkora sebességvesztést produkált, hogy a pilóta alig tudta összeszedni... A J-31-et nem igazán értem egyébként a kínaiak részéről, annyira összefércelt megoldás (és mivel nincs megfelelő hajtóművük, ezért kénytelenk voltak két hajtóművesre áttervezni) az F-35 kinézete alapján, hogy csak na. Hozzá képest a J-20 egy logikus és sikeres program...
@DjFlanker: Évtizedes hátrányba kerülnének ha most kikukáznák a programot, 500 milliárd dollár repülne a kukába.
Hátrányba nem kerülnének, mert azért az F-22A-hoz fogható gép nincs rendszerben sehol még. Az 500 milliárdos árral meg vigyázz, mert az a teljes programöltség 2050-ig a gépek üzemeltetési költségével együtt. Szóval nem ennyi menne a levesbe, mert eleddig "csak" olyan 70 milliárdot emésztett fel a program. Csak ne feledjük, hogy a kifejlesztett technológiákat egy új gépnél is fel lehet használni (radar, érzékelők, hajtómű, stb.).
@pnauser: Érdekes, hogy ezek a vizsgálati eredmények nem titkosak. Talán csak nem félretájékoztatás miatt van rájuk szükség? Kétlem, hogy egyéb esetben nyilvános lenne. Vagy ekkora lenne ott a demokrácia, hogy a gyengeségeiket megírják?
Az USA "fehér" programjainak költségvetése és főbb keretei nyílvánosak. Belelátást engednek a civileknek, hogy mégis mire költik azt a temérdek pénzt, és így egyben bizonyos kevésbé kényes részletekre is fény derül. Ettől még tele van a program titkokkal, ne hidd, hogy bármit megtudhatsz csak úgy (a Haditechnikának írtam F-35 bemutatót, hát például a radarról részletesebb dolgokat megtudni kb. reménytelen, csak az nyílvános, amit a gyártó cég (NorthropGrumman) kirak a PR részlegénél...).
-
Huhh.... Srácok, ha kell valaki, aki ilyen témájú cikkben segítsen, szóljatok légyszi, megegyezünk.
1.: A modern vadászgép programok olyan összetettek, hogy kész rémálom a fejlesztés. Amíg az 1950-es évek elején két év alatt a tervezőasztalról eljutottak az első sorozatgyártott gép átadásáig, addig manapság alsó hangon tizenéves szinten kell gondolkodni, hogy egy új típus ugyanezt megcsinálja. Ez nem csak az F-35 problémája, hanem minden modern többfeladatú-vadászgép programé. Az orosz Szuhoj T50 / PAK-FA program is irgalmatlan lassan halad, és ott is boritékolható, hogy a 2016-ra, majd 2018-ra tervezett hadrendbe állásból nem lesz semmi.
2.: Az F-35 elsődleges problémája az, hogy három eltérő feladatkört (F-35A: hagyományos reptérről üzemeltetett verzió az USAF részére, F-35B: rövid nekifutással felszáló és helyben leszálló hajófedélzeti verzió az USMC részére és F-35C: hajófedélzeti verzió katapultos indításhoz az US NAVY részére) kell egy azonos alapról felépíteni. Ráadásul ebbe aztán mindent, de mindent bele akarnak rakni, amit csak elképzeltek az vadászgép-fejlesztésbe, például teljes, körkörös infravörös szenzorok, a legmodernebb radar, de már azon is elgondolkoztak, hogy fognak majd szilárdtest lézert építeni a gépbe. Ha valamit ennyire bonyolultra csinálsz, akkor ott érthető, hogy nagyon-nagyon összetett dolog a programkód is, hiszen vannak képességek, amikre csak bizonyos változatokban van szükség, de a fedélzeti számítógép és az irányítórendszer minden változatban ugyan az.
3.: Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a szoftverbe bele kell integrálni a külföldi vásárlók igényeit. Ezt pedig a Lockheed felügyeletével dolgozó fejlesztőmérnököknek kell megoldani, mert a szoftver olyan érzékeny nemzetbiztonsági okokból, hogy azt még a legbarátibb országoknak sem adják ki. Még Nagy-Brittaniának sem, ahol miután ezzel szembesültek még azt is velvetették, hogy az F-35 programból kiszálnak (amúgy ők a JSF program-tól kezdve benne voltak, hosszú történtet, no...). Mivel egy integrált rendszer kezel mindent, így a kód megosztása betekintést enged a hajtómű vezérlésétől kezdve a radar működésén át a fegyver-rávezetésig mindenre.
4.: Nem 5 blokkra van osztva a fejlesztés, hanem logikusan a fejlesztési mérföldköveket blokkokra osztották. Az F-35 oldalon a bő blokkok le vannak írva, de ez messze nem a teljes a történet, mert eleve Block 0-ról indultak, megpróbálom felvázolni:
Block 0: Az első használható szoftververzió, amelyet feltöltöttek az első tesztgépekre.
Block 0.1:: A tesztrepüléseket már ezzel a verzióval kezdték meg az első F-35A tesztgépek. az első
Block 0.5: Az F-35B számára kiadott első verzió, a rövid nekifutásos / helyben leszállásos tesztrepülésekhez.
Block 1A: 2010-től repült ez a kód, de akkor még csak egy 737-esbe épített avionikán. Integrálták az első fegyveralkalmazás-kódokat (az AIM-120 AMRAAM légiharc rakétához és a JDAM irányított bombához), és alkalmas már az elsődleges kiképzési és megfelelési tesztekre.
Block 1B: 2012-ben került a sorozatgyártott gépekre, nem részletezett különbségei vannak a Block 1A-hoz képest.
Block 2A: 2012 márciusában repült előszőr, immár teljes szinten képes a 6 DAS (ezek adnak körkörös képet) infravörös érzékelő képét kezelni (a Block 1 még csak három érzékelőt tudott kezelni), immár tudja használni az orr alatti elektro-optikai érzékelőt (amivel a földi és tengeri célpontokat azonosíthatja és követheti), továbbá a radar kapott időjárás-elemző módott. Ez a jelenlegi szoftver verzió a leszállított gépeken.
Block 2B: 2014 februárjában repült először a tesztgépeken, várhatóan 2015 közepén kapják meg az széria gépek. A fegyverzeti modulba integrálták a GBU-12 lézer-rávezetésű légibombát, és a tűzvezető rendszer immár "belépő szintű harcképességgel" (initial warfighting capabilities) rendelkezik, és kilép hivatalosan a teszt illetve tréning verzióból.
Block 3: A Block 3i (i = interim, vagyis átmeneti) az új típusú fedélzeti számítógép hardver bevezetéséhez való szoftver verzió, ugyanis az F-35 fedélzeti számítógépe és szoftvere (elsőként egyébként) nem szigorúan adott hardverre építkeznek, hanem Freescale PowerPC procikra, illetve ezekre írt C/C++ nyelvben írt programkódokra. Ebből fakadóan lehetséges a hardver fejlesztése a programkódok teljes átírása nélkül (ami például elég sok problémát okozott és okoz most is a Pascal-alapokra építkezet Ada programnyelvet használó F-22A vadászgépeknél, amelyekben Intel i960MX alapján tervezett Raytheon CIP processzorok szolgálnak). A Block 3f (f = final, végleges) változattal már megkapja a gép az AIM-9X légiharc rakéta, illetve a JSOW manőverező siklóbomba integrációt. A radarvezérlő szoftver pedig képes lesz a radar-képalkotásra (SAR). Várhatóan 2017-ben kapják meg a sorozatgyártott gépek.
Block 4: A legfontosabb a Link-16 és MADL adatkapcsolat beépítése, amivel a gépek egymás között, illetve külső forrásból (földi irányítás, AWACS gépek, hadihajók, stb.) kaphatnak adatokat, illetve ezeknek továbbíthatnak adatokat. A fegyverzetbe integrálják a gépágyút (beépített az F-35A, törzs alá függeszthető konténerben a másik két verzióban), az AIM-9X Block II. légiharc rakétát, a norvég JSM földi célok elleni rakétát, a JSOW Block 3 siklóbomba verziót, továbbá a B61-12 jelű taktikai (50kT) nukleáris bombát. A Block 4 2019-re van ütemezve, de a teljes bevethetőségre 2022-ben kerülnének (a nukleáris csapásmérés képességével).
Block 5: Tengerészeti felderítő üzemmódok megjelenése, elektronikai hadviseléssel kapcsolatos rendszerek fejlesztése, és a belső fegyvertérbe elhelyezni lehetséges 6db AIM-120D rakéta kezelése. Ütemterv alapján 2021-re.
Block 6: Itt már kicsit ködösek a megfogalmazások. Meghajtással és hatótávval való kapcsolatos fejlesztések beépítése, elektronikai támadási funkciók (a radart felhasználva az ellenséges elektronikai eszközök megzavarása, esetleg tönkretétele), baráti egységek automatikus követése, valamint passzív körkörös veszély észlelés és reagálás megoldása (magyarul ha például rakétát indítanak a gépre, akkor a veszélyt automatikusan észleli a rendszer, és megteszi a szükséges ellenlépéséket (zavarás, rakéta megvakítása, stb.) a nélkül, hogy a pilóta beavatkozására szükség lenne).
Block 7: Biológiai és vegyi veszélyforrások elleni felkészítés. Ennyi szerepel mellette...
5.: Az F-35A-ban van egy beépített 25mm-es GAU-22/A gépágyúja. Az F-35B és C változat a törzse alatt egy illeszkedő konténerben viheti magával a gépágyút, ha szükségesnek látják. Nem tudom miért írja, hogy az F-35B-nek van gépágyú, az F-35C-nek meg nincs, mert valójában beépítve egyiknek sincs, de mindkettő képes annak hordozására.
6.: Az A-10A/C sem képes 10-20 méterre a baráti egységek közelében lévő ellenfelekre biztonságosan tüzet vezetni. Ez már az a kategória, ahol nem a CAS (Close Air Support) a fő tűztámogató, hanem inkább a helikopterek (AH-64A/D). Egyébként itt nem a gépágyú a fő probléma, hanem inkább maga a gép, az A-10A/C gépeket kifejezetten kis sebességű, földközeli repülésre tervezték, az F-35 viszont egy többcélú szuperszonikus sebességre képes gép, nem érzi magát túl jól alacsonyan, kis sebességnél manőverezve... Ez persze nem feltétlen a gép hibája, egyszerűen nem lehet olyan gépet építeni, ami ugyanolyan jó földközeli manőverezésben, mint az A-10A/C, és légiharcban mint az F-22A.
7.: Pierre Sprey egy megbecsült, de ma már kissé öreg szakember a témában. Az RT.com pedig ugyebár politikai téren nem teljesen a függetlenség mintaképe. Azt ugyanakkor le kell szögezni, hogy az F-35 program brutális problémákkal küzd kvázi mióta elkezdték. Oldalakon át lehet taglalni miért, ebbe most nem mennék bele, szerintem kb. ha 2 ember eljut idáig a hsz.-emben, már is bőven sok...
).
. Hardver + szoftver A felelős a cél azonosításáért, hardver+szoftver B a kommunikációért (parancsnoksággal, rajtársakkal), hardver+szoftver C a tűzvezérlésért. Mit lehet ezen eltolni 
. Elvileg alap fizika az egész.
Új hozzászólás Aktív témák
- Apple Watch Series 9 45mm GPS 2026.04.19.-ig Garancia!
- iPhone 16 Pro Max 256GB Fekete Titanium használt, gyárilag független, csere nem érdekel.
- HP Z32 31.5-inch 4K UHD Display - karcok a képen de így is gyönyörű!
- Dell 27" 2K 2db kisebb karc a képen! P2723D 27" IPS panel 2560x1440 QHD Pivot HDMI
- Samsung Odyssey G6 S27BG650EU - 27" QHD 2K 240Hz Ivelt - Gaming monitor - 1,5 év Gyári garancia
- Bomba ár! Lenovo ThinkPad T450s - i5-5GEN I 8GB I 256GB SSD I 14" HD+ I Cam I W10 I Garancia!
- Akciós Windows 10 pro + Office 2019 professional plus csomag AZONNALI SZÁLLÍTÁS
- BESZÁMÍTÁS! Apple MacBook Air 15 M3 8GB 256GB SSD garanciával hibátlan működéssel
- Telefon felvásárlás!! iPhone 12 Mini/iPhone 12/iPhone 12 Pro/iPhone 12 Pro Max
- iKing.Hu - Honor Magic 6 Pro - White - Használt, karcmentes
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest
Cég: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Város: Budapest