Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dilikutya

    félisten

    válasz #40553216 #150 üzenetére

    A 20. század előtt Irak sem létezett. Így értelemszerűen puccskísérletek sem voltak a török fennhatóság alatt, hiszen az isztambuli vezetés aligha nézte volna jó szemmel, ha önkényesen vezetőt cserélnek Irakban. A brit fennhatóság alatt (amikor már nem a török birodalom része, ráadásul nem is a briteké igazából) mennyi értelme lett volna megpuccsolni brit szervezésben egy bábkirályt, akit ők ültettek a trónra? Aztán amikor az angolokat lekötötte az újabb világháború, sikerült is elzavarni az aktuális angol-barát uralkodót, akiket sikertelenül korábban is próbáltak eltávolítani. Ugyanaz volt itt is, mint a közép- és dél-amerikai banánköztársaságokban. Amint elkezdtek függetlenedni, egyből mindenki a hatalmat akarta.
    És nem biztos, hogy Szaddám nem kísérelt volna meg előbb-utóbb erőszakos hatalomátvételt, ha nem sikerül lemondatni a beteg elnököt. Akivel közösen épp az előző elnök hatalmát döntötték meg Szaddám hatalomátvétele előtt 10 évvel. Ha al-Bakr nem mond le, aligha számított volna Szaddámnak ez a régi harcostársi viszony, pláne, hogy informálisan már egy ideje az övé volt a tényleges hatalom, mivel teljes egészében ő volt a felelőse a kőolajnak.

    Nem vitatom, hogy az USA a saját érdekeit nézte Szaddám eltávolításával (bár valószínűleg az iraki olaj így sem jár nekik ingyen), de ettől függetlenül jó szolgálatot tettek az emberiségnek, bár ez már kissé megkésett lépés volt, tekintettel arra, 70 év körül lehetett, amikor elfogták. Kadhafit is hagyták 40 évig garázdálkodni, de még a szomszédban lakó Castro is a nyugdíjig maradt hatalmon és Kubában is tízres nagyságrendű a diktatúra áldozatainak száma, ezen Castro egyetlen reformja sem tud szépíteni.

Új hozzászólás Aktív témák