Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz wolfman #17 üzenetére

    Nem, a befejezésnél pont, hogy a sok ölés miatt büntetett. Mondjuk ez volt az egyetlen dolog, ami nem tetszett benne...

    Az való igaz, hogy a gyilkolásra több képesség volt. De ha belegondolsz, lopakodáshoz nem is nagyon lehet olyan sok képességet társítani. Általánosságban egy játék ilyen dolgokat adhat neked, ha lopakodni akarsz: Falakon átlátás és/vagy valami spéci hallás, hangtalan mozgás, láthatatlanság/camouflage, vagy valami olyan képesség, amivel elérhetőek olyan helyek (és útvonalak), amivel más dolgok nem, hangtalan, távolsági fegyver (akár kábító, akár halálos), testek eltüntetésének lehetősége, közelről hangtalan gyilkolás/kábítás. Kb ennyi, ha valami még szóba jöhet, az az adott játék speciálisabb megközelítéséből következhet (nem gondolok itt semmi konkrétra amúgy).

    Na ezek nagy része megvolt a Dishonored-ban. A lopakodásnak végül is pont az adja a "zamatát", hogy szűkös erőforrásokkal, türelmesen, a környezett maximálisan kihasználva haladsz előre. Ha lopakodáshoz is lenne egy nagyon vérbő képességskála, akkor kb. értelme nem lenne, mert nem lenne benne kihívás...ha valamit elcseszel, nosza, előkapok gyorsan valami képességet, aztán korrigálom a hibát (visszapörgetem az időt, kitörlöm az engem észrevett emberke memóriáját, hangtalanná teszem, hogy ne tudjon kiabálni és szólni a társaknak...whatever).

    Xaels

    A nem volt túl tekervényes enyhe kifejezés, volt benne egy pici fordulat, a többi nyílegyenes volt, és ahogy írod, semmi különleges nem volt benne. Mondhatni lapos volt. Viszont a játéknak nem is ez volt a lényege. Hanem a fantasztikus pályadizájn, a sokféleképpen megoldható problémák, a kenyérre kenhető atmoszféra és a fantasztikus hangulat. Ahogy írták is (talán pont nem ebben a topicban, nem tudom már), grafikailag ronda volt a játék, de művészileg elképesztő.

Új hozzászólás Aktív témák