Új hozzászólás Aktív témák

• #9008 Peter Kiss őstag modder #8999

  Új Válasz 2012-03-31 16:54:35 #9008

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Peter Kiss

  őstag

  válasz modder #8999 üzenetére

  Veled értek egyet, nem jó hozzáállás, ha mindenhol kiviteleket hajigálunk, egyszerűen nem erre lettek kitalálva, de ezt mutatja a nevük is. Például validáció során nem jelent kivételt az, ha invalid egy adat.

• #9004 Sk8erPeter nagyúr modder #8999

  Új Válasz 2012-03-31 16:26:36 #9004

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Sk8erPeter

  nagyúr

  válasz modder #8999 üzenetére

  "Azt hiszem érthető voltam, de akkor leírom érthetőbben: amikor refaktorálod (átírod, javítod) a kódot, nem fogod tudni, hol dobtad az exceptiönt, amíg tényleg nem dobtál egyet.
  Például van a form validáló osztályod, ami dobhat 4féle exception-t, te meg szeretnéd tudni, hol dobja, akkor legjobb esetben is ctrl+ffel keresel rá. Ha pedig a stacktrace-t akarod használni, ahhoz generálnod kell egy olyan hibát, ami ezt az exceptiont dobja."
  Azt hiszem, én is érthető voltam, amikor leírtam, hogy egy általános jellegű Exception elkapásával minden kivételt el lehet kapni, és a kivétel keletkezésének módjáról mindent meg lehet tudni. Ha azt szeretnéd megtudni, hol dobja, és egész addig nem tudod, amíg nem keletkezett egy pontosan olyan specifikus hiba, akkor valóban az a megoldás létezik, hogy generálsz olyan hibát, vagy rákeresel. És? Nem értem a logikádat, ez miben tér el attól, ha te mondjuk ragaszkodsz a hibatömbös megoldásodhoz. Ha a hibatömbös hibakezelés forrásaira szeretnél rátalálni, akkor még a klasszikus exceptionökre vonatkozó backtrace-es megoldás sem áll a rendelkezésedre, de szerencsére mivel a PHP elég kényelmes nyelv, még erre is igénybe lehet venni egy plusz segítséget (kicsit mintha a bal kezeddel vakarnád meg a jobb füledet a tarkód mögül): debug_backtrace().
  Még egy dolog: ha definiálsz saját exception osztályokat, akkor azoknak többnyire elég normális, egyedi neve van.
  Pl. legyen épp ValidationException a neve.
  Mondjuk ennek eldobása egy egyszerű globális fv.-en belül így néz ki:

  function blabla(){
  // .......
  if( $hiba_van ){
  throw new ValidationException( 'ezért meg azért' );
  }
  // .......
  }

  a Te megoldásod meg valami ehhez hasonló:

  function blabla(){
  // .......
  if( $hiba_van ){
  $errorArray['status'] = FALSE;
  $errorArray['msg'] = 'ezért meg azért';
  return $errorArray;
  }
  // .......
  }

  Ha már Te mindenhol az ugyanilyen jellegű hibatömbös megoldást alkalmazod, és Ctrl+F-es módszer, akkor szerintem több esély van gyorsan megtalálni a throw new ValidationException részt.
  De a tömbös megoldást továbbra sem kínál beépítetten backtrace megoldást.

  "Nyilván, ha valaki idiótán programoz, arra nincsen mentség."
  Ez önmagában igaz. De arra, amire reagáltál, ez valahogy kicsit sántít. Pl. ha már újrafelhasználásról beszélünk, nem tudom, valakinek miért kellene kitalálnia, hogy a kódot elkészítő illető pontosan milyen tömbindexeket használt. Ja, hát nézze át az egész kódot, ha már szar a dokumentáció, hisz' bár a függvényt készítő ember nem ért rá odaírni három sort, ha három kivételt dob a fv. elejére, de a kódot felhasználó illető majd nyilván rá fog érni átnézni a komplett kódot. Itt pedig ez az indexeléses módszer nem biztos, hogy olyan intuitív megoldás, hogy ránézésre, már az első példa láttán lehet tudni, hogy mi is a helyzet többféle alkalmazásnál.

• #9002 PazsitZ addikt modder #8999

  Új Válasz 2012-03-31 16:22:04 #9002

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  PazsitZ

  addikt

  válasz modder #8999 üzenetére

  Azt most már tudjuk, mi a szar, de a temérdek jobb, átláthatóbb, refaktorbarát alternatív javaslatot még nem találtam meg a hsz.-eidben.

  Aki pedig azt állatja, hogy minden függvényt azzal kezd, hogy /** */, az biztos ráér programozni
  Az annotáció pedig megkönnyíti a további fejlesztést, az autocomplete felhasználás során.
  Mert meg sem kell nyitnod függvényt tartalmazó fájlt tudni fogod a be-ki-meneti paramétereket, típusukat és kivételeket, amit dobhat.
  Ehelyett ha lehagyod, jobb esetben tízszer nyithatod a fájlt és böngészheted a függvényt, mit miként adj át és várj viszont. Utóbbi minden bizonnyal gyorsabb.

  A tömbös indexes hibakezeléses megoldásos pedig aranyos, de ne akard már itt megmagyarázni, hogy ez a frankó, mert már nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.

Új hozzászólás Aktív témák