Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dilikutya

    félisten

    válasz Crus #147013 üzenetére

    Felsoroltál egy valag címet, ami engem pl. nem érdekel. :) Szakmaiság nem izgat, PC-n is képes vagyok maihoz képest gagyi grafikán játszani. Most kezdtem újra a Return to Castle Wolfenstein-t, és tökjó újra játszani vele. A grafikát azért mai szemmel elég kopottnak mondanám, a bár az épített környezet még ma is jól fest, viszont nagyon üres, élettelen. De a játék jó. Viszont egy Zelda továbbra sem érdekel, se a többi japános exkluzív cucc. Ez van. Pokémon meg pláne.

    Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

  • aktív tag

    válasz Crus #147013 üzenetére

    Gyereknél, kamasznál ez necces. Ha a saját bandájuknál a Fortnite vagy a Roblox megy, átállnak arra, és a Mario meg a Zelda "ciki" vagy unalmas lesz. Ez egyrészt logikus, és szoktam is hallani szülőktől.

    Amúgy én is Marión nőttem fel, de így visszagondolva a SNES-es vagy az N64-es időkben fel se merült, hogy a Nintendo kéne vagy Mario. Egyszerűen az FPS-ek és stratégiák érdekesebb, fiúsabb vonalat képviseltek. Persze, volt GoldenEye (meg Doom 64, Turok, sőt StarCraft 64-féle hírhedt portok is stb.), az innovációit el is ismerem, de fel se merült komolyan. Az RPG-ket is mondhatnám, de pont a 90-es évek közepén kevésbé csorogtak, inkább a BG után pörögtek fel újra jobb, viszont a Diablo nagyon menő és brutális volt, főleg LAN-on. De mondhatnám a Mario Kart (64) helyett a Carmageddon vonzóbbságát is.

    Azóta volt szerencsém a kor konzolos játékait pótolni, nagyon jók, de sem így utólag nem tetszenek jobban, sem azt nem tudom elképzelni akkori magamról, X-COM, Doom, Red Alert, Panzer General, Duke Nukem 3D, StarCraft, HoMM, Tomb Raider, Half-Life helyett bármikor azok érdekeltek volna. Sőt, alig ment volna végig valami, mert vagy életszámmal korlátozott platformer volt, vagy gyötrelmes irányítású. Egyszerűen - Nintendóról másfelé kacsingatva - egy FF7-es inventorykezelést nem tudtam volna elfogadni (amúgy gyorsabban kapott kapott PC-s portot, mint a Remake vagy GTA V). Azóta nagyot nyeltem, végigment, és a játék nagyon tetszett, de quality of life szempontból azt hozza, ami annak idején leszedett, ha az életről nem is, de a játékokról kis híján. Az egy olyan éra volt, hogy a bill+egér a kenyér feltalálásával ért fel a számomra. De hát semmi sem lehet jó mindenkinek, pláne egy fejlődésben lévő ízlésű, a világra rácsodálkozó gyereknek, fiatalnak.

    A Metroidból még a NES-esre emlékszem, rettenetesen gyűlöltem, kb. térképet kellett volna rajzolni a szinte ugyanolyan halálszobákhoz. Történelmi jelentőségű persze, és te nyilván nem az eredetire gondolsz. A régi Mega Mant is csak 30 fölött tudtam értékelni.

    Amúgy próbáltam Switchet, szerintem meglepően jól mutatnak az exkluzívok még 4K-s tévén is, jó kis gép, jó exkluzívokkal, de nem érzem azt, hogy minden koromban arra vágytam volna. A legjobban meg soha sem. A másik két aktuális konzol saját kínálata viszont nem is értelmezhető mellette. És még Gothic 1-2 is van rá, rövid próba alapján meglepően jól belőtt irányítással, látszólag nulla recével óriástévén is.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák