Új hozzászólás Aktív témák

• #21835 Abu85 HÁZIGAZDA do3om #21810

  Új Válasz 2016-08-27 11:30:44 #21835

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Abu85

  HÁZIGAZDA

  válasz do3om #21810 üzenetére

  A GPU Boost az egy nagyobb rendszernek a része. Az AMD által alkalmazott DVFS, ami most már AVFS a GCN 4 óta igazából az a szint, ahova mindenki tart. Az oka ennek az, hogy gyors órajel váltást tesz lehetővé, vagyis nem kell másodpercekig egy szinten ragadni. Emellett teljesen hardveres, vagyis nincs kitéve a meghajtó késleltetésének a válaszra várva.

  A megértés kapcsán a probléma az, hogy nem ismeritek az egyes konstrukciók problémáit. Egyszerűen annyit láttok, hogy mekkora órajelet emel a Boost és azt hiszitek, hogy az a legjobb, ha az minél magasabb. Ez fatális tévedés. Az a jobb, ha a normál órajel (már ha van ilyen, de valamilyen szempontok szerint azért definiálni lehet) és a boost között a lehető legkisebb különbség van. Ennek az oka pedig az, hogy ilyenkor a rendszer hatékonysága megnő, mivel sokkal sűrűbben képes az elméleti határ közelében működni.

  Egy chip órajelének meghatározásánál az a legnagyobb probléma, hogy számos körülményben fog működni. Nem is mondhatod a vevőnek, hogy mi csak akkor vállalunk rá garanciát, ha 25°C-os környezeti hőmérsékleten használja. Ez baromság is lenne. Emiatt a gyártóknak mindig az abszolút legrosszabb forgatókönyvre kell berendezkedni. A legrosszabb forgatókönyv azonban alacsony órajeleket jelent, és emiatt jöttek be a különböző DVFS rendszerek. Ezek nem oldják meg a problémát csak kezelik. Ugyan a paraméterezést még mindig a legrosszabb forgatókönyvre kell kialakítani, de betáplálnak a rendszerbe egy táblázatot is, ami a lapka viselkedésének megfelelően jegyez bizonyos feszültség és órajel párosításokat. Ennek persze ezernyi módja van. Lehet ezt szoftveresen vagy hardveresen biztosítani, bár a hardveres a gyorsabb reakció miatt előnyösebb. A gyorsabb reakció pedig azt teszi lehetővé, hogy az elvi maximális órajel közelebb legyen az elvi minimális órajelhez. Na most ez még mindig nem olyan jó rendszer, mert a lapkák minősége akkor is eltérő, ha a legjobban és a legrosszabbul sikerült lapkát is eladhatónak ítéli a gyártó. Ez azt jelenti, hogy a jobban sikerült lapka képességeit nem tudják kihasználni, mert a legrosszabbhoz kell igazodni. Erre vannak bizonyos hardveres trükkök, amivel a maximum és a minimum közelebb vihető, de akkor is lehet 4-5%-nyi eltérés két ugyanolyan hardver között. Ilyen módszer a PowerTune az AMD-től a GCN1/2/3-ra. Különösen nagy a probléma, ha a DVFS szoftverből vezérelt, mert képtelenség lesz sokszáz profilt szállítani csupán egy-egy termékre. Nem technikai akadálya van, hanem mérnökök ezreit kellene felvenni, hogy ezt kezeljék is, ami finanszírozhatatlan. Emiatt ilyenkor egy másik trükköt alkalmaznak, amit bizonytalan maximumnak szokás csúfolni. Ilyenkor nem is törekednek arra, hogy a minimum és a maximum közel legyen, hanem megadnak egy olyan maximumot, amit feltételezhetően mindegyik lapka el tud érni, és a jobb lapkákra beállítanak egy bizonytalan maximumot, ami az elvi maximumnál is több, lehet, hogy sokkal. Ennek a módszernek a legnagyobb hátránya, hogy két ugyanolyan hardver között tipikusan van 7-8%-os sebességeltérés, de a gyártási legrosszabb és a legjobb között 15% is lehet. És ugyanabban a dobozban van, ugyanannyi pénzért, ugyanazzal a felirattal! Ilyen módszert alkalmaz az NV a GPU Boostos hardvereken.

  Amire a gyártók jellemzően törekednek az 3%-os variancia. Emiatt egyik DVFS megoldás sem tökéletes, mert mindkettő efölött dolgozik. Ezért vezette be az AMD a GCN4-re az AVFS-t. A probléma a DVFS-nél nem az, hogy maguknak a lapkáknak a jó része rossz lenne, hanem az, hogy nem tudják elég közel helyezni az elvi minimum és maximum órajelet. Egyszerűen erre a manuális, táblázatos, betáplálós módszer nem alkalmas. Egyik lapkából sem képes kihozni a maximumot, mert mindenképpen a legrosszabb forgatókönyv képzi az alapot. Az AVFS eredeti kutatása az volt, hogy legyen egy közepesen rossz forgatókönyv, ami sokkal közelebb vihetné a legrosszabb és a legjobb lapkát egymáshoz, de ennek a hátránya az, hogy nem mindenhol lenne az adott termék működőképes. Az ötlet viszont nem volt rossz, ugyanis ebből alakult ki az, hogy ne legyen előre betáplált forgatókönyv, mert ez okozza az összes bajt. Az AVFS-ben nincs is ilyen, és a lapka a gép bekapcsolásakor számol egy környezetnek megfelelő forgatókönyvet, amibe beírja az ideális feszültség és órajel párosításokat. Ennek az elvi alapját az adja, hogy gyakorlatilag kizárt, hogy ha egy nem extrém környezetekre tervezett terméket valahova megvesznek és működtetnek, akkor ott a termék működésének ideje alatt ~50°C-kal megváltozzon a környezeti hőmérséklet. Tehát az elvi legrosszabb eshetőséget el lehet felejteni, mert egyszerűen a fenti feltételezés a gyakorlatban nem reális. Ahol az, oda extrém környezeti viszonyokhoz tervezett hardvert vesznek tízszer annyi pénzért. Emiatt az AVFS mindig kalkulált működés, vagyis nem kell tervezni semmit előre. Be kell táplálni a kalkulációért felelős rendszert és a hardver saját magát beállítja az adott környezetnek megfelelően. Emiatt az elvi minimum és maximum órajel nagyon közel lehet. Ennek az előnye az is, hogy két tök ugyanolyan termék között a variancia nem több 2%-nál.

• #21816 lezso6 HÁZIGAZDA do3om #21810

  Új Válasz 2016-08-27 01:13:45 #21816

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  lezso6

  HÁZIGAZDA

  LOGOUT blog (1)

  válasz do3om #21810 üzenetére

  A Gaussian kicsit elmossa, a Lánczos pedig megőrzi a részleteket, ennyi, ez olyan tény, mint a 2×2=4, nézz utána melyiket használják gyakrabban image resamplingra, meg nézd meg a fenti képet, világosan látszik. Vagy most az a logika, hogy amit az AMD használ az csak rossz lehet?

Új hozzászólás Aktív témák