Aktív témák

• #24 Niki23 csendes tag Sir Pocok #1

  2007-04-10 19:33:58 #24

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Niki23

  csendes tag

  válasz Sir Pocok #1 üzenetére

  A harmadik helyen említett Dél-Afrika alatt mit értesz? Afrika déli részét, vagy a Dél-afrikai Köztársaságot? Nem mindegy! Utóbbi ugyanis egy jóléti állam.
  
  A fehér hatalom megbuktatása óta a Dél-Afrikai Köztrásaság rohamléptekkel zuhan vissza a középkorba. Nevezhetjük akár kutyfaülének is az emberek egy csoportjai között lévő különbségeket, a tény attól még tény marad: mások vagyunk. Nem csak a bőrszín miatt.
  
  Rian Malan dél-afrikai írónak az értelmiségi elitnek írt konzervatív brit hetilapban megjelent cikkének sommás ítélete szerint a fehéreknek már nincs helyük Dél-Afrikában. Az egyetlen dolog, amit tehetnek: eladják a házukat és távoznak.
  
  Az író a magában is visszafojtott gondolatra akkor döbbent rá, amikor takarítónőjének seprűje nekiütközött az asztallábnak és az eltörött. Mint kiderült, a férgek teljesen kiették belülről. Dél-Afrika ugyanígy rohad szét. Még egy évvel ezelőtt is mintha működőképes lett volna az ország. A vonatok ugyan már nem érkeztek meg pontosan, de még megérkeztek. Amikor hívták a rendőrséget, ha nagy késéssel is, de a végén kijöttek.
  
  Mára már semmi remény nincs. Az Afrikai Nemzeti Kongresszust gyilkos utódlási harc tépi szét. Egyre inkább bebizonyosodik az, hogy az apartheid után kapitális hibát követtek el a fehéreknek az államigazgatásból való eltávolításával. A négerek nem kompetensek feladataik ellátására. Istenítik a bűnözés miatt leültetett és börtönbüntetésük után kiszabadult néger politikusokat. Néger bűnbandák támadják meg a fehérek házait.
  
  A hetilap egy végtelenül szomorú szemű idős házaspár fotóját mutatja, amelynek el kellett hagynia a négerek által több alkalommal is megtámadott farmjukat és most kekszet árulnak a piacon, hogy ne haljanak éhen.
  
  Dél-Afrikában a liberális fehérek mindenféle mentséget kreálnak, hogy igyekezzenek ésszerű magyarázatot adni a feketék viselkedésére, de e magyarázatok egyre erőltetettebbek és egyre kevesebben adnak neki hitelt. A bűnözés hatalmas méreteket ölt. Gyilkosságok, rablások, útonállás.
  
  Malan cikke végén felteszi a kérdést, hogy van-e olyan amatőr, aki megvenné dél-afrikai házát?
  
  Érdekes még Zimbabwe helyzete, amely szintén a fentkiekre rímel:
  
  Egy ország, mely az ezredfordulóig még élelmiszert exportált, most az összeomlás szélére jutott. Az infláció eléri az 1281 százalékot, a gazdaság teljesítménye az elmúlt hat évben felére csökkent, a munkanélküliség 80 százalékos, minden héten 3000 néger hal meg AIDS-ben. Azon kevesek egyike, aki még felemeli hangját, az Pius Ncube a matabelei érsek. „Ami itt történik, az a megtestesült gonoszság'' – nyilatkozta. „A kormányzó elit megtörte az emberek akaratát. A legtöbb halottat már mindenféle ceremónia nélkül elföldelik. A mise után sokan azt mondják, hogy már nincs különbség az élet és halál között, az élet elveszítette az értelmét. Mugabe gyilkos és áruló.”
  
  Könnyen meghatározható Zimbabwe hanyatlásának kezdete: 2000. február 13-án az elnök népszavazással szerette volna kibővíteni hatalmát – és egyúttal tervezte a fehér farmerek birtokainak kártérítés nélküli kisajátítását. A lakosság azonban 55 százalékban nemet mondott. Mugabe ugyan úgy tett, mintha meghajolt volna a népakarat előtt, ugyanakkor kormányzó Zanu Párt (PF) aktivistái megszállták a fehérek birtokait. Számtalan farmert meggyilkoltak, a legtöbbnek pedig két éven belül el kellett hagynia az országot. Már közel 4500 fehér farmer menekült családostól Zimbabwéból. A földrablással együtt összeomlott az ország gazdasága is. Most a megmaradt négyszáz farmercsalád sorsáról van szó: a hét elején érkezett a parancs, hogy vasárnapig ki kell üríteniük a birtokaikat. Csak aki jó szándékkal viszonyul a kormányhoz, annak engedélyezik, hogy bérletbe vegye saját birtokát, közölte Didymus Mutasa föld- és biztonságügyi miniszter. Mutasa néhány évvel ezelőtt úgy fogalmazott: „Jobban éltünk, amikor a mi lojális, a szabadságharcot támogató választóinkkal egyetemben csak hatmillióan voltunk. A többiekre már nincs szükségünk.”
  

Aktív témák