Az új év örömére az ExtremeTech összeállított egy listát, rajta a – szerintük – eddig piacra került legkevésbé sikerült processzorokból. Végigolvasva a felhozatalt, a választások nagy részével mi is egyetértünk, de van pár kiegészítésünk. És nektek?
Hirdetés
Intel Itanium
A lista első helyén egy olyan modell áll, amelynek kiválasztására mi is csak hevesen bólogatni tudunk. Bár az Intel termékei között az utóbbi időben megszaporodtak a bukásgyanús esetek, az Itanium ezen a téren igazi nehézsúlyú versenyző volt. Teljesen új alapokra próbálta helyezni a hardver-szoftver viszonyt, miközben úgy szeretett volna áttérni a 64 bites világba, hogy kukázza az x86-ot.
(forrás: CPU collection/Konstantin Lanzet) [+]
Prescott
Az Itanium miatt inkább a nagyvállalati, és különösen a szerverek, szuperszámítógépek területén fájhatott a szakemberek feje, a Prescott kódnevű Pentium 4-ek azonban a végfelhasználók számára okoztak keserű pillanatokat. A 2004-ben bemutatkozott CPU-család egyrészt iszonyú hosszú futószalagjával, másrészt az akkor legújabbnak számító, 90 nm-es node-dal próbált meg kitűnni a mezőnyből, de az előbbi miatt rengeteg problémája akadt, az utóbbi pedig nem volt még elég megbízható, így a processzor nem igazán lett gyorsabb elődjénél, cserébe viszont többet fogyasztott és erősebben melegedett
(forrás: Prohardver) [+]
AMD Bulldozer és Phenom
A Ryzenek megjelenése óta könnyű elfeledni, hogy az AMD mennyit bukdácsolt korábban. Ennek egyik mélypontja a Bulldozer volt, csapnivaló IPC-vel, magas hőmérséklettel és magas fogyasztással, ráadásul mindezeket még sebességével sem tudta ellensúlyozni, hiszen lassabb is volt, mint az Intelek. És nem ez volt az első ballépés: a korábbi első Phenom generáció is hasonló gondokkal küzdött.
(forrás: Prohardver) [+]
Intel Pentium Overdrive 63
Az ExtremeTech válogatásába nem került be, de a Pentium Overdrive megoldása, bár működött, sem nevezhető éppen jónak. Ez egy olyan öszvér volt, mely lehetővé tette a Pentium processzorok használatát 486-os alaplapokban. Ez utóbbiak 32 bites buszt használtak, a Pentium viszont már 64 bites architektúrára épült – ezt kompenzálandó az L1 cache-t megduplázták a standard Pentium 75/90/100-hoz képest. A drága, nagy és sokat fogyasztó megoldás csak lebegőpontos műveletekben volt igazán jó, de más feladatokban már elmaradt például az AMD 5x86 mögött. És hogy miért volt szükség a Pentium OverDrive-ra? Mert akkoriban az Intel még nem vonta meg a vállát a teljes platformcsere költségei miatti panaszokra, és igyekezett megoldást kínálni azoknak, akik ezt drágállották. Igaz, az OverDrive-val egy olyan opciót kaptak, mely nem sokkal volt olcsóbb egy alaplap-cpu-RAM cserénél, miközben csak elodázta az elkerülhetetlent.
(forrás: CPU Collection/Konstantin Lanzet) [+]
Cyrix 6x86
Hát igen, a legendás 6x86, abból az időkből, amikor a processzorok elnevezései felett egyre inkább a marketingesek vették át az uralmat! A 6x86 név például a Pentiumoknál magasabb integer teljesítményre utal (lásd még a „PR” utótagokat az AMD esetében), és valóban, akkoriban egy csomó benchmarkban ez a CPU állt a listák élén. Sajnos a való életben viszont a harmatgyenge FPU miatt már jóval vegyesebb élményt nyújtott, ráadásul kompatibilitási gondok is voltak vele, és például játékok alatt csapnivalóan gyenge volt.
(forrás: Wikipedia) [+]
Intel Atom
Az Atom önmagában nem volt rossz ötlet – keveset fogyasztó CPU kevés energiát igénylő feladatokhoz – de végül az Intel annyi bőrt húzott le róla, a gyártók pedig annyira sok, képességeihez nem passzoló gépbe szerelték, hogy a név egybeforrott a használhatatlanul lassú, döcögő notebookokkal és „nettopokkal”. A stigmától szabadulni kívánó Intel az Atom nevet is elsüllyesztette, de a leszármazottak sokáig velünk maradtak, és később a Celeron és Pentium márkákat is lehúzták magukkal.
(forrás: Intel) [+]
Ti mivel egészítenétek ki még ezt a listát?
