Aktív témák

• #4204 Sianis addikt ladybug #4202

  2005-09-23 11:26:09 #4204

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Sianis

  addikt

  válasz ladybug #4202 üzenetére

  Ez így van!
  
  De én nagymamám halálos ágyánál is mosolyogtam, mert tudtam, hogy nincs már annyira magánál, hogy fájdalmat érezzen, viszont én még szerezhetek neki azzal örömet, ha tudtam, hogy nem is gyúgyulást, de örömet, ha mosolygok, és jó dolgokról beszélek neki. Lehet, hogy nem értette, amit mondok neki, de mi a fenéért mennyek be a kórházba hozzá, ha azt mondom neki, hogy kár, hogy meghalsz hiányozni fogsz...ennek semmi értelme...miért rúgjunk az emberbe mégegyet, mikor már lehet, hogy beletörődött, és inkább még egy jót nevetne, minthogy a szomorúságra gondoljon élete utolsó percében is? Én ezért nem tudok álltalában sírni egy temetésen, pedig halt már meg barátom, rokonom, sok mindenki fontos nekem, és én mindíg csak a jóra tudok emlékezni, mosolyogva rájuk gondolni, és nem az űrt nézem amit hagyott, hanem azt amit ő maga és emléke kitölt...

• #4203 Markgx10 őstag ladybug #4202

  2005-09-23 11:23:49 #4203

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Markgx10

  őstag

  válasz ladybug #4202 üzenetére

  Az biztos, hogy a kisfiamnak többször volt jó kedve mint nekem, de mindig jókedvűnek kellett tűnni, mert az orvosok mondták, hogy ha rajtunk látja, hogy elkeseredtünk, akkor ő is feladja és akkor már régen rossz.
  Üdv:
  
  Márk

Aktív témák