Hirdetés

  2. Fórumok
  3. LOGOUT reakciók
  4. Linux a mindennapokban: Manjaro KDE

Új hozzászólás Aktív témák

  • #213 Frawly veterán zoltanz #211
    Új Válasz #213
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Frawly

    veterán

    válasz zoltanz #211 üzenetére

    A Registryt mindig is a Windows rákfenéjének tartottam, már az első 5 perctől elkezdve elfogott tőle az idegbaj, mikor mai formájában megjelent a Win95-ben. Egy nagy instabil adatbázis, semmit nem találni benne (jó, azért van benne némi logika, meg meg lehet szokni), iszonyat nehézkes. Ha olyat hegesztesz benne, amit nem kéne, az egész rendszer bedől tőle (néha még a rendszer-visszaállítás sem tud segíteni), hiába van már a registryből több biztonsági másolat már anélkül is, meg transaction log és egyebek. A legjobban a {c4d9137c-cc41-4a38-be0a-6efae7f5f4e2} típusú UUID registrykulcsok tetszenek, elszórva mindenféle Enum és hasonló okosságok alá, na erről mondja meg bárki, hogy ez minek a beállítását tárolja, ezeket valami komplett elmebeteg találta ki anno, ember legyen a talpán, aki ezeket dekódolja, meg nyilvántartja, hogy melyik micsoda, meg mire való. Ilyen Linuxnál nincs, csak a lemeznek, partícióknak van ilyen azonosítójuk, azokat sem kötelező használni, lehet rájuk /dev/ névvel is hivatkozni. Linuxnál minden .conf fájlnál már a neve beszédes, hogy hova tartozik, a mappájánál is világos, hogy vagy /etc/-ben van (globális rendszerszint), vagy az user home-jában ~/.config vagy ~/.programnév alatt, és általában már a fejléce is megmondja, hogy mit konfigurál, és tele van # jelekkel kezdődő kommentekkel, amelyek előre megadják dokumentációszerűen, hogy mit lehet állítani, mik az alapértelmezett értékek, még [szekciókra] is van tagolva, a defconfigot is vissza lehet könnyen húzni vagy újragenerálni, ha valami elcsesz az ember, csak az az egy program nem fog menni, nem kerül le az egész rendszer a padlóra. Ha meg valami rendszerkomponenst érint, akkor csak Live rendszer alól bebootol az ember, és kijavítja, mivel egyszerű plain text fájl, sokszor még le is lehet törölni vagy átnevezni, és újra létrejön a defconfig, ami a legrosszabb esetben is arra jó, hogy legalább a rendszer bebootoljon, még ha nem is a legoptimálisabb beállításokkal.

    Vagy pl. ha egy rosszul megírt program telefossa a regisryt, sokszor le sem lehet szedni teljesen, mivel nem takarít maga után, ott marad a sok szutyok utána, amit a kedves, nagyon Wise Installer/Uninstaller Wizard varázsló manó otthagyott, mindegy hány varázsprogrammal meg registry-pucolóval takarítasz utána, aztán csodálkozik a felhasználó, hogy mitől lassult be a rendszer. Linuxnál nincs hátra hagyott szemét, a csomagkezelő a konfigokat is tudja törölni, a Linux hónapok, évek múltán sem lassul be érdemben.

    Linuxnál nincs telemetria, nincs az, hogy a frissítés kéretlen programokat telepít a gépre, meg újratelepít olyan alkalmazásokat, amelyeket a felhasználó eltávolított (Candy Crush Windowsban), meg nem csinál vissza korábbi, user által eszközölt beállításokat (pl. minden nagyobb Win-frissítés visszakapcsolja a telemetriát, fast bootot, stb., a felhasználó akarata ellenére, értesítés nélkül). Meg mikor ilyen-olyan svchost.exe-ből van 100, mindegyik tekeri a lemezt vadul, írogat ezerrel, most akkor találd meg közötte, hogy mi mire való, meg melyik fogja feleslegesen a gépet. Igaz a Win10 utóbbi terén már fejlődött, de még mindig messze van a normálistól. Vagy mikor a frissítést nem tudod letiltani, meg ha felment a frissítés, agresszíven újraindíttatja a gépet, nem sokáig tudod elodázni. A Nyílászáróknak az ilyen fasságaitól tudok a plafonra mászni.

    Egyszeri felhasználónak, főleg ha gyengébb gépe van, már az is nagy előny a Linux ellenében, hogy nem kell vírusirtót futtatni. Meg ha csak egy lassabb, 5400 rpm-es enegriagazdaságos vagy laptop HDD-je is van, a fejlettebb linuxos fájlrendszerek nem töredeznek, gördülékenyebben mennek a fájlműveletek sok kis fájllal is, fejlettebb a kernel cache-elése, nem darál annyira a HDD, mint az elavult, könnyen töredező NTFS alatt, ami felett már rég eljárt az idő. A MS nagy szerencséje, hogy divatba jönnek az SSD-k, amelyek kellően gyorsak, nem igényelnek emiatt túl sok cache-elést, és nem érzékenyek a töredezésre, ezért az NTFS még kapott elég sok haladékot.

Új hozzászólás Aktív témák