Hirdetés

Aktív témák

  • fpeter07

    veterán

    A keddi napon egy Átmozgatós Rideot terveztem be: [link]
    Leírás: "Beköszöntött az ősz. A kép alapján látható, hogy a világ legnagyobb művésze a természet. Egy alacsony felhő éppen rátelepszik a Mecsekre, avagy épp most próbálja bekapni."

    A sportot kicsit félrerakva egy más jellegű program következett: Spirit of Bahrein hangverseny a pécsi Kodály Központ futurisztikus épületében. Késve érkeztünk, pont kezdésre. Szépen bementünk főbejáraton alul. Mutogatta mindenki, hogy foglaljunk már helyet. Kvázi beültünk a legdrágább jegyesek helyére. De volt bőven hely, szóval nem szorítottunk ki senkit. :) Nagyon szeretem a hangversenyeket, mert egyszerűen kikapcsolják az ember agyát. Nincs múlt, nincs jövő, csak a jelen a zene ritmusa. Két felvonásos volt. A felvonások között eszegetős/iszogatós/képnézegetős szünettel. A koncert remek volt. Érdekes zenei kavalkádja volt az európai és közel keleti hangszereknek. Az előadás után még magát a bahreini királyt is láthattuk. Külön öröm az egészben, hogy az előadás végén minden résztvevő kapott egy zenei cd-t, és frissítőként ásványvizet is. 1500 Ft/Kopj volt ár. :R

    Hétvégén nagy út volt betervezve. Ismét sikerült valóra váltani egy álmomat: Mátra maraton

    Leírás: "Meglehetősen hosszúra sikerült ez a hétvége. A hétvége számokban: 3 nap, 980 km autózás, 1 városnézéssel egybekötött sörfesztivál Miskolcon, 1 gyalogtúra Lillafüreden, 6 óra alvás, 86 km/2400 m szintemelkedéssel tarkított versenyzés a Mátrában, egy vágásos és egy felütéses defekt, 6 óra nettó kerékpározás (1 óra defektszerelés, ill. pihenés frissítő pontokon), sok-sok kulacs víz és izo ital.
    Kis történelem: 2013 körül kezdtem el gondolkozni azon, vajon mi kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen kemény versenyt meg tudjon csinálni. A 2016-os sűrű versenyzős évem és a 2017-es Alpok kalandom (majd XCU-zás) után idén már adott volt minden testi, szellemi és anyagi dolog, hogy teljesítsem az álmom (TOP maraton hosszú táv teljesítése). Köszönet jár a ZKSE-nek, a családomnak, a sporttársaknak (akiktől pumpát kaptam), az időjárásnak, a mátrai köveknek, hogy csak egyszer vágták ki a külsőmet, illetve a frissítőpontosoknak.

    A verseny előtti héten csődött mondott az első kerekemen a tubeless rendszer. A versenyen mentem először az új külsőmmel és jelesre vizsgázott a btwin. Remek XC külső, semmi problémám nem volt vele. Egyedül ballonossága nem az igazi, mert minden egyes követ éreztem már a verseny végén… Pedig a teleszkópokat direkt kisebb nyomásra fújtam.
    A versenyről sok pozitív dolgot nem tudok elmondani. Kivétel: Nem voltam még ilyen szép panorámájú versenyen. Pár helyen ki lehetett kacsintani a környező hegyvidékre. Néhol pedig a szakadék mellett vezetett egy-egy erdei út. A verseny kezdetétől fogva a magam tempóját próbáltam menni. Tisztában voltam vele, hogy a köves lejtőzések is fárasztóak lesznek. A Kékes tetején fogyott el az energiám. Nem semmi volt feltekerni a sípályán, forogtak hátul a nagy fogaskerekek. Meredeknek meredek volt, de szerencsére nem annyira, hogy a kormányon kelljen feküdni. Itt felfelé szerintem borzasztóan meleg volt, a pálya mellett lévők szerint meg egészen hűvös. A z ország csúcsa utáni lejtőn sikerült megvágnom 1 cm hosszan a hátsó kerekem. Szerelésnél kiderült, hogy a mini pumpám csak Prestás szeleppel kompatilibilis, így stoppolnom kellett a mögöttem lévő bringásokat. Sikerült megszerelni, 50 m gurulás remek ökölnyi méretű kövek között és újra kopog a felni. A következőekben már nem volt gondom a defekttel, mivel túl keményre lett pumpálva. Inkább kényelmetlen legyen, mintsem defektes. 40 perc tökölészés után viszonylag merev izomzattal nem volt könnyű a folytatás. Ráadásul egyik srác mondta, hogy 16-ra legkésőbb be kell érni Imrére.

    A harmadik emelkedő azt hittem sosem ér véget. Szintajzon 3 %-os, nem tűnik vészesnek, de 15 km hosszan nyúlt el (a mennybe megyünk?). A tetőn lévő frissítőpont legalább két ember életét mentette meg, ezt tanusíthatom. Fura érzés 55 km tekerés után, hogy már csak 30 van vissza. Ez a maraton ilyen szempontból pikáns volt, mivel várná az ember a verseny végét, hogy „na az utolsó kilométereken már csak be kell gurulni a célba”. Ez itt nem így van. Fájt már minden izmom a végére, de némelyikben még maradt egy kevés erő és szépen lassan felkapaszkodtam. A cél előtt 50 m-rel még azért belefért egy 20 %-os emelkedő is.

    A nevezésnél kapott póló hű a nevéhez, hiszen ide valóban nem kikapcsolódni jön az ember. Összességében remek verseny volt. 

    Puls_Avg: 162 (6:53:00)"

Aktív témák