Új hozzászólás Aktív témák

• #32909 theporcupine tag

  Új Válasz 2023-03-03 10:37:08 #32909

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  theporcupine

  tag

  Egyetértek azzal, hogy nem jó élesben gyakorolni és én nem is merek bevállalni ilyeneket, de ez meg csak azt hozza, hogy akkor nincs gyakorlat és meg is állt a folyamat. Sokan meg bevállalják és rosszabb esetben pár kudarc után már magabiztosabban mozognak a terepen. És valóban ez minden szakmában így megy. Most van egy kis rálátásom az egészségügy egy szeletére és elég döbbenetes, hogy a paciens fizet azért, hogy a kezdő, talán élete második adott típusú beavatkozását elvégezze rajta. Mert az egyetemen azért kapnak krediteket, hogy borkostolásra mennek. De a szakmára nincs elég idő, eszköz és felkészült és felelőségteljes gyakorlatvezető. Ne én legyek már akin egy orvos gyakorol, de másfelöl meg neki is kell valakin.
  Nekem érdeklődésem is, meg lehetőségem is inkább a tárgyfotózást hozta, de nagyon kellene, hogy portréfotó is menjen egy elfogadható szinten. Tanfolyamon is azt mondták, hogy családtagon lehet gyakorolni. És pedig de nem. Valóban az van, hogy családtagok nem szeretik, nem érnek rá, türelmetlenek és az egyik legfontosabb dologban, a kommunikációban, meg nem is működik túl jól a közeli ismerős. A retust, a fények beállítását még tudom magamon is próbálgatni valamennyire. A tanfolyamon is a konzulensem egyből megjegyezte, hogy baj van a portréimmal a beadott portfolió képeken. Igen, a gépet beállítani nem egy nagy dolog, a portréalanyt "beállítani", legalábbis nekem, a sokkal nehezebb feladat. És nem is a testtartás, a póz feltétlen nehéz (egy amatőrnek még azt is nehéz elmondani, illetve a testalkat, a ruha figyelembe vétele is egy nehezítő feladat), hanem a kisugárzás, a nézés.
  Egyébként ez a póz dolog is érdekes, mert bár nekem nagyon nem megy a portré, de mások képeit sokat nézem és engem sokszor zavarnak olyan dolgok, amit mások észre sem vesznek, vagy nem tartanak hibának. Gondolok olyanra, mint a kamera felé álló végtagok groteszk rövidülése, vagy a vágásnál a képből ki, majd visszatérő kezek idegen test érzete. Vagy a súlyt tartó végtag visszafeszülése (nem tudom a jelenség pontos nevét), tenyérbe fotózás, cipőtalp. Van, aki ezeket az elfogadható kategóriába sorolja, meg "a fotós szabályokat az ókorban, nagy szakállú öregek találták ki és megölik a kreativitást" hozzáállás, Például nézhet az alany a rövidebb oldal felé, de annak jelentése lesz és ezt a kép többi részének is meg kell erősíteni, feszültségkeltés, bezártság stb.
  Visszatérve az eredeti témához, ezeket tisztességes és jó módon sok fotósnak nehéz lehet megoldani és nem kaptam rá én sem elfogadható választ, hogy akkor hogyan is kellene. Nekünk a két éves iskolát kilenc hónap alatt darálták le és talán 3 alkalom volt, ahol stúdió gyakorlat volt fél nap kb. 20 embernek tárgy és portré témában. Rettenetesen kevés. Egyik tanárunk mondta is, hogy ez egy vizsgafelkészítő, nulláról itt senki nem fogja megtanulni a fotózást profi szinten, illetve alá is írattak egy papírt, hogy tudomásul vesszük, hogy bár nem csinálnak tudásfelmérést felvételiként, de rendelkezünk az alapok ismeretével, saját felelőségre.

Új hozzászólás Aktív témák