Bevezető és platformok
Még 2016 júliusában adtunk hírt arról, hogy milyen képességei lesznek az Intel következő, LGA2066 foglalatra épülő platformjának. Idén januárban már úgy tűnt, hogy véglegesedett a vállalatnak a HEDT platformot is magában foglaló útiterve, de az őszre tervezett megjelenést végül előrébb, nyár végére hozták.
Nem igényel komoly nyomozói munkát annak kiderítése, hogy ez a változás az AMD Ryzen processzorai által elért sikernek volt köszönhető, illetve annak a májusi hírnek, amelyből kitűnt, hogy a gyártó már 2017 nyarán szeretne megjelenni saját, Ryzenre épülő HEDT megoldásával, a Threadripper családdal.
Innentől felgyorsultak az események, amelyek végeredményeként tesztlaborunkba megérkezett mindkét platform egy-egy képviselője: az AMD kínálatából a Ryzen Threadripper 1920X-et kaptuk meg tesztelésre, míg az Inteltől az i9-7900X processzor jutott el hozzánk. Egymáshoz viszonyított sebességükön túl természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy az Intel év elején megjelent i7-7700K processzorához képest hogyan fognak teljesíteni a szokásos tesztjeinkben, az AMD táborából pedig a Ryzen 7 1800X-et válogattuk be összehasonlításnak.
AMD Ryzen Threadripper
Ami az AMD Threadrippert illeti, ezt felbukkanásakor már részletesen bemutattuk, így az ott elhangzottakat nem ismételnénk meg.
Az új platform fizikai részét a TR4 foglalat jelenti, mely szakított a cég évek óta meglévő rögzítési rendszerével, amelyet egyébként az AM4-nél továbbra is vígan használnak. Több szempont is indokolttá tette a váltást, valószínűleg belátták a mérnökök, hogy 4094 láb egységes rögzítése és egyáltalán a processzor behelyezése nehezen kivitelezhető az eddig bevált módon, másrészt Intel-mintára megszabadultak az elgörbült láb problémakörétől is, úgyhogy a processzor alján már itt is zömében kontaktfelületeket látunk és az alaplapra kerültek a lábak. Tesztalanyunk 12 maggal, 24 szállal büszkélkedhet, 180 wattos TDP-vel rendelkezik, semmi esetre sem lehet ráaggatni, hogy visszafogott jelenség lenne. Már csak azért is, mert ezek a példányok az EPYC szerverprocesszorok "butításainak" tekinthetők, itt a négy lapkából kettő működhet (melyek 14 nanométeres csíkszélességgel készültek), és az ezt kezelő alaplapokban a lábak fele eleve nincs bekötve.
Természetesen a platformhoz új chipset is párosul, melynek elnevezése apró fricska a konkurenciának: X399 névre hallgat. Az Asus biztosított ilyen alaplapot, így a ROG Zenith Extreme-ben próbálhattuk ki az AMD Ryzen Threadripper 1920X gyári csomagolású példányát. Az összeszerelés alkalmával pozitív összkép alakult ki az új rögzítőrendszerről, a sínben csúsztatott, eleve keretbe szerelt processzor gyakorlatilag lehetetlenné teszi a rossz pozícióban történő beszerelést, három csavar és a nyomatékkulcs használata pedig biztosítja azt, hogy egységes legyen a leszorítás minden négyzetmilliméteren. Apró negatívum, hogy az óriási foglalat tüskéit védő sapka leemelésekor nagyon észnél kell lenni.
A teszthez kapott alaplap az Asus zászlóshajója, melynek képességeiről már adtunk hírt korábban. Pár érdekességet így is tapasztaltunk: a Threadripper processzor és az Asus alaplap párosítása mellett HyperX Fury DDR4-2666 MHz memóriáink néha megmakacsolta magát, ilyenkor a LiveDash OLED kijelzője tájékoztatott minket arról, hogy a lap szerint nincs memória a foglalatban, pedig négy modul is várta a fejleményeket, és a jelenség néha előjött videokártya-csere alkalmával is (amely ugye a tesztek természetéből fakadóan előfordul). A megoldás az alaplap alján látható SAFE_BOOT gomb megnyomása volt, miközben úgyis 55-ös hibaüzenetnél állt a rendszer, egy memóriamodult bent hagyva az A1 foglalatban.
Ha már szóba került a LiveDash, pozitívum, hogy kijelzi a POST folyamán, hogy melyik komponens van soron, de az elhelyezése fekvő házak, testbench-ek használóinak nem ideális, mivel a VGA takarásában van, és háttérvilágítása sincs. Az alaplapot mostanában vásárlók számára jelezzük, hogy mindenképp érdemes a legfrissebb BIOS-ra frissíteni, mert az már finomhangolja a VRM borda feletti légkavaró működését. Az első ROM kissé pesszimista beállítást kapott, visszaidézte a régi időket, amikor szinte kötelező tartozék volt az északi hídra szerelt apró, de annál hangosabb ventilátor, ám az újabb BIOS-oknál ezt olyannyira leszabályozta a lap, hogy még tuning alatt sem indult el a 4 cm-es aktív hűtés.
Intel Basin Falls
Az Intel HEDT megoldásának képességeit egy hír keretében már szintén bemutattuk. Természetesen itt is új foglalatot kaptunk LGA2066 néven, mely az X299-es vezérlőhíddal karöltve képez egy rendszert. A processzor beépítése követi az X99-es platformban látottakat. Az Intel i9-7900X az MSI X299 SLI Plus lapban érkezett meg hozzánk. Processzorhűtőből az LGA1366-nál bevezetett megoldások szerelhetőek fel rá, természetesen csak ha le tudja kezelni a 140 watt (tuning esetén ennél jóval magasabb) TDP-t is. A SkyLake-X lapka itt is 14 nanométeren készül, 10 magot és 20 szálat, Hyper-Threadinget kapunk tesztalanyunkkal.
Az Intel i9-7900X beüzemelésekor nem ütköztünk különösebben akadályokba. Az MSI X299 SLI PLUS alaplap tuningos képességeiről nem voltak illúzióink, mivel csak egy 8 tűs alaplapi csatlakozó található meg a lapon, sőt még hőcsővel megtámogatott hűtőbordarendszer sem könnyíti meg törekvéseinket. Négycsatornásan használhattuk memóriamoduljainkat ebben a lapban is, a rendszer a BIOS-beállítások után zökkenőmentesen indult.
A felsőkategóriás lapokon mindennapos dolognak számít az alaplapra integrált Power és Reset gomb, így ezek most sem maradtak le, aminek a tuningmesterek külön örülhetnek. Pozitívum, hogy ezúttal az alaplap alján kaptak helyet, de érdekes módon nem mindenféle különleges formájú, színesen világító megoldásra esett a választás, hanem kifejezetten diszkrét kapcsolókat alkalmaztak.
A másik kellemes meglepetés, hogy a kétdigites, hétszegmenses kijelző az operációs rendszer betöltése után gyakorlatilag a CPU pillanatnyi hőmérsékletét jelzi ki.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!