Közel öt éve nem hallhattunk új dalt Paul McCartneytól, de most egy körülbelül három perces (egész pontosan 2:45 perc hosszúságú) művel szerepel a többek között Hans Zimmert, Kate Bush-t és a The Clash-t is szerzői között tudó Is This What We Want? című album B oldalán.

Az eredeti albumot, melynek elkészültét több, mint ezer művész és együttes támogatta, még február végén tették elérhetővé különböző streamingszolgáltatóknál, az új McCartney „nóta” pedig az ebből hamarosan kiadásra kerülő „bakelit” változatra került fel bónuszként. De nem véletlenül tettük idézőjelbe a nótát, a volt Beatles-tag műve ugyanis nem zene, hanem némi háttérzaj illetve jó adag csend ötvözete, és ebben alapvetően nem is lóg ki a többi lemezre került szám közül. Ezzel a résztvevők a brit kormány figyelmét akarják felhívni arra, hogy szerintük micsoda veszélyekkel járna, ha az olyan cégek, mint az OpenAI, a Google, az Anthropic vagy a Meta az AI modellek betanítására szabadon felhasználhatná a világban elérhető szöveges, képi vagy zenei információkat. Az ezt lehetővé tévő szabályozásról jelenleg is tárgyalnak az Egyesült Királyság kormányának tagjai, akik egy törvénytervezeten dolgoznak, mely ilyen esetekben engedélyezné a szerzői jog megkerülését, kivéve, ha a jogtulajdonos explicit megtiltja ezt.

McCartney már régóta ellenzi az AI ilyen jellegű szabadon engedését. „Óvatosnak kell lennünk, nem utolsó sorban a fiatal szövegírók és zeneszerzők miatt, akiket teljesen megfoszthat karrierjüktől a mindenen eluralkodó mesterséges intelligencia” nyilatkozta még korábban.

Az Egyesült Királyság kormánya nincs könnyű helyzetben, amikor azt mérlegeli, hogy melyik kezébe harapjon, hiszen a szórakoztatóipar éves szinten 125 milliárd fonttal járul hozzá a gazdasághoz – miközben a szabályok fellazítását váró, jobbára amerikai cégek több, mint 80 milliárd fontnyi befektetést terveznek, jobbára adatközpontok képében.