Tesztkonfiguráció, metodika

Méréseink során törekedtünk arra, hogy ismételten a lehető legpontosabb képet kapjuk, amit olvasóink is könnyen reprodukálhatnak, így mindegyik használt program pontos verzióját feltüntettük, a mérési beállításokat pedig szerepeltetjük a grafikonokon, illetőleg a képernyőképeken leolvashatók, a mentett fájlokból kinyerhetők. Ezúttal egy LGA1151-es rendszert fogtunk munkára, ahol az Intel i7-6700K tesztprocesszor egy Gigabyte GA-Z170X-UD5 alaplapban vendégeskedett, fogadva a teszt főszereplőit – a DDR4-es memóriákat – kétcsatornás üzemmódban.

Hirdetés

Az egyre csak hízó játékok okán SSD-ből már korábban kénytelenek voltunk egy 500 GB-os modellt választani, egészen konkrétan egy Samsung 850 EVO-t, bár jelen tesztünkben csak a Tomb Raider és a Dirt Rally igényelt több helyet rajta az operációs rendszeren felül. A modernizáció jegyében itt is 64 bites Windows 10 Pro operációs rendszert használtunk, ami a mérések előtt került telepítésre, továbbá a naprakész állapot elérése érdekében hagytuk, hogy az összes elérhető frissítést letöltse és telepítse.

Két használt tesztkonfigurációnk [+]

X99-es tesztkonfigurációnk az Intel Core i7-5960X processzorral csak referenciaként szolgált, ezzel ellenőriztük a tuningot, ugyanis a szerverszegmensből desktopra költözött platform memóriavezérlője máshogy viselkedik, az általunk ezekkel a modulokkal elért órajeleken könnyebben stabilizálható. Jó hír, hogy nagyjából azonos időzítéseket, és +/- 50 MHz-en belüli órajeleket sikerült itt is belőnünk, és mindkét memória a Z170-es rendszerben mérthez hasonló feszültséget kért.

Fixáltuk 4 GHz-re a processzor órajelét

Hogyan mértünk?

A Skylake rendszerrel történtek tehát a konkrét mérések, viszont a célból, hogy a RAM beállítások módosításával bekövetkező változások tisztán érvényesülhessenek, a processzor órajelét 4 GHz-re fixáltuk, feszültségét pedig 1,2 V-ra. Így viszonylag könnyű elkerülni a Turbo Boost miatt változó órajel méréseket befolyásoló hatását. Az AIDA64 memória és cache sebességmérő modulja összetett kimenetet ad ki futásának végeztével. Ezt nem ültettük át grafikonokba, hanem képernyőmentések formájában tettük közzé. Ugyanígy rengeteg adatot tartalmaznak az AIDA64 sebességtesztjei, ahol ráadásul az adatbázisban tárolt értékekkel való összehasonlítás lehetősége is megmarad, ha a méréseket nem ragadjuk ki környezetükből.

A Passmark MemoryMark esetén kapunk végpontszámot, de komplex méréssorozat fut le, így ott screenshot is és grafikon is szerepelni fog. A többi esetben viszonylag egyszerű dolgunk volt, hiszen az adott alkalmazás csak kiköpte a végeredményt, amit feljegyeztünk. A beállításokat a legtöbb esetben alapértelmezetten hagytuk a tesztprogramok esetében, vagy csak kevés, de annál fontosabb paramétert változtattunk, de ezt minden esetben konkrétan jelöljük. Korábbi RAM-os tesztjeink eredményeivel egyik mérési eredmény sem összevethető, aminek két oka is van. Egyrészt egyiknél sem azonos a használt processzor, másrészt a használt alkalmazások egy részét lecseréltük, egy részét pedig frissítettük.

A mérések koncepciója alapjaiban változott tehát. Már a DDR3-as rendszerek esetén is tapasztaltuk, hogy hiába ível át közel 10 évet a pályafutása, mégsem alkalmazható minden rendszerrel minden memória. Az új, nagy sebességű modulok az AMD és az Intel integrált memóriavezérlőjű processzorait kedvelik, és kompatibilitási problémák, fagyások jelentkeznek egy régebbi Phenom II-es, vagy netalán egy LGA775-ös rendszerrel. Ez természetesen igaz vice versa, hiszen egy első generációs, magas üzemfeszültségű DDR3-as modul sem fut ideálisan egy mostani csúcs APU-val, sőt az érzékeny gyártástechnológiát alkalmazó Intel processzorokat eleve károsíthatja is.

A cikkben mindezek figyelembevételével az egy platformon belüli eltéréseket, és az optimalizálás lehetőségeit igyekszünk kihangsúlyozni. A processzorok lelassult fejlődése miatt egy-egy rendszer már egész sokáig csere nélkül kiszolgál, aki pedig cserél, legtöbbször a komplett rendszert megújítja. A memóriabővítések során is teljesül a legkisebb keveredés, az elmúlt évek, évtizedek memóriás kompatibilitási problémái lassan megtanították a vásárlókat arra, hogy minél kevesebb differencia legyen, a cserék teljes kiteket szoktak manapság érinteni.

A HWBOT x265 Benchmark ablaka [+]

Pár szót ejtenénk csak a HWBOT x265-ös benchmarkjáról, mint új szereplőről. A HEVC kódolás sebességét teszteli, egy H.264-ben levő videót kódol át H.265-be. Rengeteg új utasítást tud hatékonyan kihasználni, melyeket fel is sorol. A minél nagyobb terhelés érdekében itt az alapértéktől eltérő 4K-s tesztet választottuk, de más beállítást nem módosítottunk. Egy alapszintű rendszerinformációs modullal is rendelkezik, és a teljes videó enkódolási sebességét méri. A végigfutott teszt kimenete a fenti képen látható.

A HEVC dekódolás sebességét ilyen benchmarkkal mértük

Teljesen más a tömörített videó lejátszása. Mindig is sokkal gyorsabb volt a kódolásnál, és teljesen más algoritmusokat is használ. A HEVC dekódolási sebességet egy olyan benchmarkkal mértük, ami a dekódolás során nem veszi figyelembe az állandó lejátszási sebesség biztosítását, hanem olyan sebességgel fut, ami a csövön kifér. Ez értelemszerűen az alárakott hardver erejétől, így várakozásaink szerint a RAM sebességétől is függeni fog. A program több felbontású anyagot is lemér több bitrátát vizsgálva, és az összes eredmény alapján ad végpontszámot. A nagyobb felbontású lejátszás nagyobb súllyal szerepel a végeredményben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!