A Skylake memóriatuningja

Amennyiben nem elégszünk meg a gyárilag rendelkezésre álló órajellel, és tuninggal tornásznánk azt feljebb, nagyon fontos, hogy legalább alapjaiban ismerjük a rendelkezésünkre álló architektúrát. Mi kapcsolódik mihez, és milyen hatások módosulnak egy-egy beállítás változtatása során? Afféle gyorstalpaló jelleggel most az ide vonatkozó, tehát a memória-alrendszer teljesítményének növelésében kritikus pontokat futjuk át.

A Z170-es vezérlőhíd illesztése a Skylake processzorhoz [+]

A processzorhoz dedikált kapcsolaton csatlakozik a rendszermemória, ami a Skylake kombinált memóriavezérlője miatt DDR3L is lehet, de minket most kizárólag a DDR4 érdekel (de terveink között szerepel a Skylake DDR3-as alrendszerének alaposabb vizsgálata is a későbbiekben).

A Skylake architektúra nagy vonalakban [+]

Az Intel Developer Forum 2015-ös rendezvényén, amikor a Skylake debütált, szó esett a felépítésről és a szorzózármentes processzorok tuningolási lehetőségeiről is. A korábbi architektúráknak megfelelően a Z170-es PCH állítja elő a BCLK órajelet, amit a processzor az UEFI-ben paraméterezett szorzókkal növel a megfelelő részegységek számára. A PCI Express busz órajele elkülöníthető a CPU BCLK-tól, így a processzormagok, a cache, az integrált videovezérlő, és a rendszermemória által alapul vett BCLK szabadon növelhető. 1 MHz-enkénti emeléssel az Intel által megadott 200 MHz-ig – megfelelő alaplappal, ami dedikált órajelgenerátort kapott, finomabb léptékben és messze magasabb végértékig – juthatunk. Ne feledjük, hogy erre a Z170 esetén eleve lehetőség volt.

A memóriaórajel előállítása [+]

A többi részegység órajele most kevésbé érdekes, koncentráljunk hát a memóriáéra, és a hozzá közvetlenül kapcsolódó cache és ringbus órajelre. Utóbbi kettőre sok esetben mint Uncore hivatkoznak, ez a Skylake esetén a magoktól elkülönítve állítható. Core i7-6700K tesztprocesszorunk esetében értéke a magórajel, azaz 4000 MHz, ez később még fontos lesz, érdemes megjegyezni. A RAM órajel az ún. Memory Strap, a memóriaszorzó és a BCLK szorzataként adódik. A Memory Strap lehet 1,00 és 1,33 is, így 100 MHz és 133 MHz-es lépcsők találhatók a memóriaórajel növelésekor. A legtöbb alaplap ezeket automatikusan állítja a háttérben (eltérően a korábbi Ivy Bridge és Haswell chipektől, ahol meghagyták a manuális állítás lehetőségét az alaplapgyártók, és a lépték is feleennyire finom, 200/266 MHz volt).

A 31x maximális logikai memóriaszorzót és a BCLK-növelés nélkül 133 MHz-es RAM Strapet alapul véve az elvi órajellimit 4133 MHz-re adódik, ami untig elegendő otthoni körülmények közt, lég-, illetve vízhűtést alkalmazva. Már jóval korábbi architektúrák esetén sem volt elég a memória frekvenciájának és feszültségének állítása, mindig figyelembe kellett venni a járulékos részegységeket is; ez ezúttal sincs másként.

A feszültségek terén a mérnökök úgy látták jónak, ha nem állíthatunk mindent, mint a korábbi architektúrák esetében, így a ring feszültség (vRing) a magfeszültséggel (vCore) egyezik. A felépítést sematizáló ábrákból is jól kivehető azonban, hogy ha a memóriát igen magas órajelen szeretnénk üzemeltetni, előbb-utóbb a ring is szűk keresztmetszet lesz. Sebaj, egy aprócska feszültségemelés segít. Mivel a vCore és a vRing össze van drótozva a chipen belül, az előbbit kell növelnünk akkor is, ha a processzormagok alapórajelen járnak.

A feszültségek szerepe [+]

Amit a magasabb memória-órajelhez, még ha csak finoman is, de mindenképp növelnünk kell, az a System Agent és az integrált memóriavezérlő (IMC) feszültsége. Mindkettő igen fontos, és sajnos a Skylake esetében a korábbiakhoz (Ivy Bridge, Haswell) képest ezekkel bőkezűbben is kell bánni a tapasztalatok alapján. Maga a memória konkrét feszültsége pedig értelemszerűen növelendő, ha a gyári érték kevésnek bizonyulna az általunk elérni kívánt tempóhoz.

A korábbi Intel i7-es/i5-ös mikroarchitektúrák óta él egy mitikus 0,5 voltos differencia, amit nem szabad túllépni. Nos, ezen nyugodtan túlléphetünk, a Skylake esetében mindenképp. Egyrészt a DDR4-es modulok eleve nem kérnek magas feszültséget, még az elvetemültebb órajelűek sem, a JEDEC szabvány szerinti 1,2 V alig magasabb, mint a 14 nm-es, hatodik generációs Intel processzorok alapfeszültsége. Másrészt a magas memóriafrekvencia eléréséhez így is, úgy is növelni kell azokat az értékeket, amelyek alacsonyan hagyása mellett eredetileg élne a 0,5 V-os szabály.

És egységben az eddigiek (forrás: overclock.net) [+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!