Hirdetés
Használat közben
A fejhallgatót először felvéve rögtön az tűnt fel, hogy mennyire könnyű és kényelmes, ami a felhasznált anyagokat tekintve nem is csoda. A kezdeti öröm egy-két óra elteltével aztán sajnos elmúlt, ugyanis a kis hely miatt hamar elkezdett fájni a fülünk még szemüveg viselése nélkül is, szemüveggel pedig még hamarabb. Mindez viszont pár hét használat után megváltozott: vagy mi edződtünk hozzá a füleshez, vagy az járatódott be és lazult kicsit a szorítása.
További fontos tényező a hosszabb távú használattal kapcsolatban, hogy a – tisztítás céljából levehető – fülpárnák műbőr borításuk ellenére nem csak kényelmesek, de nem is túl melegek ahhoz képest, amit a műbőr fülpárnáknál tapasztalni szoktunk. Persze logikus kérdés lehet, hogy ha a legtöbb esetben kényelmetlen negatívum is társul a műbőrhöz, miért használják egyáltalán fejhallgatókon? Az erre adott válasz az M40x esetében is igaz: remekül szigeteli a környezeti zajokat. Ez az állítás annyira illik tesztalanyunk párnáira, hogy a korábban használt HyperX Cloud II headsetünkön megszokott plüss fülpárnákhoz képest alig hallottuk magunkat beszéd közben, játék alatt többször is le kellett vennünk annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk róla, elég hangosan beszélünk-e csapattársainkhoz.
Néhány óra alatt persze ez megszokható, és rájöhetünk, hogy azért nem tökéletes a szigetelés; ha épp nem hallgatunk semmit, akkor lehet figyelni arra, amit a közelünkben mondanak, de például az asztal mellett elhelyezett számítógép zúgását már egyáltalán nem hallottuk, és a szobában szolgálatot teljesítő ventilátor zajából is jóval kevesebb szűrődött be – utóbbit alacsony hangerőn történő zenehallgatás közben pedig már egyáltalán nem hallottuk.
Mivel egy alapvetően számítógéppel való vezetékes használatra szánt fejhallgatóról van szó, vagyis nincsenek kivesézendő extra tulajdonságai, így túl sok kibeszélnivalót nem találunk, mielőtt rátérnénk a lényegi, hangminőséget taglaló részre – ám azért mégis érdemes néhány szót ejteni a mellékelt kábelekről. Ahogy azt korábban már említettük, a csatlakoztatás módja sem hétköznapi, de a csomagban a 3 méteres vezeték mellett megtalálható spirálos kábel is megér egy misét. Korábban nem volt dolgunk hasonló megoldással (leszámítva a régi kagylós telefonokat), de az első használatbavétel során beleszerettünk, és örülünk, hogy ezt tették a 3 méteres verzió mellé, nem pedig az 1,2 méterest, ami a drágább M50x esetében a 3 méteres és a spirál mellett még helyet kapott a dobozban.
Az 1,2 méteres alaphossz tökéletes a gép előtt ülve, nem túl hosszú ahhoz, hogy ne tudjuk hova tenni. Ha viszont a helyzet mégis úgy hozza, hogy valamiért fel kell állnunk (becsukni az ablakot, leszedni a gyereket a csillárról, elvenni a kutyától a papucsot stb.), akkor sem kell levennünk a fejhallgatót, mert a 3 méteres maximális hossz egy átlagos szobán belül bármeddig elér, ha pedig elég nehéz eszköz van a kábel másik végén (például egy számítógép, vagy, mint esetünkben is, egy nagyjából 1 kilós audió interfész), akkor nem is rántunk magunkkal semmit az egyébként elég rugalmas vezetékkel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!