Hirdetés
Használat közben
Belül kicsi laptopokra jellemző, vastag keretet találunk a tízhüvelykes kijelző körül – ha olcsó anyagokból építkezünk, akkor bizony merevítés céljából szükség is van erre. Az érintéses kezelés miatt pedig a fényes védőrétegre, ami egy szintbe hozza a képernyőt a fekete kávával, aminek felső részében webkamera csücsül. Már most lelőjük a poént: sajnos a képernyő TN+film paneles, és abból is legfeljebb közepes minőségűnek mondható. Fényereje és kontrasztaránya átlagos, a fényes felületen kialakuló tükröződést világos környezetben nem tudja ellensúlyozni. Sajnos nem csak a függőleges, hanem a vízszintes tengely mentén is szerények betekintési szögei, de ha csak egy ember használja szemből nézve, akkor ezek a hiányosságok nem jelentenek akkora problémát, és az 1366x768 pixeles felbontás is megteszi.
Van ám előnye is a kijelző körüli széles keretnek: szélesebb billentyűzet fér alá. Az IdeaPad A10 világos alsó részébe sötét, szigetes klaviatúrát integráltak. Nagy piros pont jár azért, hogy szabványos elrendezésű, sőt a magyar ékezetes karakterek is megszokott helyükön sorakoznak rajta. További érdekessége, hogy megtalálható rajta minden, Androidhoz való kezelőgomb; a fényerő és a hangerő szabályozása mellett a kezdőképernyőt, beállításokat, éppen futó appokat előhívő, képernyőt lezáró, repülőgép módot aktiváló funkciót és minden egyebet elérhetünk egyetlen gombnyomással. Szerencsére ezek a gombnyomások elfogadható minőségben történnek, bár a nyomásút rövid és az alap némileg rugózik, de hasonló eszközök között a jobbak közé soroljuk a kis androidost.
A klaviatúra alatt lévő, aprócska touchpadről már nincs ilyen jó véleményünk. Nagyjából olyan ügyesen van megoldva, mint az Android egérkurzor kezelése, vagyis nem túl jól. Mondjuk nem is igazán támaszkodtunk a használatára, ugyanis az Android felhasználói felületét a képernyő érintéséhez szabták, így az IdeaPad A10 esetében is előnyben részesítettük ezt a megoldást, vagy pedig külső egeret csatlakoztattunk a géphez, amihez két teljes méretű USB 2.0 aljzatot is kapunk. Fontos megjegyezni, hogy külső egér, billentyűzet, pendrive és 2,5 hüvelykes merevlemez meghajtása sem okozott gondot az apróságnak. Ezen felül van még egy micro USB aljzat, ami töltésre és adatátvitelre szolgál, illetve micro HDMI monitorkimenetet és microSD kártyahelyet is kapunk, tehát a csatlakozókínálat teljesen rendben van.
Szoftveres téren nem erőltette meg magát különösebben a Lenovo. Az Android 4.2.2 klasszikus felületére ráhúztak egy alsó, Windows tálcára emlékeztető sávot, amivel előhívható a kezdőképernyő vagy az alkalmazások listája, és megjelennek rajta az éppen futó appok. Sajnos az alsó sávot nem sikerült eltüntetni, többnyire a 3D-s játékok futtatása közben is foglalta a képernyő alsó részét. Extra alkalmazásként csak egy kimondottan fejlett fájlkezelőt kaptunk, amit érintéses kezeléshez igazítottak. Kár, hogy nem került a gépre a Quick Office vagy még inkább a Kingston Office, mert ezekkel az irodai csomagokkal lehet igazán kihasználni a fix billentyűzet adta notebookos forma előnyeit. Persze a gyakorlottabb felhasználók valószínűleg elsők közt töltik majd le az imént említett ingyenes szoftverek valamelyikét. Érdekes, hogy a sajtóanyagokon látszik is az előtelepített Kingston Office ikonja a kezdőképernyőn, de tesztgépünkön csak üres helyét láttuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
