Lenovo IdeaPad A10: pici notebook Androiddal

Hirdetés

Megjelenés

Míg x86-os PC-fronton egyre lassul a fejlődés, addig az ARM-alapú processzorokat használó okostelefonok, tabletek és egyéb készülékek óriási utat tettek meg az elmúlt évek során. Korábban felmerült már, hogy lassan olyan okosak és funkcionálisak lesznek ezek a megoldások, hogy akár teljes értékű PC építhető köréjük, sőt olyan pletyka is felmerült, hogy az Apple ARM-alapra helyezi notebookjait. Egyelőre még nem tartunk itt, de egy első fecske már megérkezett a Lenovo IdeaPad A10 10 hüvelykes notebook formájában.

Külsőre egy teljesen átlagos, kicsi notebooknak – ha úgy tetszik, netbooknak – tűnik az IdeaPad A10. Érezni rajta, hogy megtervezésekor fontos szempont volt a költségek alacsonyan tartása, ezért a külső elemeknél olcsó műanyagot használtak. De legalább nem fényes, hanem finoman texturált a fedele, ráadásul alig horpad. Kétszínű – kívül sötét, belül világos – formaterve karcsúnak láttatja. És nem csak látszatra vékony a kicsike, mert 17,3 milliméterével alulmúlja a kis notebookokat és az olyan testesebb, tabletté alakítható eszközöket is, mint az Asus Transformer Book T100 – vastagsága a MacBook Air 11-éhez hasonló. Mindehhez 269 x 185 mm-es alapterület és kereken egykilogrammos súly tartozik, tehát az IdeaPad A10 egy nagyon kompakt kis jószág.

Ráadásul notebook létére nagyon jól össze van rakva. Persze, érthető ez, hiszen ARM hardver lapít benne, aminek nem kell aktív hűtés, klasszikus merevlemeze sincs, kijelzőjét pedig az érintéses kezelés viszontagságai miatt védőréteg merevíti. De a kis gép masszívságának kulcsa a zsanérja. Egy ilyen eszköztől azt várná el az ember, hogy tabletként használható, levehető felső része legyen, ami viszont rendszerint a hardver és az akku súlya alatt nyögő, szerencsétlenül reteszelődő, helyigényes csuklórendszert jelent. A Lenovónál inkább lemondtak a tablet funkcióról, és egy nagyon jól tartó, fix csukló megoldásra szavaztak.

Azért nem teljesen átlagos ez a zsanér. A Lenovo sokat kísérletezik mostanában mindenféle szokatlan kialakítással; az IdeaPad A10-en használt megoldás nagyjából 270 fokban visszafordítható, így a billentyűzet a kijelző mögé fordulva állványként szolgál, de akár sátorként fel is állíthatjuk a laptopot. Ezek a trükkös módok jól át vannak gondolva, mindkét esetben nagyon stabilan támaszkodik a zsanér, és a billentyűzet fixálásával, illetve kiiktatásával sincs gond. Érintéses kezelés, nyomogatás közben sokkal stabilabb volt az IdeaPad A10, mint a nála drágább, klasszikus, érintőképernyős notebookok vagy a tabletté alakítható hibridek.

Használat közben

Belül kicsi laptopokra jellemző, vastag keretet találunk a tízhüvelykes kijelző körül – ha olcsó anyagokból építkezünk, akkor bizony merevítés céljából szükség is van erre. Az érintéses kezelés miatt pedig a fényes védőrétegre, ami egy szintbe hozza a képernyőt a fekete kávával, aminek felső részében webkamera csücsül. Már most lelőjük a poént: sajnos a képernyő TN+film paneles, és abból is legfeljebb közepes minőségűnek mondható. Fényereje és kontrasztaránya átlagos, a fényes felületen kialakuló tükröződést világos környezetben nem tudja ellensúlyozni. Sajnos nem csak a függőleges, hanem a vízszintes tengely mentén is szerények betekintési szögei, de ha csak egy ember használja szemből nézve, akkor ezek a hiányosságok nem jelentenek akkora problémát, és az 1366x768 pixeles felbontás is megteszi.

Van ám előnye is a kijelző körüli széles keretnek: szélesebb billentyűzet fér alá. Az IdeaPad A10 világos alsó részébe sötét, szigetes klaviatúrát integráltak. Nagy piros pont jár azért, hogy szabványos elrendezésű, sőt a magyar ékezetes karakterek is megszokott  helyükön sorakoznak rajta. További érdekessége, hogy megtalálható rajta minden, Androidhoz való kezelőgomb; a fényerő és a hangerő szabályozása mellett a kezdőképernyőt, beállításokat, éppen futó appokat előhívő, képernyőt lezáró, repülőgép módot aktiváló funkciót és minden egyebet elérhetünk egyetlen gombnyomással. Szerencsére ezek a gombnyomások elfogadható minőségben történnek, bár a nyomásút rövid és az alap némileg rugózik, de hasonló eszközök között a jobbak közé soroljuk a kis androidost.

A klaviatúra alatt lévő, aprócska touchpadről már nincs ilyen jó véleményünk. Nagyjából olyan ügyesen van megoldva, mint az Android egérkurzor kezelése, vagyis nem túl jól. Mondjuk nem is igazán támaszkodtunk a használatára, ugyanis az Android felhasználói felületét a képernyő érintéséhez szabták, így az IdeaPad A10 esetében is előnyben részesítettük ezt a megoldást, vagy pedig külső egeret csatlakoztattunk a géphez, amihez két teljes méretű USB 2.0 aljzatot is kapunk. Fontos megjegyezni, hogy külső egér, billentyűzet, pendrive és 2,5 hüvelykes merevlemez meghajtása sem okozott gondot az apróságnak. Ezen felül van még egy micro USB aljzat, ami töltésre és adatátvitelre szolgál, illetve micro HDMI monitorkimenetet és microSD kártyahelyet is kapunk, tehát a csatlakozókínálat teljesen rendben van.

Szoftveres téren nem erőltette meg magát különösebben a Lenovo. Az Android 4.2.2 klasszikus felületére ráhúztak egy alsó, Windows tálcára emlékeztető sávot, amivel előhívható a kezdőképernyő vagy az alkalmazások listája, és megjelennek rajta az éppen futó appok. Sajnos az alsó sávot nem sikerült eltüntetni, többnyire a 3D-s játékok futtatása közben is foglalta a képernyő alsó részét. Extra alkalmazásként csak egy kimondottan fejlett fájlkezelőt kaptunk, amit érintéses kezeléshez igazítottak. Kár, hogy nem került a gépre a Quick Office vagy még inkább a Kingston Office, mert ezekkel az irodai csomagokkal lehet igazán kihasználni a fix billentyűzet adta notebookos forma előnyeit. Persze a gyakorlottabb felhasználók valószínűleg elsők közt töltik majd le az imént említett ingyenes szoftverek valamelyikét. Érdekes, hogy a sajtóanyagokon látszik is az előtelepített Kingston Office ikonja a kezdőképernyőn, de tesztgépünkön csak üres helyét láttuk.

Teljesítmény

Természetesen egy olcsó, kínai sláger rendszerchip hajtja az IdeaPad A10-et. A Lenovo jól árazott tabletjeiben Mediatek MT8125-öt használ, a kicsi notebook viszont Rockchip RK3188-at kapott, ami négy darab ARM Cortex-A9 központi egységgel rendelkezik. Technikailag ugyan mára elavult, de nyers erőben még elfogadható Mali-400 MP4 grafikus alrendszer hajtja a tízhüvelykes, 1366x768 pixeles, TN+film technológiás kijelzőt. Emellé került az 1 GB RAM és a 16 GB-os eMMC háttértár, mely utóbbi microSD kártyával bővíthető.

Kár, hogy az egykilogrammos házba csak aránylag kicsi, 22,6 wattórás (6100 mAh-s) akku fért, hiszen sima, tízhüvelykes tabletekben látni 30 Wh fölöttieket is. Jó hír, hogy a Lenovo IdeaPad A10 nem túl drága, ugyanúgy 70-75 000 forint körül kapható, mint az alap, tízhüvelykes tabletek, vagy a legolcsóbb, 10-11,6 hüvelykes notebookok valamilyen ingyenes operációs rendszerrel.

A fenti táblázatban látható, hogy az IdeaPad A10-et hajtó Rockchip hardver valamivel jobban teljesít a Mediatek MT8125-nél, viszont utóbbinak kicsivel okosabb a grafikus alrendszer, így egyes 3D játékokban az RK3188 fölé kerekedik. Az Asus Transformer Book T100-hoz hasonló hibrid megoldások után lassan a mini notebookokban is teret nyerő, Bay Trail architektúrás Intel Atom viszont alaposan lekörözi őket, és a fejlettebb Android tabletekben használt Qualcomm Snapdragon 600 is túltesz az olcsó kínaiakon.

A gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy a kis notebook lazán futtatja az Androidot, kezelőfelülete fürgén, zökkenőmentesen reagál, sőt a komolyabb játékok többségével sem lehet zavarba hozni a kijelző viszonylag kicsi felbontása révén. Lényegében az alacsony, mindössze 157 ppi-s pixelsűrűséggel sem volt bajunk, mert asztalon vagy ölben használva messzebbről nézzük, mint a tableteket, melyeknél az ilyen szerény pixelsűrűség zavaró lehet. Felrakva a Kingston Office irodai csomagot pont olyan hatékonyan tudtunk szöveget szerkeszteni, mint egy kicsi, windowsos notebookon, internetezéshez, filmezéshez is tökéletesen használhatónak bizonyult az IdeaPad A10, egyedül a döntögetős irányítást megkövetelő játékoknál volt suta a kezelése, viszont másoknál profitáltunk a valódi billentyűzetből.

Az előlapi 0,3 MP-es kamera képe a várakozásnak megfelelően nem valami jó

Kicsi, x86-os notebookokkal összevetve tesztalanyunk legnagyobb előnye a fogyasztásában rejlik. Mivel az ARM SoC kevéssel beéri, üzemhőmérsékleten tartásához nem kell zajos és extra fogyasztást generáló hűtőventilátor. A szerény, 22,6 wattórás akkuval több mint 13 órás nyugalmi és tízórás HD videólejátszási időre képes, vegyes, internetező, filmnéző üzemmódban pedig nagyjából 6-8 órát tart ki. A jelenlegi kis Intel vagy AMD notebookok teljes nyugalomban mennek 6-8 órát és közben legalább minimális ventilátorzajuk van, de az elkövetkező generációk már jobbak fogyasztásban.

Értékelés

Különös kis notebook a Lenovo IdeaPad A10. Alaposan belegondolva nem is értjük, hogy eddig miért nem rukkoltak elő a gyártók hasonló megoldásokkal, hiszen az ARM hardver, amit felhasználtak benne, jó egy éve elérhető már, és egy könnyű, kicsi és olcsó notebookba mérföldekkel jobb a jelenleg elérhető Intel és AMD, tehát x86-alapú konkurenseknél. Alacsony fogyasztása révén nem igényel aktív hűtést, és mint láttuk, lényesen kisebb akkumulátorral – ezáltal kisebb súllyal – is jobb akkumulátoros üzemidőt hoz. A rajta futó Android operációs rendszer szerényebb nyers teljesítménye sem okozott különösebb problémát.

Persze érezni lehet, hogy az Androidot nem notebookra találták ki, de megfelelő alkalmazásokkal szerintünk ma már ez az egyszerűbb rendszer is képes kielégíteni egy átlagfelhasználó igényeit, mert internetezéshez, multimédiás tartalmak élvezetéhez és alapvető irodai feladatokhoz is van megfelelő, rendszerint legálisan ingyenes szoftver. Ráadásul az ügyesen megtervezett és egészen korrekt minőségben megvalósított billentyűzet extra gombjai is sokat segítenek, a kevésbé jó touchpadet szinte nem is használtuk, inkább a kijelzőt érintettük, ami Windows esetében fura volt, de itt teljesen természetesnek tűnt. Az viszont tény és való, hogy a félig sikerült tálcánál és a kimondottan jó fájlekezelőnél többet is hozzáadhatna a dologhoz a Lenovo.

Ezeken a részleteken látszik, hogy valamiért nem kapott túl nagy figyelmet ez a termék. Pedig árához képest kifejezetten jól össze van rakva, sokkal igényesebbnek érezzük a klasszikus, 10-11,6 hüvelykes notebookoknál vagy az Asus Transformer Book T100 hibridnél. Egyedül a gyenge kijelző érdemel elmarasztalást, az állványként kihajtható zsanér ugyanakkor szerintünk nagyon jó. Talán valami egyezség vagy megkötés lehet a hardvergyártók között, amiért nem nyomulnak hasonló termékekkel. Pedig itt hetvenezer forintért – tehát egy tízhüvelykes alap tablet vagy egy Windows nélküli kis laptop áráért – kapunk korrekt minőségű és teljesítményű mini notebookot használható operációs rendszerrel, teljesen néma üzemmel és kiváló akkuidővel. Aki nem szeretne sokat fizetni egy kisméretű notebookért, és meg tud lenni Windows nélkül, annak ajánlott vétel a Lenovo IdeaPad A10.

Lenovo IdeaPad A10 notebook
(ha meg tudunk lenni Windows nélkül)

rudi

A Lenovo IdeaTab A10 notebookot az USAnotebook laptopmintabolt bocsátotta rendelkezésünkre.