Az i7-7700K és i5-7600K

Nem váratlan az asztali Kaby Lake processzorok bemutatkozása, információmorzsák már szép szerével voltak, azonban a mobil változatok mutatkoztak be elsőként, ezeket elégedett konklúziókkal teszteltük is. A friss Kaby Lake lapka illeszkedik a PAO stratégiába, ami a korábbi tick-tock ütemezést váltotta le; egy rácfelvarrásom átesett, optimalizált Skylake-ről van csupán szó.

Az asztali Kaby Lake lapka vázlatos felépítése [+]

Ahogyan anno a Skylake bemutatkozásakor történt, most sem minden úgy zajlott, ahogyan azt a korábbi években megszoktuk; a vállalat nem küldött részletes leírást, illetve a szinte minden részletre kiterjedő előadást sem tartották meg. A január 5-8. között megrendezett, 2017-es CES előtt különösebb csinnadrattát mellőzve hozták nyilvánosságra az egyes központi egységek paramétereit. Mindennek okán (egyelőre) jóval kevesebb információ áll rendelkezésünkre, mint korábban, a lapkáról szinte alig tudni valamit, így annak pontos mérete, felépítése, illetve a benne található tranzisztorok száma sem ismert.

A fejlesztett Speed Shift v2 technológia [+]

A Kaby Lake processzorok is a már részletezett 14 nanométeres Tri-Gate gyártástechnológiára épülnek. Az energiatakarékosság is fejlődött, a Kaby Lake lapkákban mutatkozott be a SpeedShift v2, amit az asztali verziók is magukénak tudhatnak. Ez a funkció a terheléssel arányos órajelváltásoknál hasznos, ahol nem mindegy, mennyi ideig tart az átmenet két állapot között. Megjegyzendő, hogy ez jelenleg csak Windows 10 operációs rendszer használata esetén működik.

Testközelből a két tesztalany

Az Intel Core i7-7700K és az i5-7600K (ES) [+]

Egy Intel Core i7-7700K és egy Core i5-7600K állt rendelkezésünkre a tesztelés során, melyek közül előbbi egy végleges, boltban is megvásárolható, ún. retail példány, míg utóbbi egy mérnöki mintapéldány volt (Engineering Sample – ES). A fémkupak egy kicsit változott csak a Skylake-hez képest, felül és alul egy-egy részen teljes vastagságában kitüremkedik. A nyomtatott áramkör vastagsága ugyanakkora, tehát itt is óvatosan kell bánni a nagyméretű hűtőkkel.

Alulról az i7-7700K és az i7-6700K [+]

A két CPU egyaránt az LGA1151-es foglalatot használja, szakasztott másai egymásnak, a korábbi változathoz képest is csak apró eltéréseket fedeztünk fel; nincsenek már kivezetve azok a mérőpontok, amelyek az i7-6700K-nál a kondenzátoroktól közvetlenül jobbra láthatók. A parányi felületszerelt alkatrészek a tápellátás különböző feszültségeinek szűrését hivatottak ellátni, ahol eltér a színük, ott más értékűt használtak a gyártáskor.

Az i7-7700K és i5-7600K CPU-Z-ben és AIDA64-ben [+]

Processzorainkat a rendszer a fenti képernyőképeken látható módon ismerte fel, ami elsőként szembetűnő volt, az a meglehetősen magas alapfeszültség – legalábbis amennyiben egyes korábbi generációkhoz viszonyítjuk –, erről még ejtünk pár szót a fogyasztás taglalásakor.

Az asztali Kaby Lake IGP-je

Bár a Kaby Lake az IGP tekintetében fejlődött a legtöbbet, ebből a szempontból is inkább csak ráncfelvarrásnak tekinthető. Az új Gen9.5-ös architektúra gyakorlatilag a Skylake alapjául szolgáló Gen9-es verzió továbbfejlesztése.

Az IGP elemzése borzalmasan egyszerű, gyakorlatilag minden igaz rá, amit a Skylake-ről írt cikk IGP-jéről szóló oldalán leírtunk. Mindemellett a Gen9.5 ugyanazokat a grafikus API-kat támogatja, ugyanolyan képességek mellett, mint a Gen9, tehát ebből a szempontból sem beszélhetünk változásról.

A GPU fejlődése és sematikus felépítése [+]

Pár apró módosítás persze történt, hiszen az Intel mégsem ok nélkül biggyesztette oda a ".5"-ös jelzést a 9-es mögé. A grafikus vezérlőt tekintve a parancsprocesszor fejlődött, ami főleg az új explicit API-k terjedésére reagál, így hatékonyabban tudja feldolgozni a hardverbe érkező parancsokat. Persze radikális változásra nem kell számítani, de mégis előrelépésről van szó, így a Gen9.5 architektúra a Gen9-hez képest kellemesebben érezheti majd magát a sok rajzolási paranccsal dolgozó DirectX 12 és Vulkan API-t használó játékok alatt. Utóbbira még ugyan nincs támogatás, de később ez is elérhető lesz.

[+]

A multimédiás képességek terén is történt javulás. Egyrészt teljesen hardveres lett a VP9 és a HEVC kódolása és dekódolása, ami az esetek többségében akár 10 biten is működik, de kivétel a VP9-es kódolás, mert ilyenkor meg kell elégedni a 8 bittel. A teljesen hardveres működés természetesen a fogyasztásra is jó hatással van.

A kijelzőkezelés tekintetében javult a vezeték nélküli megjelenítés (Wi-Di) támogatása, ugyanakkor az Intel továbbra is a szabványos, operációs rendszerbe épített szoftvermodulokat használja, tehát az innen eredő késleltetést még mindig megkapják, illetve az így csatlakoztatott kijelzők sem paraméterezhetők szoftveres frontról. A Gen9.5 nagy újítása, hogy bekerült a HDR és a Rec.2020-as szabvány támogatása, ami persze szintén csak Windows 10 mellett érhető el, mivel az Intel a HDR-hez nem készít külön futtatási környezetet korábbi Windows operációs rendszerekre.

A támogatott interfészek tekintetében a Kaby Lake tulajdonképpen megegyezik azzal, amit a Skylake tudott, illetve egy extra van, mégpedig a HDCP 2.2-es verziójának támogatása, de a HDMI 2.0-s interfész helyett megmarad a HDMI 1.4. Ugyanakkor az Intel összeáll bizonyos kábelgyártókkal, és úgy tervezik, hogy később érkezni fog több olyan DisplayPort 1.2-HDMI 2.0 adapter, amelyek a Kaby Lake IGP-jével is át tudják vinni a 4K-s 60 Hz-es tartalmat. Ehhez még nem is feltétlenül szükséges új termék, mivel az Intel szimplán csak várja a cégek jelentkezéseit egy hitelesítésre, és ha az adott adapter megfelel, akkor egy új meghajtón belül megoldják a direkt támogatást. Ez a gyakorlat tulajdonképpen megegyezik azzal, amit az AMD alkalmazott az elmúlt időszakban.

Szinte semmit nem olvasott ki a GPU-Z [+]

A tesztelés időpontjában csak egy korábbi grafikus meghajtó állt rendelkezésünkre, az az előtti béták pedig rendre különböző hibákat, kellemetlen jelenségeket produkáltak. A használt 21.20.16.4542 verziójú WHQL meghajtóval csak a töltés közben animált Windows 10 egérkurzor alatt tapasztaltunk egy-egy apróbb fekete bevillanást, tehát még van hova fejleszteni. A legfrissebb GPU-Z sem volt túlságosan bőbeszédű a grafikus alrendszerrel kapcsolatban.

A Z270-es vezérlőhíd

[+]

Nem nagy az eltérés az Intel Union Point, azaz a Z270-es típusú és a korábbi Z170-es vezérlőhidak között, mindez a rendszer vázlatos rajzán könnyedén követhető. A Z270 már 24 darab PCI Express 3.0 sávot biztosít az előd 20 darabjával szemben, ami nem túl nagy növekedés, de hasznos extrákra fordíthatja a gyártó. Szerencsére itt nem található olyan szűk keresztmetszet, mint az ezeket megelőző lapkakészletek esetén.

Az Intel Z270-es PCH-ja [+]

A még mindig fejlesztés alatt álló Intel Optane technológiás memóriák (tehát a DIMM foglalatokba helyezve) csak a Z270-nel lesznek használhatók, de a tárolóként (SATA, PCIe vagy M.2 csatolóval) használható variánsokat is biztosan támogatni fogja, természetesen az időközben kiadott megfelelő BIOS és driverfrissítések megtörténte után. Visszatért egy rég látott funkció, az Intel Smart Connect is, aminek lényege az, hogy időnként felébreszti a PC-t az e-mailek letöltéséhez és egyéb szinkronizálandó adatok frissítéséhez. Ez a funkció már korábban, bizonyos Z87-nél régebbi chipsetek esetén volt elérhető, ezúttal is csak opcionális.

Csak a Z270-nel támogatott az Optane technológia [+]

Végül, de nem utolsósorban a Z270-es alaplapok hivatalosan is támogatják a 2400 MHz-es DDR4 memóriasebességet. Ugyan maga a memóriavezérlő a CPU-ban található, így sem elvi, sem gyakorlati akadálya nincs az erre hitelesített processzort (megfelelő BIOS-frissítést követően) egy Z170-es alaplapban 2400 MHz-es RAM-mal használni, de az Intel csak a két kritérium együttes teljesülése esetén tudja a megadott sebességeket garantálni. Itt az a dolog nyitja, hogy a DMI buszon keresztül a PCH továbbítja a BIOS/UEFI menüben beállított értékeket a processzor IMC-jéhez. A gyakorlatban ez egyébként inkább formalitás, mert már a Skylake is komoly memóriasebességet volt képes elérni.

Az i7-7700K és i5-7600K cache- és memóriasebessége [+]

A 2400 MHz-en üzemelő DDR4-et tartalmazó rendszerünkkel sebtiben le is futtattunk egy AIDA64 memória- és cache-sebességmérést, ahol igen szép sávszélesség-értékeket olvashatunk le. A teszt nem mellesleg a processzorok különböző szintű cache-einek sebességét is szemléletesen mutatja, amelyek a két típus közt órajelben (ezáltal tempóban és késleltetésben is) eltérnek.

Tesztkonfig, specifikációk

2013 őszén debütált Windows 8-as tesztrendszerünk volt az egyik főszereplő, mely többek között az általunk korábban használt alkalmazások akkor legújabb verzióit tartalmazza. Különösebb akadálya nem volna, hogy a videokártyás tesztrendszerünkhöz hasonlóan itt is Windows 10-re frissítsünk, azonban nem is áll fenn olyan kényszerítő körülmény, mint ott a DirectX 12 kizárólagossága. Így azonban az eredmények közvetlenül összevethetők maradnak az azóta készült processzortesztjeink értékeivel.

Kisebb eltéréseket fog a tesztben jelenteni – leginkább a fogyasztás mérésénél –, hogy a Kaby Lake processzorokhoz a velük debütált új Z270-es alaplapokat használtuk (míg a Skylake-hez a hozzá tartozó Z170-est), ezek nevezetesen az Asus Maximus IX Formula és a Gigabyte Z270X-Gaming 7. Korábbi cikkünkben már mindkettőt bemutattuk, a két deszkát azonban kényszerűségből, felváltva használtuk, mert mindkettővel voltak kisebb anomáliák. Előbbinél az Apache értékek voltak alacsonyak (ilyet már korábban kétszer is tapasztaltunk), utóbbinál az IGP-t használva voltak textúrahibák. Még mindkét gyártmány nagyon friss, és folyamatosan érkeznek a BIOS/UEFI frissítéseik is, így aggodalomra ezúttal sincs semmi ok.

Asus Maximus IX Formula és Gigabyte Z270X-Gaming 7 [+]

Szokásunkhoz híven a különféle szintetikus tesztprogramokat továbbra is a lehetőségekhez képest leginkább háttérbe szorítva, a valós felhasználásra fókuszálva állt össze a csomag. Mindez összesen 18 különféle alkalmazást takar, melyek listája a következőképpen alakul:

• WinRAR 5.00 b8 (64-bit)
• 7-Zip 9.25 (64-bit)
• Cinebench R11.5 (64-bit)
• Autodesk 3ds Max 2014 (64-bit)
• Indigo Renderer v3.4.16 (64-bit)
• Adobe After Effects CC (64-bit)
• Adobe Premiere Pro CC (64-bit)
• Adobe Photoshop CC (64 Bit)
• Sony Vegas Pro 12 (64-bit)
• CyberLink PowerDirector 11 (64-bit)
• Sorenson Squeeze 9 (32-bit)
• DivX Encoder 6.9.2 (32-bit)
• XviD Encoder 1.3.2 (64-bit)
• x264 build 2334 (64-bit)
• LameXP 4.07 b1286 (32-bit)
• Cockos Reaper v4.402 (64-bit)
• Apache 2.2.25 (32-bit)
• AVG AntiVirus Free 2013.0.3392 (64-bit)

A szoftverek döntő többsége már képes 4-8 vagy akár még több magot/szálat is kihasználni, ugyanakkor továbbra is akad néhány kivétel. Ezeket szándékosan hagytuk benne a tesztcsokorban, hiszen egy többmagos processzort megvásárolva sem kizárólag teljes többszálas támogatással ellátott programokat fogunk futtatni. A következő két játékkal most is leteszteltük azt, hogy egy – az adott játék szempontjából kellően erős – különálló videokártya alkalmazásával hogyan alakul a különféle központi egységek teljesítménye VGA- és CPU-limites beállításokkal.

• Tomb Raider
• Grid 2

Mivel az asztali processzorok legnagyobb hányada napjainkra integrált grafikus maggal együtt érhető el, sőt mindez lassan, de biztosan a teljes belépőszintű VGA piacot átalakítja, így az alábbi hat játékkal most is megvizsgáltuk, mekkora előrelépést könyvelhettünk el a Kaby Lake IGP-jénél. Itt már kénytelenek voltunk a VGA-tesztjeink esetében megszokott 64 bites Windows 10 Prót alkalmazni, ugyanis csak ehhez volt elérhető az Intel IGP 21.20.16.4542 verziójú WHQL meghajtója.

• Batman: Arkham Origins (DirectX 11) – motor: Unreal Engine 3 / műfaj: TPS
• Company of Heroes 2 (DirectX 11) – motor: Essence Engine 3.0 / műfaj: stratégia
• DiRT Rally (DirectX 11) – motor: EGO Engine 3.0 / műfaj: autóverseny
• GTA V (DirectX 11) – motor: EGO R.A.G.E. / műfaj: TPS/akció
• Thief (DirectX 11/Mantle) – motor: Unreal Engine 3 / műfaj: FPS/akció
• Tomb Raider (DirectX 11) – motor: Crystal Engine / műfaj: TPS/kaland

A bevett procedúrának megfelelően most is mindent a gyári specifikációk alapján állítottunk be. A turbó funkciók kivétel nélkül az összes platform esetében be voltak kapcsolva. Érdekesség, hogy alapállásban az inteles alaplapok szinte minden esetben az összes magra az elérhető maximális turbó órajelet lövik be, még akkor is, ha éppen 100%-on volt terhelve a teljes CPU. Ez ellentmond a gyári specifikációknak, hisz a maximális órajelhez tartozó turbó szorzót csak egy vagy legfeljebb két terhelt mag esetében lehet aktiválni; természetesen utóbbinak megfelelően állítottuk be a rendszereket. Ezúttal ez nem ment problémamentesen, amit a későbbiekben, az áramfelvétel értékelésénél részletezünk.

Az Intel Core i7-7700K (Kaby Lake) [+]

Az új processzorok CPU magjainak tulajdonságait, valamint az integrált grafikai képességeiket a néhány generációval korábbiakkal való, egyszerűbb összehasonlítás érdekében az alábbi táblázatokban foglaltuk össze.

Kattintással a két táblázat nagyítható; egyes adblockerek blokkolhatják a táblázat megjelenítését

Fogyasztás

Szokás szerint először a fogyasztást vettük górcső alá. Ennek mérését egy konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Logger 4000 készülékkel végeztük, és minden esetben a monitor nélküli teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. A platformokon engedélyezve voltak az egyes energiagazdálkodási funkciók (CNQ, EIST, C1E, C6 stb.).

Az i7-7700K és i5-7600K aktív energiagazdálkodás és Turbo mellett [+]

Tapasztaltuk, hogy az üresjárat során visszavett értékek a legnagyobb rendben voltak, mindkét processzor 0,75 V alatti feszültséget kapott ekkor, ráadásul az órajelüket is jelentősen, 1200 MHz-ig visszaszabályozták. Az i5-7600K is eddig skálázta le a tempót, csak azt épp nem sikerült elkapnunk a képernyőkép készítésekor. Sokkal furcsább viszont a két, aktiválódó Turbo Boost funkció mellett visszajelentett érték, amely az i5-7600K esetében még úgy-ahogy rendben is volna – habár a korábbi processzoroknál megszokottnál magasabb az indikált kb. 1,3 V. A szemünk azonban az i7-7700K-nál kerekedett ki igazán, ugyanis kis híján 1,4 voltot biztosított neki az alaplap turbóval. Ez az érték a 14 nm-es gyártástechnológiával készült processzorok egészen komoly tuningjához is elegendő. A fentiek minden bizonnyal hatással lesznek a terhelt fogyasztásra is.

Üresjáratban grafikus kártyával társítva csupán minimális eltérést tapasztaltunk az előző generációhoz képest, és ezúttal idősödő videokártyánk sem mutatott anomáliákat a konfigurációkban, rendesen szabályozta az órajelét, magfeszültségét és a PCIe kapcsolatot az energiagazdálkodás során. Az új Kaby Lake processzoroknak csak icipici az előnye a Skylake-hez képest.

A videokártyát eltávolítva és az IGP-t aktiválva kicsit változott csak a kép, mindössze egyetlen wattot csökkent a fogyasztás. A grafikont viszont nem rontottuk el, csupán a modern idők jegyében a mérés erejéig lehúztuk a HDD-t a tápról, így a teljesítményfelvétel jól tükrözi az egy SSD-vel szerelt konfigurációkét. Nem mondhatjuk, hogy a kb. két energiatakarékos világítótestnek megfelelő fogyasztás ellenünkre lenne...

Az elődével megegyező, 91 wattos TDP ellenére a Core i7-7700K és a Core i5-7600K minden esetben többet fogyasztott a CPU-magokat terhelve az elődöknél, korábbi sejtésünk tehát beigazolódott. Cinebench alatt az eltérés még nem jelentős, játékkal terhelve – amikor főleg a relatíve nagy étvágyú Radeon HD 7970 videokártya dolgozik – még kisebb a differencia arányaiban. A hatalmas különbség a prime95 tesztnél szúr szemet, ahol igencsak megugrott a konfigurációk éhsége. Logikusnak tűnő magyarázatunk a jelenségre három részletből áll. Először is meglehetősen magas a processzoroknál alkalmazott magfeszültség, ami növeli a fogyasztást.

A pontos Turbo Boost specifikációk nem álltak rendelkezésünkre, az Intel egyelőre nem biztosít nyilvánosan elérhető adatlapot ezekhez a processzorokhoz, az alaplapok pedig 45x szorzót állítottak be egy mag terhelésére az i7-7700K esetében, és 44x volt ez az érték 2-4 magra vonatkozóan, ezek az értékek pedig nagyjából a szokásosaknak feleltek meg. Lejjebb tolva a számokat ugyanez a helyzet az i5-7600K-nál is, turbó üzemmódban pedig még magasabb feszültséget kapnak a chipek. A második tényező, hogy a TDP – Thermal Design Power itt egy átlagos terhelésre vonatkozó adat, aminél a prime95 sokkalta nagyobbat jelent. A harmadik ok, hogy jó hűtőnk miatt folyamatosan a maximális turbót tudta tartani a CPU, mert nem érte el a küszöb hőmérsékleti értéket, így adódott a magasnak számító fogyasztás.

A helyzet IGP-vel is ugyanez, amíg a jó hűtés miatt a hőmérséklet tolerálható, felkapcsolnak az új processzorok, és ezt megnövekedő fogyasztással párosítják. A fő tendencia itt is láthatóan a CPU-magokat érinti, ahogy azt az imént részleteztük, de a képet erősen módosítja a több eltérő alaplap, illetve a Broadwellben található EDRAM is. Az AMD Godavari APU-ja tudta az eltérő terhelések között leginkább rugalmasan elosztani a rendelkezésre álló teljesítményt. Az IGP-s méréseknél jól megfigyelhető, mennyit számít a VGA jelenléte a teljes fogyasztás szemszögéből (Cinebench értékek), ha azokat az előző grafikonéval hasonlítjuk össze.

Renderelés, tömörítés (CPU)

Korábbi tesztjeinkben már elmondtuk, hogy a renderelés tipikusan az a nagyon jól párhuzamosított, sok magot/szálat kihasználni képes folyamat, ami nem igazán húz hasznot sem a méretes L3 cache-ből, sem az esetlegesen nagyobb memória-sávszélességből. Az IPC, azaz az egységnyi órajel alatt végrehajtható műveletek számából, illetve a magasabb üzemi magfrekvenciából viszont annál inkább képesek profitálni ezek az alkalmazások.

Cinebench alatt nagyjából a papírforma érvényesült, a Core i7-7700K kicsit túllépett elődjén, és beékelődött a két korábbi hatmagos HEDT csúcsprocesszor közé. Az i5-7600K sem szégyenkezhet, befogott ugyanis egy korábbi, vele egy ligában versenyző asztali i7-est, de a Broadwell, Devil's Canyon és Haswell magos i7-ek is alig gyorsabbak nála, nem beszélve a nyolcmagos AMD FX-ről.

A 3ds Max is igen korrekt eredményeket produkált, i7-ünk csak a 8 és 10 magos csúcsprocesszoroknál volt lassabb, de az i5-7600K itt is meglehetősen előkelő helyen, a régebbi i7-esek elé befurakodva végzett.

Az Indigo Renderer nagyon szerette a Kaby Lake-et, ahogyan korábban a Broadwell-E architektúrát tesztelve is tapasztaltuk, mert arányaiban nagyobb gyorsulást mutatott fel ezekkel a chipekkel.

A fájltömörítők a renderelő alkalmazásokkal ellentétben kedvelik a minél nagyobb memória-sávszélességet és az alacsony késleltetést, illetve a minél nagyobb, illetve gyorsabb L2 és L3 cache-t. WinRAR alatt ezúttal is tetemes volt az előrelépés, minden bizonnyal a 2400 MHz-es RAM is segített ebben. Ugyanakkor a 7-Zip tesztben nem ment valami szépet egyik főszereplőnk sem, hiába a magas RAM órajel. Tapasztalataink szerint a sok szálat ilyen téren a WinRAR jobban kezeli, míg a 7zip már nem mutat olyan jó skálázódást, inkább a magas magórajelet preferálja.

A 7zip futtatása során tapasztaltakra a BIOS anomáliája lehet egy lehetséges magyarázat, mert a Skylake-ek gyorsabbak voltak az optimalizáláson átesett és órajelben is erősebb Kaby Lake-hez képest. Hasonló jelenséggel a Core i7-4770K és a Core i7-6700K tesztje során is találkoztunk, ezek később egy frissebb BIOS/UEFI verzió, illetve másik alaplap használatával megszűntek. Érdekes, hogy több ponton is a Broadwell-E tesztjekor tapasztalt viselkedésnek lehettünk tanúi, így evidensnek tűnik, hogy az Intel a tervezés során az ott felhalmozott funkciókból is merített.

Videóvágás, szerkesztés (CPU)

A különféle videóvágó és -konvertáló alkalmazások egyaránt profitálnak a gyorsabb memóriából és a minél több magból/szálból, illetve természetesen a magasabb IPC-ből. Tesztcsomagunk első három alkalmazásával látható, hogy a Skylake-hez képest optimalizált, magasabb órajelre srófolt Kaby Lake chipek a fejlesztéseknek köszönhetően már látványosan megközelítik a náluk akár jóval drágább processzorokat is, ez főleg az i7-7700K esetén jelentkezik hangsúlyosan, míg az i5-7600K inkább csak beáll a sorba. Az Adobe After Effects itt is a magasabb memóriasávszélességet szerette, hiszen új utasításkészlet a Kaby Lake processzorokba nem került. A Premiere Pro csak a papírforma teljesülését tudta megmutatni, ahogyan a Sony Vegas Pro is: nagyjából órajelarányos a növekedés.

A PowerDirector rendkívül kedveli a minél alacsonyabb memória-késleltetést, de a sok magot/szálat sem veti meg. Ellenben a Sorenson Squeeze-t leginkább az IPC és az órajel érdekli, akárcsak a Cockos Reapert. Ezekben a programokban a Kaby Lake 4,2 GHz-es órajelének köszönhetően jeleskedett ugyanúgy, ahogyan a 4 GHz-es alapórajelű Devil's Canyon és a Skylake, habár az i7-7700K egyikben sem gyorsult szinte semmit az elődhöz képest. Az i5-7600K is csak minimálisat tudott előrelépni, de ne felejtsük el, hogy neki 300 MHz-cel nagyobb a korábbi i5-höz képest az alapfrekvenciája, az új i7-nek pedig csak 200-zal.

Videókódolás, egyéb (CPU)

A DivX képes több szálon dolgozni, bár négy felett már egyiket sem terheli maximumra, míg az XviD csupán egyet képes kihasználni. Ezekkel ellentétben az x264 jóval fejlettebb, hisz a tizenkét vagy több szálat felvonultató processzorokon is képes 100%-os CPU-kihasználtságot mutatni, miközben még a legújabb utasításkészleteket is kihasználja. Utóbbinál a várt módon, jól muzsikált a Kaby Lake, ugyanis a növelt órajelek miatt rendre szebb számokat tudott felmutatni.

Az XviD konvertálást többször is lefuttattuk, azonban számunkra is érthetetlen módon mindig ekkora eltérést kaptunk az órajelben jóval szerényebb i7-6950X-hez képest, de az L3 cache terén tapasztalt jelentős eltérés lehet a paradoxon nyitja. A DivX eredmény nem túl meglepő módon csak a papírforma szerint várható szolid előrelépést prezentálta.

A LameXP, valamint az Adobe Photoshop teszteredményei közösek abban, hogy az élen levő processzoroknak szorosan a nyomában végeztek az újdonságok. Jó eséllyel valamilyen más, a CPU-n kívülálló tényező is közbeszólt ezeknél az értékeknél. Az audiokódolás esetén ez szinte biztosan a háttértár volt ezúttal is, olyan gyorsan, másodpercek alatt kódolta MP3-ba a gép az egy órányi zenét.

Az Apache webszerver a gyorsabb memória és a magasabb órajel miatt is szebb értékeket tudott felmutatni. Az AVG Free víruskeresés eredménye pedig azért érdekesebb, mert egészen nagy az i5 és az i7 közötti differencia, ráadásul az elődökhöz képest is hatalmas a gyorsulás. A használt algoritmus, úgy tűnik, elég egyszerű ahhoz, hogy jól ki tudja használni a Hyper-Threadinget.

Játékok (CPU)

A Crysis 3 valamilyen ismeretlen okból olyannyira megmakacsolta magát a Kaby Lake jelenlététől is (ahogy anno a Skylake esetében történt), hogy semmilyen módon nem volt hajlandó elindulni, így ezen tesztünkből sajnos ismét kénytelenek voltunk kihagyni, ugyanakkor a jövőben a processzortesztjeink során használt játékok palettájának változásával ezt a hiányosságot orvosoljuk. A megszokott AMD Radeon HD 7970 GHz Editionnel párosítva, az egyjátékos (single player) módban játszott címek alatt most sem láttunk különösebb meglepetést, a Kaby Lake processzorok jól szerepeltek.

A Tomb Raider jól optimalizált játékmotorral rendelkezik, szinte mindegy is volt neki, milyen CPU van alatta, illetve milyen minőségi beállításokat alkalmaztunk. Ugyan a Core i7-7700K az első helyen végzett, de a teljes mezőny nagyon egyben van, főleg ha a magasabb minőségi szinteket nézzük, az meg valószínűtlen, hogy alacsony beállítások mellett játszana ilyen izmos központi egységet tartalmazó géppel bárki. Csak a két leggyengébb processzornál jelentkezett mérhető különbség, de ott is csak a legalsó beállítási szinten, és csak a minimum FPS-ek tekintetében. A Core i5-7600K a lista közepére került, de az elsőktől a lemaradása minimális.

Kicsit változik a helyzet Grid 2 alatt, itt kissé jobban széthúzott a mezőny, de csak közepes és alacsony beállításokon. A leggyakrabban használt Full HD (1920x1080) felbontáson mindegyik CPU között mérési hibán belüli az eltérés, itt is jelentéktelen eltérések voltak csupán. Erősebb videokártyával sem lenne számottevő differencia, nem ütköztünk processzorlimitbe.

A két újonc itt a mezőny elején helyezkedik el, szinte fej fej mellett a korábbi Skylake és az újabb Kaby Lake, de a Haswell-E architektúrás Core i7-5960X már-már tündérmesébe illően magas értékeit nem sikerült túlszárnyalnia egyiknek sem (ott valószínűleg a játék egyik beállítása "akadt be"). A kicsiny differencia jó eséllyel a magasabb órajelű RAM és a magasabb CPU-frekvencia miatt áll fenn. Full HD vagy még magasabb felbontáson történő játékhoz tehát továbbra sem a CPU-t kell erősebbre cserélnünk, hanem az erős videokártyára kell fókuszálni.

Játékok IGP-vel (I. rész)

Néhány játékkal a processzorokba integrált, HD Graphics 630 elnevezésű grafikus vezérlő teljesítményét is megvizsgáltuk. Mivel az i7-7700K és az i5-7600K gyakorlatilag ugyanazt a GT2-es grafikus processzort tartalmazza, ezért a teszteket csak az előbbin futtattuk le. CPU-limit az IGP gyenge mivolta révén az i5-ösön is kizárt.

DiRT Rally és a GTA V alatt egész szép előrelépést láthattunk a Skylake-hez és a Haswellhez képest, de ezt valószínűleg annak tudhatjuk be, hogy az alap és Turbo GPU-órajel között meglehetősen nagy az eltérés, így nagy toronyhűtőnk elég hűvösen tarthatta a chipet a tartósan magasabb Turbo frekvenciához. A Company of Heroes 2 ezzel szemben nem gyorsult már annyit a Skylake-hez mérten, nagyjából az optimalizálásnak megfelelő az előrelépés mértéke. Mindhárom teszt során még így is tisztes távolságra maradtunk a Broadwell EDRAM-os GT3e, valamint a Godavari IGP-jétől. Egy – napjainkra még belépőszintűnek is csak jóindulattal nevezhető – Radeon R7 250-hez képest pedig még mindig óriási a hátrány.

Játékok IGP-vel (II. rész)

Batman esetében a nagyobbik, 1920x1080-as felbontásban nagyobbat lépett előre a Kaby Lake, de csupán a minimum FPS tekintetében, minden másban hajszálpontosan a Skylake értékei köszönnek vissza. Ugyanakkor a Thiefről már nem mondható el mindez, ott tényleg tetemes a növekedés mindkét felbontásban, még az AMD IGP-t is alaposan helyben hagyta az újdonság. A magasabb memória-sávszélesség és az optimalizált, Gen9.5-ös grafikus architektúra adhat magyarázatot a látott fejlődésre, de az IGP itt csak a fejlesztett parancsprocesszorok révén, esetleg driverbeli optimalizálástól gyorsulhatott.

Végül Tomb Raider alatt ismét nem ugrott túl nagyot előre a Kaby Lake, ami némi szomorkodásra adhat okot. Ismét érdekes, hogy ahol nagyobb előrelépést tapasztalhattunk, ott van a legjobban lemaradva a diszkrét VGA-tól a Kaby Lake IGP-je.

ComputeMark, LuxMark (IGP)

Az GPU-k általános számítási feladatokra való használatának népszerűsödésével két, ezen képességet vizsgáló benchmark is bekerült méréseink közé, sőt a ComputeMarkot már le is cseréltük a CompuBench-re. Itt mégis az előbbit használtuk, mert a grafikon hat szereplőjéből három már nem áll rendelkezésünkre. Mivel félig-meddig szintetikus tesztekről van szó, így messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni ezek eredményeiből.

A ComputeMark egyszerűbb DirectCompute shaderekkel operál, melyekkel főleg a játékok alatt lehet találkozni. Sikerült is kismértékű előrelépést elkönyvelni a Core i7-7700K integrált grafikájával az előd Intel HD Graphics 530-hoz képest, itt a gyorsabb rendszer RAM és a fejlesztés egyaránt nyom a latban. A Broadwell, a Godavari és a diszkrét grafikus kártya itt annyival gyorsabb, hogy kíméletlenül aláz. A Luxmark az egyik legelterjedtebb benchmark a ray-tracing tesztelésére. Utóbbi már a Haswell és a Skylake tesztjénél is feküdt az Intel IGP-jének, és ez a Kaby Lake estében sem volt másképp; fordult a kocka, és versenyképes sebességet produkált a tesztalanyunk IGP-je magában és a CPU-magokkal karöltve is.

Tuning

Szokás szerint most is megnéztük, hogy mekkora órajeltartalék lapul még a két tesztelt processzorban. Ez az i7-7700K, illetve az i5-7600K esetében is viszonylag könnyű feladat, hiszen a "K" jelölésből adódóan szorzózármentes processzorokról beszélhetünk. A tuning során rendelkezésünkre áll a Skylake-eknél már megszokott, akár tetemes BCLK állítási mozgástér (K-s processzor és bizonyos Z-s alaplapok együttes használatánál), valamint a BCLK strapek használatának lehetősége is.

A Broadwell-E mikroarchitektúránál debütált funkció belekerült a Kaby Lake processzorokba is, tehát az AVX utasításkészlet használatakor alacsonyabbra vehető a szorzó, ezt a BIOS beállítások függvényében automatikusan elvégzi az alaplap. A Ring busz jelentőségét Skylake memóriatuningos cikkünkben jártuk körbe; a Broadwell-E sokkal jobban paraméterezhető e tekintetben, a Skylake-hez hasonlóan ugyanis a Kaby Lake-nél sem állítható külön a szóban forgó részegység üzemfeszültsége, mindig a CPU magfeszültséget kapja. Annak is örültünk volna, ha viszontlátjuk a szintén Broadwell-E sajátosságnak tekinthető magonkénti szorzóállítási lehetőséget, de úgy tűnik, ekkora változtatást nem akartak a Skylake-ekhez képest eszközölni a mérnökök.

i7-7700K - i5-7600K OC [+]

Végül csak a szokásos módon, azaz a szorzó, illetve a feszültség emelésével próbáltuk kihozni a léghűtéssel még stabilan elérhető maximumot a két processzorból. Némi kísérletezést követően 1,4 volt környékén állapodtunk meg az i7-7700K, míg 1,38 V körül az i5-7600K processzornál, amivel előbbiből kereken 5000, míg utóbbiból 4800 MHz-et sikerült kipréselnünk, legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre. Mindez annyit is jelent, hogy ezen a téren, úgy tűnik, megszűnt az enyhe csökkenő, illetve antituning tendencia. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a Sandy Bridge még 5 GHz-et is könnyedén elért, az Ivy Bridge, a Haswell, a Devil's Canyon és a Skylake is 4,7-4,8 GHz körül állapodott meg, a Broadwell pedig már 4,2-4,3 GHz körül kifeküdt. A konzisztens növekedés itt egyértelműen a gyártástechnológiai finomítások eredménye.

A hőmérsékleti értékek terhelés mellett 90-95 Celsius-fok körül alakultak, a kupak alatt ezeknél a chipeknél továbbra sem forrasztással, hanem (megkérdőjelezhető minőségű) pasztával biztosít hővezető kapcsolatot az Intel a chip felületével, így ott alakult ki a nagy hűtőnk ellenére is szűk hővezetési keresztmetszet. Ezeknél a HEDT platformhoz képest kisebb asztali processzoroknál a "kupaktalanítás" tehát már szóba is jöhet akár, és a pasztát egy bevált másikra cserélve csökkenthetők a hőfokok, illetve nőhet a tuningpotenciál. Most is nagyon fontos kiemelni, hogy ez egy roppant veszélyes művelet – a processzorra és szerencsétlen esetben magunkra nézve is –, ráadásul a megbontás révén a garancia megvonásával jár.

Az órajel és a feszültség együttes emelésének hatására most is jelentősen nőtt az üresjárati és DXVA lejátszás közbeni étvágya a processzoroknak, terhelve a magokat körülbelül 20-30%-kal ugrott meg a fogyasztás. A Prime95 esetében hatalmas Noctua hűtőnk sem tudta a keletkezett hőmennyiséget elvezetni a fentebb részletezett szűk keresztmetszet miatt, és pillanatok alatt visszaszabályozta az alaplap a processzorok órajelét és feszültségét a károsodás, valamint a túlmelegedés elkerülése érdekében.

Amennyiben kupaktalanítunk, akkor a hőátadás megnövelt hatékonysága miatt ezt kiküszöböljük, és még a mértnél is nagyobb fogyasztást tapasztaltunk volna, főleg ha rendelkezünk egy épített, izmos vízhűtéssel is. Végül a tuning eredményességét különböző alkalmazások alatt is megmértük, a diagramok magukért beszélnek, több esetben tetemes gyorsulást tapasztaltunk az órajel emelésének hatására. A legnagyobb terhelést a Cinebench jelentette a lapkáknak, ott már azon a terhelési határon mozgott rendszerünk, hogy kérdésesnek bizonyult, tartja-e a beállított tuningolt frekvenciát, amin a kinti hideg levegő beengedésével segítettünk, azaz rányitottuk a gépre az ablakot.

DivX kódolás és LameXP konvertálás során egy kis túlhajtással a tízmagos csúcsprocesszor alapértékei is befoghatók, de a kis i5-ös is túllép tuninggal a korábbi hatmagos királyokon. Cinebench alatt azért a magok és a szálak száma az úr, míg 7-zip terén egy kis tuning csak arra jó, hogy az általa annyira nem kedvelt Kaby Lake jobban felzárkózzon.

Premiere Próban, Sony Vegasban, WinRAR-ban és x264 kódolásban mindkét tesztalanyunk hozzávetőlegesen a tuning során elért órajeltöbblet arányában lett gyorsabb, ez főleg az i5 esetén jelentett több alkalommal is tetemes ugrást a listában.

Ezúttal is fontos kiemelni, hogy egyetlen processzor kipróbálásából azt természetesen nem lehet megtudni, hogy mennyire tuningolható átlagosan a Kaby Lake, ennél tuningosabb példányok és kevésbé szerencsés darabok is előfordulhatnak. A Haswell és Devil's Canyon chipek esetében ráadásul a tesztpéldányok jóval tuningosabbak voltak a boltban megvásárolhatóknál, ez a forgatókönyv ezúttal sem zárható ki. Pontosabb következtetéseket csak egy hosszabb piaci termékperiódust követően lehet levonni, azonban jó hír, hogy az eddigi adatok alapján a Skylake-eknél tuningosabbnak tűnik a friss architektúra.

Összegzés, konklúzió

Szokásunkhoz híven ezúttal is készítettünk összegző grafikont a tesztelt processzorok számítási teljesítményéről, ahol a játékok az átlag képzésében nem szerepelnek. Meglepőnek semmiképpen sem mondanánk a látottakat, sőt!

Összesítésben kicsivel több mint 5%-ot gyorsult mind az i7-7700K az i7-6700K-hoz képest, mind az i5-7600K az i5-6600K-hoz mérve. Ez szinte pontosan az órajeleik aránya az első esetben, és csak kicsit marad el attól a másodikban. Mivel alapesetben a nagyobb órajel nem hoz azzal arányos gyorsulást, így a magasabb RAM frekvencia sietett a helyzetet kisegíteni. Kérdés viszont, hogy akkor hol marad az optimalizációból fakadó – legalább minimális – többlet? A válasz a még nem százszázalékosan kiforrott UEFI/BIOS verziók háza táján keresendő; biztosak vagyunk benne, hogy az alaplapgyártók rendszeresen jelentkeznek még frissítésekkel különféle modelljeikhez.

Hivatalos adat nincs arról sem, hogy a Kaby Lake processzorokban található Hyper-Threading implementációt javították volna, mégis olybá tűnik az eredményeket értékelve, ugyanis az i7-es arányaiban többet gyorsult, mint az i5-ös, ami erre enged következtetni. Az eltérés persze csekély, mindössze 2,5%, így akár a mérési pontatlanság számlájára is írhatnánk.

Teljesítmény/fogyasztás terén jelen esetben az i7-7700K jobban szerepel a tesztelt párosból, előnye nem túl nagy, hozzávetőlegesen 10% az i5-7600K-hoz képest. Szembetűnő ellenben, hogy a korábbi generációhoz képest visszaesést láthatunk, azonban a látszat néha csal. Mint cikkünk elején is megemlítettük és a fogyasztási adatok elemzésekor is kitértünk rá, elég magas feszültséget lőtt be mindkét Kaby Lake chipnek az alaplapunk, ez pedig belepiszkít a terhelt összesítésbe. Nem lennénk meglepve, ha a későbbi BIOS-ok ezt is orvosolnák. Ha az energiatakarékos állapotban mért áramfelvételt nézzük, szinte pontosan ugyanolyan hatékonyságot kapunk, mint a Skylake esetében.

A játékok alatti 3D-s teljesítményben határozott előrelépés figyelhető meg, amit egyrészt a Gen9.5-ös architektúrának, másrészt a 2400 MHz-es DDR4 támogatás miatti magasabb memória-sávszélességnek köszönhetünk. Itt kb. 15%-os növekedésről beszélhetünk a Skylake-hez képest, ugyanakkor a kétszer annyi, 48 végrehajtót és eDRAM-ot felvonultató Broadwell i7-5775C-től még így is távol van a két asztali Kaby Lake. Komolyabb játékra továbbra is csak igen korlátozottan alkalmas az IGP, ha az erősen belépőszintű, különálló videokártyához viszonyítjuk az elért teljesítményét.

A GPU teljesítmény/fogyasztás mutatóját tekintve már kevésbé húz szét a mezőny, itt jóval fejlettebb gyártástechnológiának köszönhetően az Intel kicsivel az AMD előtt tudott maradni. Be kell látnunk, hogy ez is inkább az egyes megoldások CPU részének a különbsége miatt alakult így, az AMD GCN-je ugyanis sokkal hatékonyabb grafikai téren.

Az elmúlt években megszokotthoz képest semmi különöset nem tapasztaltunk a tesztelés végeztével. Most is csupán az eddig elhangzottakat tudjuk ismételni, miszerint csupán a teljesítmény szempontjából nem éri meg az előző négy generációról (Ivy Bridge, Haswell, Broadwell és Skylake) váltani. Sandy Bridge tulajdonosként már megérheti elgondolkozni a cserén, ugyanis az i7-2600K-hoz képest már 43%-os az i7-7700K előnye, ami már valóban érezhető különbség. Opció természetesen a Sandy Bridge tuningja is, hiszen az előny nagy része a tetemes, 24%-os frekvenciatöbblet miatt áll fenn (4,2 GHz vs. 3,4 GHz), így a differencia a felére csökkenthető. Sokan vannak, akiknek Sandy Bridge-nél is régebbi processzoruk van, számukra még nagyobb ugrást jelenthet a Kaby Lake. A korábbi csúcs HEDT platformok energiazabáló hatmagos szörnyetegeit is jól ki lehet váltani az új platformmal, ami energiatakarékosabb és könnyebben, halkabban is hűthető.

[+]

Jelen pillanatban ez a legmodernebb platform, ha a Z270-es vezérlőhíddal szerelt alaplapokkal párosítjuk, de szinte minden tudása kihasználható Z170-es vagy más, 100-as szériás PCH-t tartalmazó deszkába illesztve. Az Intel Core i7-7700K nagyjából 135 000 Ft-ba került a teszt publikálásakor, míg az i5-7600K-ért körülbelül 90 000 Ft-ot kell leperkálni. Mindkét árat sokalljuk, azonban a magas dollárárfolyam éppúgy tehet minderről, mint a közvetlen konkurencia hiánya. Az új Intel Kaby Lake processzorok tudása mindettől függetlenül egyértelműen tetszett nekünk.

Intel Core i7-7700K processzor
Intel Core i5-7600K processzor

04ahgy és Abu85

Az Intel Core i7-7700K processzort az MSI bocsátotta rendelkezésünkre, míg a Core i5-7600K processzort és az ASUS Maximus IX Formula alaplapot az ASUS hazai képviseletétől kaptuk kölcsön. A Gigabyte GA-Z270X-Gaming 7 alaplapot a Gigabyte biztosította.