Egy újabb trónkövetelő

Az LGA1366-os foglalat és az X58-as chipkészlet által alakított csúcs páros szinte pontosan három éve tartózkodik az Intel képzeletbeli felsőházában. Ezen idő a hardverek fejlődésének ütemét ismerve meglehetősen tisztesnek számít. Anno ez utóbbi platformon debütált a Nehalem (Bloomfield), amit alig másfél évvel később a hatmagos, 32 nm-es Gulftown követett. Az erre épülő Extreme Edition kiadású modellek egészen az idei év elejéig minden tekintetben a leggyorsabb asztali megoldásként voltak ismertek az x86-os processzorok palettáján. Ezt a hegemóniát törte meg a januárban elrajtoló Sandy Bridge, mely a mikroarchitektúrális fejlesztéseknek köszönhetően azonos magszámot és órajelet feltételezve átugrotta a Nehalemre épülő megoldásokat.

Búcsúzik...

Ez a lényeget kiemelve annyit jelentett, hogy ahol a Gulftown 6 magjából, valamint az azokhoz kapcsolódó, Hyper-Threadingnek köszönhető 12 végrehajtószálból egy alkalmazás csak nyolcat vagy annál kevesebbet volt képes kiaknázni, ott a Sandy Bridge biztosan képes volt a Gulftown elé keveredni. Az asztali felhasználás szoftveres környezetét ismerve ilyen esetek szép számmal előfordulnak még jelenleg is, így a – ráadásul még kedvezőbb árcédulával is rendelkező – Sandy Bridge sok esetben házon belüli konkurenciát jelentett a csúcs LGA1366-os rendszerekkel szemben. Ezenkívül a második generációs "Core i" processzorok fogyasztása is számottevően alacsonyabb, mint a megelőző szériáé. Az iméntieket figyelembe véve talán nem is csoda, hogy sokan átpártoltak az újabb platformra.

Aki ismeri az elmúlt néhány év történéseit, az tudja, hogy a Nehalem esetében először az abszolút felsőkategóriás, már említett LGA1366-os platform került bemutatásra, melyet csak majd egy évvel később követett az olcsóbb, LGA1156-os Lynnfield. Alapvetően ez egy jól bevált stratégia, hisz akinek mindenképpen szüksége van az aktuális legjobb, leggyorsabb megoldásra, az általában nem sokat tétovázik, ha vásárlásra kerül sor. Ez olykor azt is jelenti, hogy a legdrágább megoldástól elvárható, hogy a számítási teljesítményt és az extrákat tekintve a legtöbbet nyújtsa. A Gulftown esetében a Sandy Bridge érkezése után ez a fentiek fényében kissé megdőlt, ami annak a ténynek volt köszönhető, hogy a legújabb mikroarchitektúra most a felsőház helyett a középkategóriát célozta meg előbb.

Ketyeg az óra, ki tudja, hol áll meg [+]

Biztosat nem tudunk arra vonatkozóan, hogy az Intel miért fordította meg a sorrendet. Ebben az esetben talán fontosabb volt számukra a GPU-t is felvonultató modell piacra kerülése, hiszen mint tudjuk, a Sandy Bridge egyik nagy újítása éppen az volt, hogy egyetlen lapkán belül, a rendszer szerves részeként tartalmazza a grafikus vezérlőt is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!