A stratégia része: Lynnfield

A csomagolás mérete jelentősen csökkent [+]

A mai napon elérkeztünk az Intel processzoros termékvonal-frissítésének egy újabb állomásához. Mint tudjuk, a Core mikroarchitektúrára épülő, Nehalem-alapú és ezen belül Bloomfield kódnévre hallgató Core i7-esek tavaly év végi megjelenésével a legnagyobb chipgyártó bebetonozta magát a high-end processzorok piacán, a i7 jelenleg a leggyorsabb kapható asztali CPU. Azonban a rendszer (X58-as alaplap, három memóriamodul) kiépítéséhez szükséges pénzmennyiség azon a bizonyos fájdalomküszöbön felül van, mint amit a felhasználók többsége megengedhet magának, ezért a gazdasági világválság közepette az eladási statisztikák lehangolóak, az i7 piaci részesedése igen alacsony. Eközben az alsóbb szegmensekben, a belépőszinten és a középkategóriában továbbra is a Core 2-eseket találjuk, de az Intel feltett szándéka, hogy ezeket minél hamarabb kivonja a forgalomból (2010 első felében) annak érdekében, hogy átadja helyüket a Nehalem-alapú chipeknek. Ez a procedúra a mai napon részlegesen megvalósul, ugyanis az Intel bejelenti a középre pozicionált Core i5-öt, illetve a Core i7-esek olcsóbb, „új generációját".

A Bloomfield kódnevű processzorok ismertetőjegyei közé tartozik a négy processzormag és a Hyper-Threading technológia támogatása, így nyolc programszálat képesek egyszerre kezelni, továbbá jellemzi a háromcsatornás memóriavezérlő, a QuickPatch Interconnect kapcsolat, amely a CPU és a chipset (X58) között fut és az LGA1366-os foglalat. Ezek a tulajdonságok a jelenleg kapható Core i7-900-as processzorok (920, 940, 965, 975, illetve 960 és 950) sajátjai. A Core i5 és az i7 olcsóbb verziói, amiket hamarosan megismerhetünk, a Bloomfield alacsonyabb árazású verziójára, a Lynnfieldre épülnek (2010-ben jön a Clarksdale integrált VGA-val, arról majd akkor). A Nehalem a futószalagot és a cache-hierarchát ért változtatásokon felül azért volt érdekes, mert az Intel a modularitás jegyében tervezte. Ez annyit jelent, hogy a chipgyártó kénye-kedve szerint alakíthatja a CPU-t aszerint, hogy melyik piaci szegmensbe szánja az adott típust, tehát a már előzőleg megalkotott részegységeket (magok, gyorsítótárak, memóriavezérlő, QPI-linkek, energiamenedzsment) szabadon variálhatja. Az új Core processzorok esetében tehát az Intelnek nem volt más dolga, mint hogy a költséghatékonyság figyelembevételével a „fullos" Core i7 után butább verziókat dobjon a piacra, így megszületett a Core i5 és az új Core i7. Az új processzorok Core i5-700-as és Core i7-800-as számozással kerülnek a boltok polcaira (egészen pontosan az i5-750 és az i7-860, illetve 870), utóbbiak megjelenése tovább bonyolítja a már meglévő termékportfóliót, ugyanis így már kétféle i7-es lesz a piacon. Na de mely tulajdonságok az új processzorok ismertetőjegyei?

Balról jobbra: LGA1156-os Core i5-i7 / LGA1366-os Core i7 / LGA775-ös Core 2 [+]

Essék szó először az új i7-esről! A korábban megismert i7 (az előző verzió) háromcsatornás memóriavezérlővel rendelkezik, hivatalosan csak a DDR3-1066-os memóriákat támogatja (1,65 V-os feszültségig), a processzort a QPI kapcsolja össze az északi híddal, és LGA1366 foglalatba illeszkedik. Az új i7 kétcsatornás memóriavezérlőt tartalmaz, hivatalosan a DDR3-1333-as memóriákkal is elboldogul, a Direct Media Interface található a CPU és a chipset között, és foglalata LGA1156-os. Teljesítmény szempontjából csak a memóriacsatornák számának csökkentése tűnik „kritikusnak", ugyanis a Lynnfieldben a Bloomfielddel ellentétben találunk egy PCI Express 2.0 vezérlőt is, ami a grafikus alrendszer kiszolgálásáért felelős, így a lapkakészletnek ezzel a problémával már nem kell megbirkóznia. Ez egyben azt is jelenti, hogy a QPI nem tűnik el teljesen (sőt, egyáltalán nem), ugyanis a processzorban található északi hídat a PCI Express vezérlővel továbbra is egy QPI-link köti össze, csak ez már nincs „szem előtt", mint eddig (az X58-as északi híd képében).

A Core i5 esetében ugyanezekről a változtatásokról számolhatunk be, de az i5 az i7-tel ellentétben már nem támogatja a Hyper-Threadinget, ergo csak négy programszál egyidejű kezelésére képes. A különbségek első ránézésre ennyiben ki is merülnek, de meg kell még említenünk, hogy az i5-ből kimaradt a VT-d (Intel Virtualization Technology for Directed I/O) technológia is, amellyel különböző perifériákat rendelhetünk egyes virtuális gépekhez (kérdés, hogy a Windows 7 Windows XP módja igényli-e majd ezt), a VT-x azonban továbbra is támogatott.

LGA1156 és LGA1366 foglalat [+]

Mindent összevetve a Core i5 lett a Core 2 Quad valódi utódja; miután ebből a processzorból már hiányzik a Hyper-Threading támogatása, a két processzor teljesítménye közti differencia csak a gyorsítótárak átstruktúrálásából és a futószalagot ért változtatásokból tevődik össze.

Az ütemterv szerint 2010 elején megismerhetjük majd a Clarksdale kódnevű, integrált VGA-val ellátott Core i5-öt is (a 600-ast), ami elvileg kétmagos, négy programszálat kezelni képes processzor lesz 4 MB harmadszintű gyorsítótárral és Turbo Boost Technology-támogatással. Ha igazak a hírek, akkor a Core i3 a Turbo Boostot leszámítva ugyanezt fogja tudni.

Intel P55 "chipset" [+]

Az Intelről beszélünk, tehát az új processzorhoz új lapkakészlet is dukál, ez pedig a P55. A P55 valójában már nem chipkészlet, hiszen mindössze egyetlen chipről van szó, ami lényegében a korábban déli hídként ismert chip feladatait vállalja magára. Az ICH-ra keresztelt déli hidak után az Intel a P55-re PCH-ként, azaz Platform Controller hubként hivatkozik, ez kezeli a háttértárakat, tartalmazza az USB-vezérlőt, a hálózati vezérlőt és a többi szokásos dolgot, illetve nyolc PCI Express 2.0 sávot szolgáltat (a processzorban található PCIe vezérlő által felkínált 16-on kívül). Mint említettük, a processzor, illetve az abban található PCI Express vezérlő és a chip között a 2 GB/s áteresztőképességű DMI található, ez megfelel annak a sémának, amit az Intel jó ideje alkalmaz. Problémákhoz vezethet, hogy a processzorban található PCI Express vezérlő csak 16 sávot támogat, így tehát CrossFire vagy SLI, kétkártyás rendszer kiépítése során a videokártyáknak egyenként 8-8 sávval kell beérnie. Egy korábbi tesztünkből kiderült, hogy egy középkategóriás videokártyapár teljes kihajtásához a 2 x 8 sáv által biztosított sávszélesség egyes esetekben már nem elegendő, mert a 2 x 16-os konfigurációnál kevesebb képkockát képes átengedni. Az Intelnek ez a ravasz, ugyanakkor kicsit csalódást keltő húzása arra jó, hogy a maximális teljesítményre vágyó felhasználókat az LGA1366-os Core i7 felé irányítsa, hiszen az X58 nem tartalmaz ilyesféle korlátozást; ezzel az i5-öt beskatulyázza a középkategóriába. A processzor által biztosított 16 sávhoz hozzáadódhat további 4 sáv köszönhetően a P55-nek, így egyfajta csonka-CrossFireX vagy 3-way SLI építhető ki az új rendszerekkel x8 + x8 + x4 felállásban, ezek teljesítménye azonban köszönőviszonyban sincs a teljesértékű 3-4-kártyás konfigurációkkal: újabb érv a régebbi i7 mellett...

A processzorhűtőről nem is szólva... (Core i7-870 és i7-920 gyári hűtések egymás mellett) [+]

Ennyi lenne a lényegi tudnivaló az új processzorokról, lássuk őket közelebbről! Az új i7-es láttán azonnal feltűnik, hogy a csomagolás jóval kisebb lett, mint volt. De hogy ez minek köszönhető, azt csak sejtjük. Egyrészt talán ezzel is azt sugallja a gyártó, hogy az új i7 és i5 nem egyenértékű az eredeti i7-tel, mert ezek alacsonyabb rendű processzorok. De hogy a praktikus szempontokról is essen szó, valószínűleg az is közrejátszik a méretcsökkentésben, hogy a Lynnfield-alapú CPU-khoz mellékelt gyári hűtő teljesen összement elődjéhez képest. Amikor megláttuk az új légkavarót, az első kétmagos Celeron jutott az eszünkbe, az Intel ahhoz a belépőszintű processzorhoz mellékelt korábban ennyire kicsi processzorhűtőt. Ez főleg annak fényében meglepő, hogy a Core i7-870 a 95 wattos TDP-osztályba esik. Hátsó gondolatainkban felmerül a kérdés, hogy ezzel nem a hűtőgyártók eladási statisztikáit akarja kicsit feltornászni az Intel? Egyébiránt újabb „jó hír", hogy az LGA1366-os hűtők nem kompatibilisek az LGA1156-os foglalatú processzorokkal, ugyanis a lefogató pöckök közti távolság kb. 80 mm-ről kb. 75 mm-re csökkent (az LGA775-ösé viszont kb. 72 mm, tehát annak a hűtői sem mennek rá). Maga a processzor nagyon hasonlít az LGA775 foglalatba illeszkedő Core 2-esekhez, méretre is közelebb áll hozzá, ami egyúttal azt is jelenti, hogy jóval kisebbek, mint az LGA1366-os Core i7.

Összegzésként elmondható, hogy a Lynnfield processzorok alacsonyabb órajelen járnak, az uncore-órajelük is alacsonyabb, kevesebb memóriacsatornát támogatnak, mint a Bloomfield, de magasabb órajelű memóriákat is képesek fogadni, és elvileg magasabb a BCLK és a memória-órajel tuningpotenciáljuk. A processzorok és az alaplapok egyaránt olcsóbbak lesznek, mint elődeik. Hátrány, hogy maga a rendszer kevesebb PCIe-sávot támogat, így a többkártyás konfigurációk nem fogják elérni a maximális sebességet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!