Tuning

Szokás szerint most is megnéztük, hogy mekkora órajeltartalék lapul még a két tesztelt processzorban. Ez az i7-6900K, illetve az i7-6950X esetében is viszonylag könnyű feladat, hiszen a "K" és az "X" jelölésből adódóan szorzózármentes processzorokról beszélhetünk. A tuning során rendelkezésünkre áll a már megszokott, kismértékű BCLK állítási mozgástér, valamint a BCLK strapek használatának lehetősége is.

Három, leginkább az extrém tuning során hasznosítható fejlesztést is kapott a Broadwell-E: mostantól minden mag órajelét külön is be tudjuk állítani. Külön paraméterezhető az AVX terhelés melletti CPU-szorzó, hiszen ennek az utasításkészletnek a használata során gyakorta extrém mértékű a terhelés. Végezetül megadták a VccU független állításának lehetőségét is, ami a belső Ring busz üzemfeszültsége, és memóriatuning során bizonyulhat hasznosnak, Skylake memóriatuningos cikkünkben a témát alaposabban is körbejártuk.

i7-6950X - i7-6900K [+]

Végül csak a szokásos módon, azaz a szorzó, illetve a feszültség emelésével próbáltuk kihozni a léghűtéssel még stabilan elérhető maximumot a két processzorból. Némi kísérletezést követően 1,325 volt környékén állapodtunk meg mindkét processzornál, amivel az i7-6950X-ből 4200, míg az i7-6900K-ból 4400 MHz-et sikerült kipréselnünk. Mindez annyit is jelent, hogy ezen a téren továbbra is tapasztalható az enyhe csökkenő tendencia. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a Sandy Bridge-E még 5 GHz-et is elért, az Ivy Bridge-E 4,7 GHz körül állapodott meg, a Haswell-E pedig már 4,5 GHz körül kifeküdt; a HEDT-vonalon tehát minduntalan csökken az átlagos hűtéssel elérhető órajel.

Az AIDA64 rendszerstabilitás tesztjén a tuningolt hőfokok jól láthatók [+]

Ráadásul a lassan 5 éve megjelent Sandy Bridge esetében 5 GHz-et meghaladó frekvenciát is relatíve könnyen el lehetett érni. A hőmérsékleti értékek terhelés mellett most is 80-90 Celsius-fok körül alakultak, annak ellenére, hogy a kupak alatt forrasztással biztosít hővezető kapcsolatot az Intel a chip felületével. A kisebb asztali processzoroknál alkalmazott kupaktalanítás tehát itt már szóba sem jöhet, a kísérlet a chipet végérvényesen szétroncsolná.

Az órajel és a feszültség együttes emelésének hatására jelentősen nőtt az üresjárati és DXVA lejátszás közbeni étvágya a processzoroknak, terhelve a magokat körülbelül 50%-kal ugrott meg a fogyasztás. A Prime95 esetében nem tudta a hatalmas Noctua hűtőnk a keletkezett hőmennyiséget elvezetni, és pillanatok alatt visszaszabályzott az alaplap, így a mértnél is nagyobb fogyasztást tapasztaltunk volna, ha rendelkezünk egy épített, izmos vízhűtéssel.

Annak ellenére, hogy az i7-6900K tartalmaz kevesebb magot, rendre ő fogyasztott többet. A gyártási szórás mindennek az oka, ez a példány egy nagyobb szivárgású szilíciumlapkát kapott. A jobb minőségű lapkák nagyobb eséllyel teljes értékűek, így azok gyakrabban köszönhetnek tízmagosként vissza. Végül a tuning hatását különböző alkalmazások alatt is megmértük, a diagramok magukért beszélnek.

Ezúttal is fontos kiemelni, hogy egyetlen processzor kipróbálásából azt természetesen nem lehet megtudni, hogy mennyire tuningolható a Broadwell-E, ennél tuningosabb példányok és kevésbé szerencsés darabok is előfordulhatnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!