Hirdetés

Mégis a gyenge hővezető az Ivy Bridge melegedésének az oka?

A hónap elején írtunk az Ivy Bridge melegedésével kapcsolatban. Azt a tényt az Intel is elismeri, hogy az új termék komolyabb tuning mellett nagyon forró lehet, ám a cég szóvivője szerint ez csupán az átlagosnál kisebb lapkaméretnek köszönhető, és a termékkel alapvetően nincs baj. A kérdés nehezebb annál, minthogy ráfogjuk a gondot a tervezésre, ugyanis az Intel tulajdonképpen minden szempontból megfelelő terméket rakott le az asztalra. Tuning nélkül az Ivy Bridge hőmérséklete ugyan nem mondható alacsonynak, de bőven megfelel a mai normáknak, emellett a termék tesztelésénél stabilitási problémákkal sem találkozott senki. Azt tehát nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az Intel megfelelő termékkel állt elő, vagyis tervezési bakinak nyoma sincs.

Korábban már felmerült, hogy az Ivy Bridge melegedésének az oka abban is kereshető, hogy az Intel hővezető pasztát helyez el a lapka és a fémsapka közé, miközben a Sandy Bridge esetében forrasztást alkalmazott a vállalat. Ezt eddig csak egy finn tuningoló tesztelte, és beszámolója szerint nem volt lényegi különbség a fémsapka levétele és a paszta kicserélése után. Kérdés persze, hogy milyen hővezető pasztával került lemérésre az eredménye, mivel itt is komoly különbségek lehetnek. A PC Watch úgy gondolta, hogy egy teszt ide kevés, így az említett oldal szerzett egy Core i7-3770K jelzésű processzort, amit megszabadítottak a fémsapkától, és a pasztát kicserélték rajta.

A tesztben az eredeti termék hőmérsékleti adatai mellett szerepel az OCZ Freeze Extreme és a Coollaboratory Liquid Pro néven ismert pasztákkal mért adat is. Az utóbbi két keveréket a piac legjobb megoldásai között tartják számon, így most tényleg kiderülhet, hogy mindez mennyit számít.


(forrás: PC Watch) [+]

A fenti képből látható, hogy tuning nélkül maximum 11°C-ot lehet nyerni a Coollaboratory Liquid Pro paszta alkalmazásával. Ez ugyan több, mint a korábbi finn eredmény, ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy a korábbi teszt rossz volt, mivel lehetnek olyan paszták, amelyek nem képesek ilyen eredményre. Látható például, hogy az OCZ Freeze Extreme használata már 3°C-kal nagyobb hőmérsékletet eredményez. Tuning mellett a Coollaboratory Liquid Pro előnye 20°C-ra nő, de még az OCZ Freeze Extreme is 15°C-ot ver az alapcsomagra.

Az eredmények új megvilágításba helyezik az egész témát. Először is le kell szögezni, hogy az Intel szóvivőjének is igaza van, hiszen a kisebb lapkaméret is sokat számít a hőtermelésben, emellett nagyon fontos, hogy az Ivy Bridge termékek teljesítik azokat a minőségi mércéket, amelyekre az Intel garanciát vállal. Az egyetlen tényező, ami lényeges ebből a szempontból, az a tuning, melyre alapból nincs garancia. Az Intel mérnökei valószínűleg a megjelenés előtt hoztak egy döntést, miszerint megfelel a terméknek, ha a lapka és a fémsapka közé hővezető paszta kerül. Ezzel nincs is semmi gond, a rendszer így is teszi a dolgát, azaz alapórajelen stabil, és a hőmérsékleti értékek sem annyira rosszak. Azonban, ha előkerül a tuning, akkor ez a döntés már hátrányos, ugyanis a forrasztás jobb megoldásnak tűnik ezen a ponton.

Itt elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy a cégek számára mit jelent a tuning. Elsősorban reklámérték. Addig jó ez a szempont, amíg a különböző kiválasztott extrém tuningolók az adott termékkel döntögetik a különböző csúcsokat. Amint a felhasználó szeretne tuningolni, már előkerül egy nem kívánatos faktor is. A megemelt órajelű termék egyrészt instabilan, vagy nem rendeltetésszerűen működhet, erre a gyártó ugyan nem vállalt garanciát, de valamilyen szinten mégis rajtuk csattan az ostor. Ez az a pont, amikor a tuning már hátrányos.

Sajnos általánossá vált, hogy sokan félreértik a mai lapkák működését, ideértve a központi és a grafikus processzorokat is. A tuning régen sokkal egyszerűbb volt, hiszen a chipekbe nem terveztek komplex energiagazdálkodást, illetve olyan extra funkciókat, melyek alapján a lapka egyes részei képesek teljesen kikapcsolni. Ennek megfelelően a kívánt órajel beállítása után több óra teszt következett valamely terhelést szimuláló programmal, hogy stabil-e a rendszer. Ez ma is így van, és a rendszerről kiderülhet, hogy terhelés mellett stabilnak mondható egy bizonyos tuningolt órajelen. De a stabilitás másik szempontja, hogy a lapkába épített energiagazdálkodás képes-e kezelni azt a megemelt órajelet, amit a felhasználó beállított. Ezt már sokkal nehezebb mérni, hiszen az instabilitás itt az órajel ugrálásából keletkezhet; és itt jön elő a nem rendeltetésszerű működés problémája.

Ivy Bridge fémkupak nélkül
Ivy Bridge fémkupak nélkül (forrás: PC Watch)

Úgy néz ki, hogy az Ivy Bridge esetében az Intel megpróbálta a tuningot értékelhető keretek között tartani. Egyszerűen lehet, hogy az adott processzor 1 GHz-es extra órajel mellett stabilnak mondható magas terhelésnél, de otthoni körülmények között azt már nem lehet konkrétan mérni, hogy stabil-e átlagos használat mellett, mivel az átlagos terhelés igen széles határok között mozog. A tuningos réteg persze bizonyosan nem örül az Intel döntésének. A vállalat ezen valószínűleg nem fog változtatni, mivel az Ivy Bridge termékeket technikailag megfelelőnek ítélik, amivel tulajdonképpen semmilyen formában nem lehet vitába szállni, hiszen a stabilitásukkal nincs baj.

Természetesen ott van az az opció is, miszerint a fémkupak eltávolítható a processzorról, és kicserélhető az alatta található hővezető paszta. Ez alapvetően járható út, és maga a művelet sem túl nehéz, de ilyenkor ugrott a termékre vonatkozó garancia.

  • Kapcsolódó cégek:
  • Intel

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés