Bevezető, tesztkonfiguráció

Már 2016 júliusában érkeztek információk az Intel Coffee Lake termékvonalról, ám akkoriban még 2018-as indulásról lehetett olvasni. Az AMD Ryzen megjelenése, és legfőképpen sikere után azonban a gyártónak át kellett gondolnia ezt a stratégiát, hiszen egy folyamatosan csökkenő piacon nem várhatta meg, hogy a versenytárs elhappolja a potenciális vevőket. A Coffee Lake megjelenését úgy lehetett a legegyszerűbben előrehozni, hogy lényegében a Kaby Lake és SkyLake processzorokat kezelő lapokat "alakították át", hiszen a processzorfoglalat fizikailag ugyanaz (LGA1151), tehát a mikrokód és a chipset leváltásával megoldhatóvá vált az idő előtti start. Az új chipset Z370 névre hallgat, és lényegében egy Coffee Lake-re aktualizált Z270, melyet kiegészített a gyártó egy Thunderbolt vezérlővel.

Ez persze vásárlói szempontból olybá tűnhet, hogy az Intel lehúzni próbálja az újdonságra vágyó vagy váltani szándékozó felhasználóit, mivel új alaplapot követel a Coffee Lake-hez. Nem hinnénk, hogy ez a cél: a presztízsveszteség és a negatív hírverés miatt valószínűnek tűnik, hogy ezek a lépések inkább a "kényszerpálya", és a "tűzoltás" kategóriába sorolhatóak be, mert a Coffee Lake szimplán új PWM-vezérlőt használ. Ezen a téren egyébként a Z370-es alaplapok az IMVP8-as specifikációknak megfelelő komponenst kaptak, 2018-ban viszont érkezik a teljes 300-as generáció, amelyek már az IMVP9-es specifikációknak is megfelelnek, és ezekre lesz építve a jövő. A Z370-es chipset tehát egy szimpla átmenet az Intelnél, technikailag nem is igazán több egy Z270-es vezérlőhídnál.

Az Intel Z370-es chipsetre épülő Coffee Lake platformja [+]

Áttérve tesztünk főszereplőire, kisebbik versenyzőnk az Intel Core i5-8600K processzora, amely hat maggal és az ötös szériánál megszokott módon magonként egyszálas feldolgozással rendelkezik. A nagyobb testvérét, az Intel Core i7-8700K-t kaptuk meg még tesztre, amely szintén hatmagos, ám itt már magonként két szállal számolhatunk.

Coffee Lake tesztalanyaink: Intel Core i5-8600K és Intel Core i7-8700K [+]

Mindkét tesztelt processzor 95 wattos TDP-vel rendelkezik, a továbbfejlesztett memóriavezérlő segítségével már natívan támogatja a 2666 MHz-en futó DDR4-es memóriamodulokat is, de a magok felépítését és az IGP-t érintetlenül hagyta a gyártó. Jó hír, hogy használhatóak hozzájuk az LGA115X foglalatokhoz tervezett hűtések, így akik évek óta meglévő konfigurációjukat szeretnék Coffee Lake-re cserélni, átörökíthetik jól bevált hűtési megoldásukat is.

Ahogy korábban már írtuk, maga a Coffee Lake a Kaby Lake továbbfejlesztése – továbbra is 14 nm-en készül, és az alapvető architektúra sem változott, egyedül kisebb optimalizációkra számíthatunk. Ezeknél lényegesen fontosabb újdonság, hogy négy helyett már hat processzormag is felfűzhető a 12 MB-os utolsó szintű gyorsítótáron keresztülfutó gyűrűs buszra, ez pedig – a magasabbra emelkedő órajelekkel együtt – már érezhető előrelépést ígér a hetedik generációhoz képest.

A Coffee Lake felépítése [+]

Még a CPU-részlegnél is kevesebb előrelépés történt az IGP terén, gyakorlatilag a HD Graphicsból UHD Graphics lett, valószínűleg azért, mert észlelték, hogy 2017-ben a szimpla HD már nem hangzik elég jól. Némi gyorsulásra azért számíthatunk, az illesztőprogramok fejlesztésén túl ugyanis az órajeleken is emeltek egy keveset, ez a 350 MHz-es alapról a Core i7-8700K esetében már 1,2 GHz-ig emelkedhet (ez +50 MHz-et jelent a 7700K-hoz képest), míg az i5-8600K-nál maradt a 7600K-nál megismert 350 MHz-1,15 GHz tartomány.

A teljesítmény növekedésének csekély mértéke egyébként igazából még elnézhető lenne (akinek ez fontos, az ezeknél a CPU-knál úgyis dedikált VGA-t vesz), ám az Intel sajnos a kijelzőmotort sem frissítette, vagyis a Coffee Lake továbbra is HDMI 1.4-es és DisplayPort 1.2-es interfészeket kezel. Ez azt jelenti, hogy a HDMI 2.0a ezúttal is csak egy LPSCon segítségével érhető el, ami egy integrált aktív átalakító DisplayPort 1.2 interfészre kötve. Utóbbi azért fájó pont, mert számos sztereó 3D-t támogató tévé rendkívül érzékeny erre a megoldásra, és nem kompatibilis hibaüzenettel visszautasítják a 3D frame packing jelet, esetleg elfogadják azt, de a lejátszás már akadozni fog. Ez egyébként nem egyedi jelenség a DisplayPort 1.2 interfészből kivezetett HDMI 2.0a-s konverzióknál, többek között a Club 3D CAC-1070-es aktív átalakítója is ugyanígy viselkedik, emiatt lett volna szerencsés natívan bevezetni a HDMI 2.0 támogatását.

A vizsgálataink további szereplői a legutóbbi HEDT tesztben is részt vevő AMD Ryzen 7 1800X, illetve az Intel i7-7700K processzor; egyrészt tudni szerettük volna, hogy a kékek táborában történt-e előrelépés, másrészt érdekelt bennünket, hogy a Ryzen csúcsmodellhez képest hogyan teljesítenek a több maggal és szállal megáldott új Intel CPU-k.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!