Újra a P6-ot másolja mindenki
Eljött az a pillanat, amire viszonylag sokan vártak. Az AMD és velük párhuzamosan mi is már régóta csepegtettük az információkat az új Zen architektúráról, de minden részletet csak most, ettől a pillanattól fogva lehet megosztani róla. Mielőtt azonban nagyon belemerülnénk a végül Ryzen névre keresztelt új processzorcsalád vizsgálatába, érdemes egy kicsit visszautazni a múltba, hogy maga az x86/AMD64-es processzorokat fejlesztő cégek milyen döntéseket hoztak régebben, és miért is tartunk ma ott, ahol.
Hirdetés
Ha a részletesebb történelmet nézzük, akkor az elmúlt húsz évben az Intel és az AMD is megjárta a trónt. Utóbbi cégnek főleg az Athlon 64-es időszak volt kiemelkedő, majd az elmúlt pár évben nem sikerült maradandót alkotni a processzorpiacon. Egy dolgot viszont észre lehet venni a két cég közötti versenyben: az Intel és az AMD mindig akkor maradt le, amikor az éppen megtervezett dizájn jelentősen eltért az Intel Pentium Pro CPU-ban bemutatkozó P6 mikroarchitektúrától. Mint ismeretes, az Intel a Pentium 4-hez fejlesztett Netburst architektúrával próbált alternatív utat keresni, míg az AMD az FX processzorok alapját képző Bulldozer architektúrával.
[+]
Végeredményben az Intel Netburst és az AMD Bulldozer is bukás lett, ugyanakkor nem feltétlenül azért, mert olyan rossz ötlet elszakadni a P6 dizájn alapjaiban történő másolásától. Valójában az érintett cégeknek jó indoka volt az adott időszakban új irányt keresni, ugyanis a P6 mikroarchitektúra dizájnjának másolása a valóságban nem sok olyan fejlesztési lehetőséggel kecsegtet, amivel az x86/AMD64-es processzorok ideálisan tudnák tartani a lépést az alternatív processzorarchitektúrákkal. Persze ez nem jelenti azt, hogy a Netburst vagy a Bulldozer lenne a megoldás a gondokra, csupán azt érdemes látni, hogy az Intel és az AMD is látta, illetve látja a potenciális problémákat, és megpróbálták kezelni azokat. A sikerhez azonban az is kell, hogy az alkalmazásokat az újszerű dizájnokra optimalizálják, amire nem igazán került sor a Netburst és a Bulldozer esetében sem.
[+]
Az Intel korábban már visszatért a P6 mikroarchitektúra dizájnjának másolásához a Pentium M családdal, ebből született a Core sorozat. Ezzel a vállalat feladta a reformra vonatkozó tervét, és mára az AMD is így tett az új Zen architektúrával, amin szintén a P6 alapvető vonásai köszönnek vissza. A P6 mikroarchitektúra másolásához való visszatérés persze nem azért történt, mert a korábban kialakított alapok olyan jók lennének, hanem azért, mert a programok jelentős részét ennek megfelelően optimalizálják, és ez nagyon megnehezíti mindkét félnek a reformokat. Az esetleges új dizájnok ugyanis akármennyire is jó ötleteket vonultatnak fel, ezeket nem lehet optimálisan kihasználni, ha az alkalmazásfejlesztők nem az újszerű alapokat célozzák meg. Ilyen formában pedig a piac nem tud jelentős innovációkat bevetni, hiszen már csak a programok igényei miatt is maradni kell a hagyományos dizájnelemeknél, és végeredményben ezeket kell jobbá tenni.
[+]
A Zen architektúra a fentiek miatt távolról sem olyan innovatív, mint volt anno a Netburst vagy a Bulldozer volt, ugyanakkor nagyon jól működik akár az aktuális alkalmazásokkal is, ami nyilván nem elhanyagolható szempont. Az AMD ugyanakkor a Zennel próbált egészséges kompromisszumokat kötni, ugyanis ma már nem kifizetődő minden részegységből a legjobb lehetőségeket szem előtt tartani, aminek főleg az az oka, hogy az adott processzornak a fogyasztását is értelmes kereteken belül kell tartani. Emiatt a mai processzorok tervezésénél a nehézség annak az ideális egyensúlynak a megtalálása, ami a teljesítményt a meglévő programokban alapvetően maximalizálja, miközben a fogyasztásnak ésszerű határokat szab. A Zen ennek a feltételnek felel meg igazán, és az sem véletlen, hogy az architektúra neve magyarra lefordítva egyensúlyt jelent.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
