Új hozzászólás Aktív témák

• #257 bwoay nagyúr bladigit #255

  Új Válasz 2007-12-14 11:31:00 #257

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bwoay

  nagyúr

  válasz bladigit #255 üzenetére

  ez nem vita, csupán egy mélyreszántó beszélgetés
  számomra roppant tanulságos is, mert én rühellem a Sonyt,
  mármint magát a multit, de azokat a műszaki cikkeit magam is használom,
  amik meggyőztek, ezáltal van némi viszonyítási alapom.

  amikor a lossless ATRAC-ot a FLAC-hez hasonlítod,
  elfelejted, hogy utóbbi nyílt, és ingyenes.
  mindkettőnek ugyanaz az előnye: képes veszteség nélkül
  kb felére zsugorítani egy tömörítetlen hanganyagot.
  Csakhogy az ATRAC nem használható fel szabadon,
  nem fejlesztheted, magyarán a sony nem adja ki a kezéből.
  Ez olyan, mint a Fraunhofer-Thomson féle mp3:
  a LAME az open source miatt már rég túlhaladta,
  nagyságrendekkel fejlettebb az algoritmus, korántsem olyan minőségben
  hallgathatunk mp3-at, mint annak idején.

  Az a bitráta, ami mellett már nem tudjuk megkülönböztetni az anyagot
  az eredetitől, egyénenként más és más. Kissé morbid,
  amikor hordozható lejátszók kapcsán merül ez fel,
  bár én szentül vallom, hogy ebben a szegmensben is létezik
  némi audiofil hajlam, de ez már a többszáz dolláros Ultimate Ears, Weston,
  Shure, Etymotic és tsai füldugók világa, meg a hozzájuk illő lejátszóké,
  nem Creative MuVo és stock fülhallgató kategória.
  Az viszont biztos, hogy anno a digitális hanghordozóra váltás
  nem kevés minőségbeli kompromisszumot kívánt, ezek száma
  a veszteséges tömörítésekkel csak nőtt, mondjuk hatványozottan,
  és manapság kimondottan aktuális a törekvés,
  ami a CD-énél jóval magasabb hangminőség biztosítására irányul...

  A legtöbbet használt lejátszóm (iAudio U3) 2 GB-os,
  és bár támogat wav-ot, nem nehéz belátni, hogy túl sok album nem fér rá ebben a formátumban. a FLAC ezt megduplázza. És ennek nem feltétlenül azért van előnye,
  mert én a Sennheiser dugóval a forgalomban meghallanám az mp3 hátrányait,
  hanem azért, mert ha valamit FLAC-ben archiválok,
  akkor nincs szükség konverzióra ahhoz,
  hogy két mp alatt a lejátszóra dobjam, és hallgathassam.
  50-60 Ft-on nem is érdemes spórolni, viszont a hellyel igen,
  márpedig nekem nem mindegy, hogy 40 vagy csak 20 lemezen tárolom a zenéket,
  pláne, ha a több lemezes megoldásnak gyakorlatilag semmi előnyét nem élvezem.

  az ATRAC melletti alacsony fogyasztás nem a formátum előnye,
  inkább a sony érdekeltség jele. Ők eleve erre a formátumra optimalizálták a hardvert,
  ezért így kevesebbet fogyaszt. Most, hogy több lejátszójuk is megjelent,
  ami ATRAC-ot nem támogat (nem véletlenül), kénytelenek lesznek ugyanilyen üzemidőket
  mp3-mal, vagy más, alternatív formátummal elérni. És feltehetőleg sikerülni is fog
  elvégre más gyártóknak is öszejött már. Persze nem is akartam erre kiélezni a dolgot,
  én tudom a legjobban, hogy 20 óra üzemidő a hétköznapokban már több is,
  mint elég. Én sokat használom a lejátszót pendrive-ként,
  és az a kraft, amit USB-re kötve vesz magához innen onnan,
  elegendő ahhoz, hogy külön tölteni csak nagyon ritkán kelljen.

  w200-asa van kollegámnak, majd letesztelem, de az biztos,
  hogy az ennek kb duplájába kerülő Sony nw-s205,
  ami nem egy integrált eszköz, hanem dedikált audio lejátszó,
  olyan háttérzajjal van felszerelve, amihez hasonlóval
  még sosem találkoztam. Nem hibás típusról van szó,
  többet is próbáltam a készülékből.
  Különben abban egyetértek, hogy a hangminőségnek kellene az elsőnek
  és a legfontosabbnak lennie, de ami utána jön, az sem elhanyagolható.
  A támogatott formátumok száma adja meg a usernek a szabadságot,
  hogy az általa preferáltat használhassa, legyen az wma, ogg vorbis, FLAC, mp3, akármi.
  Az pedig, hogy külső meghajtóként használható az eszköz,
  függetlenné tesz számítógéptől, operációs rendszertől.
  (szerintem az régen rossz, ha egy lejátszó használata úgy kezdődik,
  hogy valamilyen programot fel kell telepíteni, vagy oprendszerhez kötött a dolog).
  A kijelző, a kezelés testreszabása meg csak a további kényelmet szolgálja.
  Abszolút nem vagyok a MD ellen, a lemezeim a mai napig megvannak,
  és emlékszem, hogy amíg megvolt a deck, addig imádtam.
  Azt sem zárom ki, hogy egy nap lesz MD walkmanem,
  mert a Hi-MD megjelenésekor nagyon is felkaptam a fejem a hírre.
  Viszont az utóbbi időben annyi csúcskategóriás flash és HD-s lejátszóval volt dolgom,
  hogy amennyiben nem felvételi szándékkal vásárolnék digitális audio eszközt,
  nem valószínű, hogy az MD szóbajönne, max relikviaként.
  Az MD most már olyan holtág, mint a DAT vagy a Betamax volt anno,
  egy jó Sony fejlesztés, ami felett eljárt az idő,
  és szűk rétegek speciális igényeinek a kielégítésére maradt fenn.

  [ don't... don't believe... don't believe the hype ]

Új hozzászólás Aktív témák