Megjelenítés, bevitel
Megvizsgáltuk már, hogy milyen – nagyon – gyorsan tudja az Asus W90 a képernyőre pakolni a pixeleket, most az a rész jön, hogy ezt milyen szépen teszi. A szokásos ferde szögben készített képekkel most nem tudunk szolgálni, ugyanis csak nappal, világos környezetben próbáltuk az óriást. Ekkor pedig még szemből nézve is rettenetesen tükröződött a kijelző elé helyezett üveglap. Egyébként a felhasznált LCD panel TN+film technológiájú, tehát szemből nézve jó a képe, oldalról, felülről és alulról viszont már nem annyira.
Műszeres méréshez viszont megfelelő volt a környezet. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.
A W90 beállítás nélkül is közelebb volt valamennyivel a korrekt színvisszaadáshoz egy átlagos notebooknál. Egy kis hangolással viszont kiváló profilt sikerült készíteni, ami átlagosan kevesebb mint egy DeltaE értékre volt az optimálistól, és a 2,2-es maximum is dicséretes. Homogenitása szintén rendben volt, csak a bal alsó sarkát találta műszerünk kissé sötétnek.
Egy játékos notebooknál alapvető kérdés, hogyan helyezték el a kurzormozgatókat. De álljunk meg egy pillanatra! Az Asus játékos notebookjai a G családba tartoznak, a W90-nek pedig elsősorban az erőfitogtatás a célja. Talán ezért nem sikerült jól a billentyűzet egyik játékosok számára fontos része. A kurzormozgatók képezik az átmenetet a fő gombsorok és a numerikus pad között. Sajnos teljesen belesimulnak a környezetükbe, ráadásul vékonyítottak, így nem igazán áll kézre a kezelésük. Érdemesebb a WASD környékét markolászni, ott csak a gombok szokásosan rövid, notebookos lenyomási útjával lehet gondunk. A modern divatnak megfelelően a billentyűk nyomási felülete a szokásosnál nagyobb, mert fölfelé nem keskenyednek úgy el, mint a régebbi megoldások. Az új megoldás mindenképpen látványosabb, hasznosságáról viszont nem vagyunk annyira meggyőződve. Tapasztalatunk szerint sokkal könnyebb melléütni rajta.
Azt a helyet, amit a kurzormozgatók környékén egy jó kis játékos kezelőszervhez felhasználhattak volna, inkább egy érintős, multimédiás vezérlőpult kialakítására fordították. Érdekes részlet ez, de hasonlót már rengetegszer láttunk, szebb megvalósításban is. Tehették volna például a fő billentyűzet fölötti részre, ahol a monitor fényerejét szabályozó, szerintünk teljességgel fölösleges és kék fényével zavaró LED-sora van. Két oldalára került még hat érintőgomb és további LED-ek vannak a zsanér vonalában.
Ezzel még nincs vége a fény- és anyagorgiának. Van az óriási, fém csuklótámasz, abban egy csillogó műanyagkeret az érintőgombokkal és a billentyűkkel, felül két krómsáv között újabb fényes, érintőgombos rész, ezután két hangszóró jön, majd két krómléc közé zárva egy gomb, végül némi bőrbetétben fordul le a sáv egy krómkeretes USB csatlakozóba. A hangszóró tövében további kék fényt találni, és aki megnézi a gép hasát, az bőrt imitáló mintázatú műanyagot is láthat. Szerintünk túl sok, fölöslegesen sok – de ez ízlés dolga.
Csodák csodájára, a touchpad nem kapott krómkeretet. Azért gombjai fényesek lettek, melyek közé a W90Vp-nél alapfelszerelésként jár az ujjlenyomat-olvasó (a másik két variánsnál opcionális). Ez a részlet is jelzi az Asus "mindent bele!" hozzáállását az óriáshoz, hiszen játékos és multimédiás vonalon sincs túl nagy szükség erre a komponensre. Egyébként az érintőmezővel meg voltunk elégedve, felülete kellemes tapintású, gombjai jól járnak, csak a pereme lehetne valamivel kisebb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
