Millió forintos notebook

Óriási külső

A PROHARDVER! lassan évtizedes fennállása alatt találkoztunk több különleges hardverrel, például nyolc processzormagos vagy három-négy GPU-s rendszerrel, kompresszorral, 30 hüvelykes monitorral. Mai tesztalanyunk is a legek világából való, egy notebook. Egy notebook, amely teljesítményével hazavágja a legtöbb asztali számítógépet. Egy notebook, mellyel az Asus megmutatta, mire képes. Egy notebook, ami közel egymillió forintba kerül. A W90Vp az Asus legerősebb, legnagyobb, legnehezebb laptopja. Felső fémburkolata – a maga 443 x 328 milliméteres alapterületével – kisebb asztalnak is beillene.

Önmagában nem is látszik, hogy milyen hatalmas a 18,4”-os monitorral szerelt gép, ezért viszonyítási alapul mellétettünk egy kisebbet. Nem-nem, az alábbi képen nem egy netbook, hanem egy 13,3”-os notebook látható a tetején. Félelmetesek a méretviszonyok, a W90 élőben letaglózó jelenség.

Az elején három krómkeretes hangszóró látható, semmi több, pedig hely lenne bőven. Ezt jól mutatja a hátsó rész, ahol az ismerős aljzatok laptophoz viszonyított méretéből már sejteni lehet, hogy a W90 milyen vastag. Itt az Ethernet, modem, HDMI, D-Sub és a táp csatlakozója mellett még egy krómkeretes, és két egyszerűbb rács látható. Később kiderül majd, hogy mi rejtőzik mögöttük.

Több mint hat centiméter vastag az Asus nagyágyúja, eltörpülnek mellette a szokásos laptopok. Úgy fest mint a Jumbo Jet a többi repülőgép között. Baljára alig került valami. Van itt egy újabb méretes, krómos rács, fölötte két hangcsatlakozó majd egy USB és a Kensington zár felfogatója. A túloldalon viccesen kicsinek tűnik az optikai meghajtó, ami fölött kényelmesen elfért az ExpressCard és memóriakártyák nyílása, valamint a vezeték nélküli hálózati eszközök kapcsolóretesze. Ezután mini FireWire, eSATA, kettő, majd még egy USB jön, a sort pedig a tévétuner – tesztgépünkön vak – antennakimenete zárja.

Nem nyikorgott úgy, mint egy székesegyház kapuja, de a W90 vaskos fedelének felnyitásához erő kellett. Súlya és a zsanér ereje mindenféle zárszerkezet nélkül elég a zárva tartásához. Ha egy pillanatra elfelejtenénk a közel félméteres szélességet, azt gondolhatnánk, hogy a gép egy átlagos 15,4”-os. Pedig nem az. Alumínium csuklótámasza akkora, mint egy kisebb egérpad, teljes méretű billentyűzetét jobbról numerikus pad, balról multimédiás érintőpanel keretezi, felülre pedig két krómsáv közé további kezelőszerveket telepítettek. A hatalmas monitor előtt fényes, tükrös lap van, ami a kávát is beborítja. Legfelül 2,0 megapixeles webkamera trónol dupla mikrofonnal.

Nagy notebookhoz nagy töltő illik. De ekkora?! Alábbi képünkön egy normál notebookos táp látható mellette. A gigantikus jószág nem kevesebb mint 230(!) watt leadására képes, és bizony olyan hardvert hajt meg, ami kisebbel nem nagyon érné be!

Még nagyobb belső

Lássuk a masina belsejét! Mert milyen tesztelő az, aki, ha lehetősége nyílik rá, nem szed ízeire egy ilyen csemegét? Olvasóink többsége valószínűleg úgysem találkozik élőben ezzel a fenevaddal, szóval legalább képen lássa, mit is rejt a hatalmas ház. Először csodáljuk meg a húszforintosnyi első lábakat, melyeket még hét egészít ki és a gigantikus akkumulátort, ami a ház elejét foglalja el. Mellette van még egy kisebb fedél, fölöttük pedig a teljes burkolat egyben leszedhető.

A hatalmas fedél alatt nem kevesebb mint három különálló hűtés rejtőzik. A jobbra látható alatt van a processzor, a középső az egyik GPU-t és az északi hidat, a bal szélső a második GPU-t hűti. Mint látható, a CPU oldalra (balra) szellőzik, a két GPU pedig hátrafelé. Van itt még három memóriafoglalat, egy pici mélynyomó, a processzoros részen pedig a Wi-Fi modul sejlik.

A kisebb, de meglehetősen mély résben nem egy, hanem két 2,5 hüvelykes merevlemez lakozik. Ezeket akár RAID tömbbe is köthetjük. Gépünket két 320 GB-os Seagate egységgel szerelték fel, de választható két 500 GB-os tár is.

Tesztgépünkben csak a processzort védte garanciás zárjegy, ezért azt inkább nem bolygattuk. Ellenben a két GPU szabad préda volt, így pár csavar kioldásával eltávolítottuk a hűtésüket. A művelet nagyon könnyen zajlott. Az Asus mérnökei szerintünk korrekt munkát végeztek a W90 megtervezésekor. Nem láttunk szalagkábeles vagy egyéb toldásos kényszermegoldásokat, bár igaz, hogy rengeteg hely állt rendelkezésre a komponensek elrendezéséhez. A GPU-k szellőzése alatt kerek rést vágtak a nyomtatott áramkörre, hogy a billentyűzet felől is friss levegőhöz jussanak. Közöttük egy asztali gépekből ismert ICH10 déli híd terpeszkedik, melynek párja, az X38-as – szintén asztali gépes – északi híd a processzorhűtő és a memóriamodulok közelében látható. Az alsó részt teljes mértékben kitölti a két MXM modul. Esetünkben mind a kettő foglalt volt, de a W90-et kínálják egyetlen grafikus kártyával is.

További csavarok oldásával megszabadultunk a grafikus rendszertől. A bal oldali alatt két üres mini PCI Express foglalatot találtunk, ide kerülhet például az opcionális tévétuner. Látszik még az optikai meghajtó széle is. Vicces, hogy az óriási masina egyik sarkában elfér ez a komponens, ami a normál notebookok belsejének közel a felét szokta kitenni. A második MXM modul alatt találtuk meg az egyetlen kevésbé elegáns részletet, a két vezetéken lógó elemet.

Hirdetés

A szemfülesebbek már korábban kiszúrhatták a két grafikus modul között sejlő szalagkábelt, a VGA-k terén jártasabbak pedig sejthették, hogy a két részt valami összeköti. Az alábbi képen balra látható a valójában középen helyet foglaló MXM modul, aminek a hátára került a hűtőborda. A másodikról minden bizonnyal azért maradt le ez az elem, hogy aláférjenek a mini PCI Express kártyák.

Nem húzzuk tovább az időt, eláruljuk, hogy két AMD gyártmányú, M98 XT grafikus mag került a tesztgépünkbe, vagyis Mobility Radeon HD 4870-ekkel van dolgunk. Bennük ugyanúgy 800 darab, DirectX 10.1-et támogató számolóegység dolgozik, mint az asztali verzióban. Viszont nem GDDR5, hanem csak 512 MB GDDR3 memória csatlakozik hozzá a 256 bites, hub rendszerű vezérlőn keresztül. A memóriamodulok a Hynixtől származnak, 1 ns késleltetésűek, ami 1000 MHz-es referenciaórajelnek felel meg.

Érdemes egy pillantást vetni a gondosan kialakított hűtésre is. A méretes rézlapon nemcsak a GPU-nak és a memóriamoduloknak ágyaztak meg hővezető anyagból, hanem a megfelelő feszültséget előállító, melegedésre hajlamos PWM áramköröknek is. Alaposan felboncolva az Asus W90-et továbbra is úgy érezzük, hogy az Asus tervezői nagyon korrekt munkát végeztek. Egyedül a két merevlemez egymáshoz közeli, szellőzés nélküli elhelyezését kifogásoljuk.

Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Nem esett még szó a processzorról. Az Asus W90 nem egy, hanem máris háromféle kiszerelésben kapható, de mindegyik Intel processzoros. Tesztgépünkben a beépítésre kerülő legerősebb CPU, a 2,80 GHz-es, kétmagos Core 2 Duo T9600 volt. Kár, hogy az Asus nem vetette be az extrém notebookos négymagost, ha már egyszer a legerősebb notebookot kívánta összehozni. Mindenesetre VGA-t tekintve ez sikerült, mert W90Vp-ben két Radeon HD 4870 dolgozik. Van még W90Vp Radeon HD 3850-ekkel felvértezve és W90Vn szóló GeForce 9800M GS-sel. A sima V-s csak 17”-os, a másik kettő viszont 18,4”-os, Full HD felbontású (1920x1080) monitort kapott. A merevlemezek kapacitása egyszer 250 GB-tól indul és kétszer 500 GB-nál áll meg. Az optikai meghajtó természetesen Blu-ray is lehet, a Wi-Fi vezérlő Draft N-es, van Bluetooth, de 3G modem nincs. Szót érdemel a hatalmas, 12 cellás, 93 Wh-s akkumulátor is. Tesztgépünk a 2,80 GHz-es processzorral, a két nagy Radeonnal, a dupla merevlemezzel és a DVD-íróval majdnem a csúcskonfiguráció, amihez 64 bites Vista Home Premium és kétéves garancia jár. Mindezért 899 000 forintot kell fizetni.

Alapjáraton a Core 2 Duo T9600 a harmadik legerősebb kétmagos notebookprocesszor, de az Asus tett róla, hogy óriásukban az első helyre ugorjon. A mellékelt kis programmal az alap 2,80 GHz-ről 15%-kal megemelhető az órajele, ami így 3,20 GHz-re nő. Ezt az FSB 266 MHz-ről 305 MHz-re emelésével érik el, amivel együtt a DDR2 memória 333 MHz-es alapóraje 381 MHz-re emelkedik.

Viszonyítási alapnak – mert összehasonlítani nem is érdemes – az MSI szintén izmos, szintén tuningos, de az Asus óriása mellett minden tekintetben eltörpülő GX620-as, játékosoknak szánt masináját választottuk.

Már az alap, 2,80 GHz-es számok is brutálisak, komoly asztali gépekhez illőek, de a 3,20 GHz-en mért eredmények tényleg túltesznek rajuk úgy 15%-kal. A tuningolt W90 általában órajelelőnyének megfelelően, 22%-kal verte az MSI GX620-at, pedig még az is messze jobb az AMD legerősebb mobil processzoránál. Tehát a notebookoknál is az a helyzet, mint az asztali processzoroknál: az Intel csak önmagával versenyez az abszolút csúcskategóriában.

Memóriakezelésben a MSI versenyzője meg tudta előzni az Asust. Ugyanis a mobil P45 chipkészlete effektív 800 MHz-en, míg a W90 asztali X38-asa csak 667 MHz-en (tuninggal 760 MHz-en) dolgoztatta a DDR2 RAM-ot. Minden bizonnyal a 64 bites operációs rendszer is beleszólt egy kicsit az eredmények alakulásába.

Adattárolás terén nem villantott a W90 két különálló, 320 GB-os Seagate-je. RAID-ben biztosan tudtak volna érdekeset mutatni, de így elérési időben és löketszerű csúcsban is alulmaradtak a GX620 Western Digitaljával szemben. Egy ilyen brutális géphez jobban illett volna két 7200-at pörgő tár vagy egy jó gyors SSD és egy nagy winchester.

Grafikus tandem

Miután kimértük a szokásos komponensek erejét, a grafikus meghajtóban kezdtünk kutakodni. Természetesen a CrossFire bekapcsolóját kerestük – hiába. Aztán megláttuk, ami nyilvánvaló: nem két HD 4870-ként, hanem egyetlen Mobility Radeon HD 4870 X2-ként szerepel a grafikus kártya. Tehát a két MXM modul egységet alkot – érdekes. Asztali gépek irányából közelítve a grafikus rendszert, inkább azt mondanánk rá, hogy „csak” Radeon HD 4850 X2, mert GDDR3 memórája van, a GPU-k pedig 550 MHz-en járnak. Nyugalmi állapotban a memória 850 MHz-ről 200 MHz-re, a GPU pedig 350 MHz-re lassult.

Játékok

• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• Race Driver: GRiD – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi
• Far Cry 2 - UBISoft / UBISoft Montreal

A meghajtóprogramokban a képminőségi beállításokat a GeForce-okon „legjobb minőség”-re, a Radeonokon pedig a legszebbre kapcsoltuk, az anizotropikus szűrés (8x-os) végig be volt kapcsolva. A World in Conflict, Unreal Tournament és Far Cry 2 kivételével minden játékban egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflictban és a Far Cry 2-ben a játékba beépített teljesítménytesztet futtattuk le, az UT3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a mérések során.

Az Asus W90 elementáris grafikai erejét jobb híján korábbi notebookos grafikai tesztjeinkhez hasonlítottuk, és egy GeForce 8800 GT-vel felszerelt asztali gépet is segítségül hívtunk. Mérések nélkül is nyilvánvaló, hogy a GeForce és a szóló Radeon HD 3870 közelébe sem érnek az óriásnak, ezért a kicsik felbontása mellett mindent maximumra állítva, a 18,4”-os kijelző 1920x1080-as natív felbontásán is futottunk pár kört. A félreértések elkerülése végett most külön is feltüntetjük, hogy az ábrákon szereplő megnevezések egészen pontosan milyen konfigurációkat takarnak:

Radeon HD 4870 X2: Asus W90Vp - Intel Core 2 Duo T9800 CPU 2,80 (alap) illetve 3,20 (tuning) GHz-en, Mobility Radeon HD 4870 X2 550/850 MHz-en

XGP Mobility Radeon HD 3870: Fujitsu Siemens Amilo Sa 3650 XGP modullal - AMD Turion X2 Ultra ZM-86 2,40 GHz-en, Mobility Radeon HD 3870 650/1000 MHz-en, 4 GB DDR2-800 RAM

GeForce 8800 GT 512 MB: Desktop - Pentium Dual-Core E2180 CPU 2,00 GHz-en, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz-en, 2 GB DDR2-800 RAM

A grafikonokon szereplő 1,3 megapixeles felbontás a notebookoknál 1440x900-as pixel körüli, az asztali gépnél 1280x1024 pixeles felbontást jelent. Az asztali gépen és a Mobility Radeon HD 3870-es Fujitsu Siemens notebookon 32 bites, az Asus W90-en 64 bites Vista futott.

Oblivion erdejében az Asus W90 lényegesen gyorsabb volt versenytársainál. A tuning nem hozott túl nagy gyorsulást. A Radeon HD 3870 folyamatos játékhoz bőven elegendő, másodpercenkénti 41 képét a nagy Asus natív felbontásán, maximális grafikai részletességgel is hozta. Ekkor alapon egészen pontosan 39, tuningolva 40 fps-t produkált.

Az autóversenyzős GRiD-ben a tuning nagyobb mértékű növekedést hozott. Itt valószínűleg a processzor volt a fő korlátozó tényező, ugyanis maximális beállításon, Full HD-ben is 51, illetve 58 fps-t mértünk a W90-nél.

A World in Conflict jobban megdolgoztatta a dupla Radeont. Itt az elvileg sokkal gyengébb GeForce 8800 GT a közelébe férkőzött, maximális grafikán pedig csak 30, illetve 31 fps-es átlagot regisztráltunk. Sajnos nem volt időnk kimérni, hogy a 64 bites Vista milyen mértékben volt ludas a vártnál gyengébb eredményben.

Minden bizonnyal abban is volt része, hogy Unreal Tournament 3-ban az asztali gépé lett az abszolút győzelem. Fontos megjegyezni, hogy az Asus óriása a felbontás emelésével semmit sem lassult.

Végezetül egy modern játékban mutatta meg a GPU-k párosa, hogy mire képes. Míg a GeForce az Unrealhoz képest jelentősen lelassult, addig a W90 szinte semmit sem vesztett tempójából. Közepesről maximális részletességre és lényegesen nagyobb felbontásra váltva még mindig 47, illetve 50 képet kaptunk másodpercenként.

Megjelenítés, bevitel

Megvizsgáltuk már, hogy milyen – nagyon – gyorsan tudja az Asus W90 a képernyőre pakolni a pixeleket, most az a rész jön, hogy ezt milyen szépen teszi. A szokásos ferde szögben készített képekkel most nem tudunk szolgálni, ugyanis csak nappal, világos környezetben próbáltuk az óriást. Ekkor pedig még szemből nézve is rettenetesen tükröződött a kijelző elé helyezett üveglap. Egyébként a felhasznált LCD panel TN+film technológiájú, tehát szemből nézve jó a képe, oldalról, felülről és alulról viszont már nem annyira.

Műszeres méréshez viszont megfelelő volt a környezet. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

A W90 beállítás nélkül is közelebb volt valamennyivel a korrekt színvisszaadáshoz egy átlagos notebooknál. Egy kis hangolással viszont kiváló profilt sikerült készíteni, ami átlagosan kevesebb mint egy DeltaE értékre volt az optimálistól, és a 2,2-es maximum is dicséretes. Homogenitása szintén rendben volt, csak a bal alsó sarkát találta műszerünk kissé sötétnek.

Egy játékos notebooknál alapvető kérdés, hogyan helyezték el a kurzormozgatókat. De álljunk meg egy pillanatra! Az Asus játékos notebookjai a G családba tartoznak, a W90-nek pedig elsősorban az erőfitogtatás a célja. Talán ezért nem sikerült jól a billentyűzet egyik játékosok számára fontos része. A kurzormozgatók képezik az átmenetet a fő gombsorok és a numerikus pad között. Sajnos teljesen belesimulnak a környezetükbe, ráadásul vékonyítottak, így nem igazán áll kézre a kezelésük. Érdemesebb a WASD környékét markolászni, ott csak a gombok szokásosan rövid, notebookos lenyomási útjával lehet gondunk. A modern divatnak megfelelően a billentyűk nyomási felülete a szokásosnál nagyobb, mert fölfelé nem keskenyednek úgy el, mint a régebbi megoldások. Az új megoldás mindenképpen látványosabb, hasznosságáról viszont nem vagyunk annyira meggyőződve. Tapasztalatunk szerint sokkal könnyebb melléütni rajta.

Azt a helyet, amit a kurzormozgatók környékén egy jó kis játékos kezelőszervhez felhasználhattak volna, inkább egy érintős, multimédiás vezérlőpult kialakítására fordították. Érdekes részlet ez, de hasonlót már rengetegszer láttunk, szebb megvalósításban is. Tehették volna például a fő billentyűzet fölötti részre, ahol a monitor fényerejét szabályozó, szerintünk teljességgel fölösleges és kék fényével zavaró LED-sora van. Két oldalára került még hat érintőgomb és további LED-ek vannak a zsanér vonalában.

Ezzel még nincs vége a fény- és anyagorgiának. Van az óriási, fém csuklótámasz, abban egy csillogó műanyagkeret az érintőgombokkal és a billentyűkkel, felül két krómsáv között újabb fényes, érintőgombos rész, ezután két hangszóró jön, majd két krómléc közé zárva egy gomb, végül némi bőrbetétben fordul le a sáv egy krómkeretes USB csatlakozóba. A hangszóró tövében további kék fényt találni, és aki megnézi a gép hasát, az bőrt imitáló mintázatú műanyagot is láthat. Szerintünk túl sok, fölöslegesen sok – de ez ízlés dolga.

Csodák csodájára, a touchpad nem kapott krómkeretet. Azért gombjai fényesek lettek, melyek közé a W90Vp-nél alapfelszerelésként jár az ujjlenyomat-olvasó (a másik két variánsnál opcionális). Ez a részlet is jelzi az Asus "mindent bele!" hozzáállását az óriáshoz, hiszen játékos és multimédiás vonalon sincs túl nagy szükség erre a komponensre. Egyébként az érintőmezővel meg voltunk elégedve, felülete kellemes tapintású, gombjai jól járnak, csak a pereme lehetne valamivel kisebb.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Vajon hogyan melegszik és milyen hangja van? Erre egy ilyen komoly teljesítményű gépnél nem csoda, ha kapásból az lenne a válasz, hogy iszonyatosan. Pedig nem! Az Asus W90Vp nyugalmi állapotban egyáltalán nem hangos, ilyenkor durván 20 dB-t mértünk. Huszonkét fokos szobahőmérsékletnél is csak az alsó részének közepe volt az átlagosnál melegebb. Az elsődleges GPU és az északi híd környékén 37 fokot mértünk.

Először szokásos processzorizzasztásunknak fogtunk neki, amihez az Everestet használtuk. A korábban 45 fok körül tanyázó processzormagok azonnal 55-re ugrottak, a hang pedig 25 dB-re erősödött. Egy perc múlva már 60 foknál tartottunk, ami további két perc alatt még öttel megemelkedett. Ekkor a következő, 30 dB-es szintjére lépett a hűtés, így a magok beálltak 62 fokosra, ráadásul a zaj néha vissza is állt 25 dB-re. Érezhető volt, hogy nagyobb teljesítmény leküzdésére tervezték a hűtést, ezért bekapcsoltuk a tuningot. Szinte azonnal 70 fokra melegedtek a magok, a ventilátor pedig 33 dB-re kapcsolt. Két perc alatt eljutottunk 76 fokig, amikor a hűtés hangja 35 dB-re emelkedett. Ezt a hőfokot már tartotta a tuningolt CPU, és közben a hűtés néha visszakapcsolt 33 dB-re. Érdekes, hogy a processzor hevítésének végeztével nem az, hanem a grafikus magok környéke melegedett jobban. Igaz, ezek hűtése diszkréten csendben maradt.

De nem sokáig! Következett a játékos teszt. Pár percet vártunk, míg a hatékony processzorhűtő tette a dolgát, aztán bekapcsoltuk a tuningot és a FarCry 2-t. Már töltés közben hangosodni kezdett a rendszer, elérte a 25 dB-t. Ahogyan megkezdődött a játék, jött a 30 dB-es szint, majd egy percen belül a 33-as, de a 35-ös eléréséhez sem kellett több öt percnél. Ezután rövid ideig semmi sem változott, aztán 38 dB-re nőtt a zajszint, amit a gép már tartani tudott. A hőmérsékleti adatokból jól látszik, hogy most már a második GPU is dolgozott. Fontos megjegyezni, hogy a gépet asztalon teszteltük, nem volt kedvünk a közel hatkilós monstrumot ölben tartani. Úgy legalább 5-6, de inkább 10 fokkal magasabb értékekre is lehet számítani. Érdekes részlet még, hogy a töltését időközben befejező akkumulátor végül egész szépen lehűlt.

Nem mutattuk még meg a W90-hez méretben jól illő, 93 Wh-s, behemót akkumulátort. Kell is a hatalmas telep, hiszen a notebook energiaigénye tényleg óriási. Nyugalmi állapotban 52 wattot evett, ami a méretes akku töltése közben 100 watt fölé emelkedett. A processzort tuning nélkül hajtva 100, tuninggal 120 wattot mértünk, miközben az akkut nem töltöttük. Tuninggal játékban nem egyszer 200 watt fölötti értéket mutatott a konnektoros mérő, töltés közben pedig stabilan beállt 230 wattra – nem semmi.

A hatalmas telep töltése kikapcsolt és bekapcsolt géppel is majdnem négy órát vett igénybe. 93 Wh ide vagy oda, még nyugalmi állapotban is vége lett a dalnak másfél óra alatt. A processzor terhelésével 50 percig jutottunk, játék közben pedig alig több mint fél órára volt elegendő a hatalmas akku. Ki kell emelni, hogy az elektromos hálózatról lehúzva a Radeonok visszavették órajelüket, hiába csináltunk, állítottunk bármit. Ekkor a 3D-s teljesítménynek majdnem a fele odaveszett, a Far Cry 2 a korábbi 47 helyett csak másodpercenként 28 képkockával futott maximális részletességen, Full HD-ben.

Értékelés

Mielőtt bármit is mondanánk, leszögezzük, hogy hatalmas hüledezés, hangos csodálkozás közepette bontogattuk az Asus W90-et, melynek már a közepes számítógépházakhoz hasonló méretű és tömegű csomagolása is tiszteletet parancsoló. Előrángatva az óriási masinát nem csak megjelenése, hanem már a puszta mérete is ámulatba ejtő. Ha mi egy notebookot tervező csapat vezetői lennénk, és azt kérné a főnökünk, hogy csináljunk valami brutális, erőnket demonstráló szerkezetet, akkor minden bizonnyal mi is valami hasonló szörnyeteggel állnánk elő.

Nagyon kevés olyan notebook van a piacon, amelyről elmondható, hogy a legmodernebb játékokat is vígan futtatja maximális grafikai részletességgel kijelzője natív felbontásán. Az Asus W90Vp bizony ilyen, pedig hatalmas monitora 1920x1080 pixeles. Igen, játék közben hangos, és elég meleg is, óriási akkumulátorát nagyon gyorsan megeszi, de cserébe olyan teljesítményt kínál, amit egyetlen konkurense sem. Persze vannak csiszolatlan részletek – elsősorban a billentyűzet környékén – látszik, hogy elsősorban a csúcsteljesítmény kinyerése volt a cél.

Ha egy hétköznapi ember elé odatennék az óriás W90-et és egy pici, full extrás üzleti szubnotebookot, minden bizonnyal nagyon meglepődne azon, hogy a két vas majdnem ugyanannyiba kerül. Drága az Asus W90Vp? És egy Hummer H2 drága? Ha az utóbbit el lehet adni, akkor az előbbit miért ne lehetne?

Asus W90Vp

rudi

Az Asus W90Vp notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.