Qosmio G50
Nagyon drága, nagyon extra, fölöslegesen erős, egyszóval irracionális. Nagyjából így lehet körülírni a presztízsmodelleket. Létjogosultságuk mégis megkérdőjelezhetetlen. Rajtuk mutatják meg a gyártók képességeik legjavát, ők vannak a kirakat közepén, velük lehet eladni egy márkát, legyen szó járművekről, elektronikai cikkekről, sporteszközökről vagy bármiről a világon. Ma a Toshiba egyik – mert több is van neki – ilyen notebookjával, a Qosmio G50-nel ismerkedünk meg, ami multimédiás vonalon hivatott elhomályosítani konkurensei ragyogását.
Notebookban a csúcsnak vagy nagyon kicsinek vagy nagyon nagynak kell lennie. Mivel multimédiás, ezért célszerű, ha nagy a monitora, tehát a Qosmio G50 óriási. Ahogy illik, 18,4 hüvelykes képátlójú, 16:9 oldalarányú kijelzőt kapott, alapterülete 452 x 311 mm, és ehhez igazodik a vastagsága is. Szerencsére a Toshiba tervezői nem álltak meg az önmagában is lélegzetelállító méretnél, hanem nagyon kellemes formát és színeket is varázsoltak hozzá. A grafitszürke fedelet a "kommersz" Satellite-okhoz hasonlóan vékony sávokkal textúrálták, és most egy kis ívet is vittek a mintába. Szintén ívesek a gép határvonalai, a fekete alsó rész végére – sajna műanyag felületre – pedig egy kis krómot tettek. A Toshibát helyettesítő Qosmio felirat szerintünk jó húzás, nem tűnik tőle annyira számítógépesnek ez a tetszetős valami.
Részint a csatlakozókkal is ez volt a cél, mert a baloldaliakat egy lenyíló – sajnos nem igazán csúcsminőségű – fedél alá tették. Szerencsésebb lett volna ezt a lemezt fémből készíteni. Mindenesetre feladatát jól ellátja, rejti a kártyaolvasót, ExpressCard foglalatot, mini FireWire-t, és USB-t. Szerintünk a másik oldalra is tehettek volna valami hasonló ajtót, hogy elbújtassák a két USB, a régi modemes és a két hangcsatlakozót. Érdemes megfigyelni az alábbi képen, milyen rendhagyóan illeszkedik az alsó és felső rész. Utóbbi oldalsó peremei lefordulnak, míg az eleje és a hátulja felfelé ível, sőt az alsó rész elöl több mint egy centiméterrel hosszabb.
Nem kell aggódni, nem maradt ki az optikai meghajtó a G50-ből! Szokatlan helyre, a hatalmas ház elejére tették hagyományos, tálcás ajtaját. A fronton rajta kívül már csak a vezeték nélküli hálózati eszközöket ki/bekapcsoló retesz van. A krómos hátlap legérdekesebb része a dupla szellőzőnyílás. Az egyik mögött a CPU, a másik mögött a grafikai rendszer bújik meg. Szokatlan, de multimédiás csúcsgépre nagyon is illik a jobb szélen látható antennabemenet, amihez hibrid tévétuner tartozik. Egy ilyen gépről nem hiányozhat a HDMI, akinek viszont régi a projektora, az értékelni fogja a hagyományos, analóg monitorkimenetet. Illendőségből kapunk eSATA-t is, igaz a gépnek két méretes merevlemeze van. A középen látható két jack aljzatba nem audioeszközöket, hanem a mellékelt infrás távirányító vevőjét vagy hosszabbítóját dughatjuk. Megfelelő bekötéssel akár egyéb médialejátszóinkat is irányíthatjuk a notebookos távirányító segítségével. Érdemes még egy pillantást vetni a szintén szokatlan kialakítású, de tetszetős zsanérra.
Ehhez, pontosabban a fedél kinyitásához kapcsolódott első negatív tapasztaltunk. Minden mozdításnál recsegett, ropogott, finoman csavarodott a felső panel, ami nem illik egy ilyen komoly géphez. Valószínű, hogy egyedi esetről van szó, mert az interneten fellelhető számos tesztben sehol sem találkoztak hasonló problémával.
Nyitva is meglehetősen látványos az óriás. A tükrös monitor szintén tükrös pereme nem teljesen fekete, anyagába egy kis aranyszínű csillámport kevertek. Nem fekete az alsó rész sem, diszkréten, halványan ismétlődik rajta a fedél mintázata. Egyfelől látványosak az átlátszó műanyaggal védett hangszórók és a köztük húzódó multimédiás érintőpanel, de ez a megoldás távolról sem egyedi, nagyon hasonlót láthatunk a Toshiba lényegesen olcsóbb gépein. Ugyanez mondható el a használatra kellemes, tükrös felülete miatt egyedinek tűnő billentyűzetről. Lehet, hogy ezek az elemek nem az egyediséget, hanem a márkaazonosságot hivatottak kihangsúlyozni
Alul rengeteg kis ajtó alatt rejtőzik mindenféle, de az igazán érdekes alkatrészekre nem engednek rálátást. Balra elöl a pici mélynyomó nyílása kezdi a sort, amit az akkumulátor, az elsődleges merevlemez és az optikai meghajtó követ. Eggyel feljebb a második merevlemez, a két, egymást részben fedő memóriamodul és egy nem túl funkcionális ajtócska van. Ebben egy antenna csatlakozója és az ExpressCard foglalat vége látható. Leghátul az újabb hangszórószerű rés a processzor hűtéséhez tartozik, az átellenes oldalt pedig a grafikus rendszer foglalja el.
Szót érdemel a merevlemezek nem túl bizalomgerjesztő beszerelése. A fő tár kapott egy kis fémvázat, ami alatt pici gumibetétek vannak, de vezetékezése nagyon távol áll az elegánstól. Egy ekkora és ilyen drága notebookban illene ezt sokkal szebben megoldani. A második winchesternek már fix a csatlakozója, de nem védi a gép aljának irányából fém, és rögzítőkerete alól hiányoltuk a rezgéscsillapító réteget.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
