Tipikus apró betűs megjegyzés a filmek, sorozatok és videoklipek végén, hogy „a mozgóképen szereplő állatoknak a forgatás során nem esett baja”. Lassan becsatlakozhat mellé olyasmi, hogy „ezt a tartalmat ember és nem az AI állította elő”.
Hirdetés
Az X-aktákkal való szárnypróbálgatás és a kolosszális sikert hozó Totál szívás után Vince Gilligan visszatért a sci-fi világába a Pluribus című Apple TV sorozattal, és bár a mesterséges intelligencia évtizedek óta a tudományos fantasztikum kedvenc diákcsemegéje, az AI most mégsem szigorúan a show témáját, hanem az elkészülését érinti: Gilligan ragaszkodott ahhoz, hogy az epizódok végén megjelenjen: „ezt a sorozatot emberek készítették.”
A Pluribus végén szereplő megjegyzések (forrás: Apple TV) [+]
Nem egyedi az eset: Raphael Bob-Waksberg, a kiemelkedő BoJack Horseman alkotójának új szériája, a Long Story Short megjegyzi: „ezt a műsort emberek készítették digitális szoftverek használatával, amelyek közül néhány algoritmikus eszközökre támaszkodik. Generatív mesterséges intelligenciát nem használtak a forgatókönyv megírásához vagy a vizuális elemek létrehozásához.”
A Rosszfiúk 2 a stáblista végén megjegyzi: „tilos a film anyagát AI modellek képzésére használni”, az A24 produkciós iroda filmjei és a Jurassic World: Újjászületés pedig büszkén hirdetik: „nem használták AI-t a tartalmak előállítására.” Bár néhány éve ez még megmosolyogtató lett volna, olyan gyorsan fejlődnek a szövegíró, mozgóképes és hangelőállító modellek, hogy Hollywood a fennmaradását félti, elvégre licencelhetők olyan AI színésznők, mint Tilly Norwood, aki megszólásig hasonlít egy igazira arcvonásokkal, mimikával és tehetséggel.
Gilligan egyike, aki nem kér a dologból, és nem fogta vissza véleményét a Variety interjújában: „Gyűlölöm a mesterséges intelligenciát. Az AI a világ legdrágább és legenergiaéhesebb plágiumgépe. Nagy az esélye, hogy ez az egész egy nagy rakás hülyeség. Az egész arról a néhány százmilliárdosról szól, akiknek az a célja, hogy billiomos legyen. Szerintem csak a levegőbe beszélnek.”
Gilligant nem csak az aggasztja, hogy a mesterséges intelligencia eltaposhatja az igazi művészek munkáját: „attól, hogy a sütőm felmelegít egy finom pizzát, még nem lesz belőle Thomas Keller”. Inkább a szingularitás néven ismert fenyegetés aggasztja: az a pillanat, amikor az AI „valódi öntudatra ébred, saját lélekkel és saját identitással. Ha ezt valaha eléri, akkor a rabszolgaság témáját újra előtérbe kell hozni.”
„Ezek a dollár billiókra törekvő gazdagok pénzt akarnak keresni valamin, ami ekkor már egy tudatos lény – tehát akkor tulajdonképpen egy rabszolga? Attól a pillanattól kezdve ugyanis, hogy az AI érző lénnyé válik, ezek a Szilícium-völgyi s***gejek az akarata ellenére fogják pénzzé tenni, nem igaz?” – tette fel a költői kérdést Gilligan, majd hozzátette kis öniróniával „na, ez pont olyan történet, amit megírnék, ha nem foglalkoztak volna vele több százszor.” Mondjuk akkor ez is az AI téma pénzzé tétele, csak máshogy.
A Pluribus főszereplőjéhez, Rhea Seehornhoz közelebb áll Tilly Norwood esete a vitában. „Nyugodtan leírhatják: szerintem egyetlen ügynökségnek sem lenne szabad képviselnie azt az AI színésznőt. Szégyelljék magukat, akik mégis használják!” – üzente azoknak, akiket érdekel a Norwood „munkássága”. A filmesek, tévések és digitális tartalomgyártók félelmei érthetők: amellett, hogy a mesterséges intelligencia egyre élethűbbé és tehetségesebb, egyre olcsóbb is, ami a producerek és támogatók érdeklődését is felkelti. Az Apple TV sorozata egyelőre mindenesetre büszkén vallja: emberek készítették, embereknek.
