Értékelés
Jó ideje nem csinált már elhibázott processzort az Intel, és úgy tűnik, a Broadwell-Y alapra építő Core M sem lett az. A 14 nm-en készülő parány lelkivilágát még alaposabban meg kell ismerni ahhoz, hogy határozott véleményt tudjunk mondani róla, ugyanis a papíron gyorsabb Core M-5Y70 sok esetben lemaradt a Core M-5Y10 mögött, különösen grafikában volt jelentős az eltérés. Hogy ennek mi volt a pontos oka, azt nehéz megmondani. Talán a Lenovónál állítottak be valamit rosszul, talán a túl magas turbó órajel hamar beleütközik a fogyasztási korlátba, onnan pedig túl alacsonyra esik vissza, nem tudjuk. Mindenesetre a Core M eléri a mai notebookokba szerelt, alacsony fogyasztású, negyedik generációs Core i3-ak tudásszintjét, sőt rövid távon a Core i5-öt is befogja, grafikában pedig túlszárnyalja.
Ebben a mutatványban az igazi nagy trükk, hogy 4,5 watt kell hozzá, ami fele-harmada a korábbi energiaigénynek. Ezzel pedig az alapszintű notebookok teljesítménye beköltöztethető a tabletekbe, amivel végre a ventilátortól – mondhatni az utolsó mozgó alkatrésztől – is megszabadultunk. Nyitva áll az út a szupervékony laptopok és laptoppá alakítható tabletek előtt, amiből óriásit profitálhat a Windows is, aminek idén megjelenő tízes verziója éppen az ilyen eszközökre fókuszál.
És végre talán nem arról fog szólni a dolog, hogy az Intel saját, kényelmes tempójában önmagával versenyez, a CPU- és APU-fronton reménytelenül lemaradt AMD-t messze maga mögött hagyva. Ugyanis a tesztek azt mutatják, hogy nagyon jön az ARM, hogy az Apple-nek, NVIDA-nak, Qualcommnak és másoknak is lehet olyan processzora, ami lazán kiállítható a Core M ellenében. Lehet készülni, most már tényleg rövidesen összecsap az x86 és az ARM, a csatának pedig egy biztos nyertese már van: a vásárlók.
Intel Core M processzorcsalád
rudi
A Core M processzorral szerelt Lenovo készülékeket a Lenovo hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.
