Használat közben, szoftver
Nem mondanánk, hogy a ControlPad csúnya eszköz lenne, de azért inkább használnánk, mint nézegetnénk, így gyorsan be is tettük a helyére a fő billentyűzetünk bal oldalára, csatlakoztattuk a számítógéphez, majd letöltöttük a gyártó weboldaláról az egyébként a legtöbb Cooler Master periféria vezérléséhez szükséges MasterPlus szoftvert. A programot elindítva rögtön a billentyűzet képe fogad minket, ám mielőtt nekiesnénk a testreszabáshoz, a kezelési útmutató tanácsának megfelelően érdemes bekalibrálni a gombokat. A kalibrálást a 4-es, 9-es és 14-es gomb együttes lenyomásával kezdhetjük el, ilyenkor minden gomb fénye pirosra vált, ezt követően nincs más dolgunk, mint egyesével nyomva tartani őket addig, míg a világítás színe zöld lesz.
[+]
Miután ezzel megvagyunk, belevethetjük magunkat a szoftver mélységeibe. A felület négy fülre van osztva, az elsőn a világítás színét, effektjeit (statikus, váltakozó színek, célkereszt, reaktív, csillagok, havazás, légzés, hullámzás), valamint azok sebességét és irányát állíthatjuk be, továbbá kiválaszthatjuk a custom módot, ahol minden egyes gomb világítását egyedileg konfigurálhatjuk.
Hirdetés
[+]
Kapunk egy makró fület, ahol billentyű (vagy egér) gombnyomások sorozatát rögzíthetjük, majd ezeket a sorozatokat makróként elmenthetjük, illetve van még egy fül, ahol a beállításokat (makrók, gombkiosztás, világítás) profilokba rendezhetjük, azokat programokhoz rendelhetjük, illetve, ahogy azt már az előző oldalon is említettük, saját színkóddal láthatjuk el őket.
[+]
A legérdekesebb fül a második, ahol a gombkiosztást változtathatjuk meg, ezzel teljesen személyre szabva, hogy melyik gomb mit csináljon. A listában természetesen megtalálhatók az olyan alapfunkciók is, mint a billentyű- és egérgombok, multimédiavezérlés, a világítás módjának és fényerejének megváltoztatása, valamint a profilváltás, de kapunk olyan lehetőségeket is, melyeket más eszköz esetében még nem láttunk.
[+]
Az egyik ilyen a „Game Controller” megnevezésű, melyet kiválasztva egy Xbox kontrollert láthatunk, amin mindegyik gomb, ravasz és analóg kar kiválasztható és hozzárendelhető bármelyik billentyűhöz. Ezzel a megoldással a játék a kontroller gombjaiként „látja” a billentyűzet gombjait, és itt jön képbe az Aimpad technológia, hiszen ezt bekapcsolva – elméletben – a rendszer képes érzékelni, hogy egy adott gombot mennyire nyomunk le, így szimulálhatjuk például az analóg karok működését. A gyakorlatban ez sajnos nem működött ennyire flottul, a legtöbb játék egyszerűen nem érzékelte azokat a gombokat, melyeket az analóg karok vagy a ravaszok funkciójával láttunk el (például Rocket League, Euro Truck Simulator, NBA 2K19).
Ahogy az Aimpadnek ideális esetben működnie kellene (forrás: Kickstarter)
A Forza Horizon 4-ben valamennyire működött a dolog, de a játék nem olyan mértékben és sebességgel változtatta például a kormány szögét, mint ahogy mi a gombot lenyomtuk; tehát a hirtelen irányváltások szinte lehetetlenek voltak, hiszen teljesen lenyomva a kapcsolót csak nagyon lassan fordult el a kormány a játékban. Mászkálós játékokban (PUBG) szintén nem voltunk elégedettek, ugyanis például a W-t beállítva az egyik gombra ugyanúgy csak két állást volt képes megkülönböztetni a játék, mindegy volt neki, hogy mennyire nyomjuk le a W-t, ugyanolyan sebességgel mozgott a karakter. Ezen nem változtatott az sem, ha analóg karként állítottunk be négy gombot, ilyenkor ugyanis a játék egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy kontrollerrel vagy billentyűzettel van-e dolga (ez a gombok funkcióját jelző felületen látszódott, ide-oda ugrált a billentyűzetes és kontrolleres gombkiosztás között); úgy néz ki, hogy a programokat külön fel kell készíteni erre a fajta kezelésre.
[+]
Szerencsére nem csak játékokhoz használható a ControlPad, a funkciók között találunk egy „Application” jelölésűt is, melyre izgatottan klikkeltünk rá, de bánatunkra csak három Adobe szoftver, a Photoshop, a Premiere Pro és az Illustrator néhány funkcióját találtuk a listában, ami örvendetes, viszont nem nyújt sokkal többet, mintha a programon belüli billentyűkombinációkat osztanánk ki a gombokra. Létezik néhány olyan funkció, ami logikusan gondolkodva profitálhatna az Aimpad technológiából, ám a programok nem úgy kezelik ezeket, ahogy elvárnánk – a Photoshop ecsetméret változtatása például csak pozitív irányba történhet, a méret csökkentésére már nincs gomb a listában, de jó példa erre az Illustrator forgatás funkciója is, mely csak az óramutató járásával megegyező irányba képes forgatni az objektumokat, ha túlforgattuk, kénytelenek leszünk tenni még egy kört.
(forrás: Kickstarter)
Persze az is benne van a pakliban, hogy csak mi próbáltuk úgy használni ezeket a lehetőségeket, ahogy szerintük logikusan működniük kellene és ez volt a rossz, a legnagyobb gond azonban az, hogy semmiféle leírást nem találtuk se a szoftverben, se a termékoldalon, se a kezelési útmutatóban – utóbbi kizárólag a kalibrálás módját tartalmazza, semmi másról nem esik szó benne. Tovább nehezíti a dolgot, hogy csak az elmúlt egy-két hónapban kezdték kiszállítani a Kickstarter kampányon keresztül vásárolt példányokat, így még nincs tele az internet a vásárlói visszajelzésekkel, vagyis nem tudjuk eldönteni, hogy velünk, a ControlPaddel, annak szoftverével vagy az irányítandó programokkal van a baj.
[+]
Szintén negatívum (vagyis inkább hívnánk koncepcióbéli hibának), hogy a kupakok alatt elhelyezett Gateron Red kapcsolók (hasonlóan Cherry MX megfelelőikhez) igen mélyen ülő érzékelési ponttal dolgoznak, vagyis már ahhoz is jól le kell nyomni a gombot, hogy a rendszer egyáltalán érzékeljen, onnantól pedig mindössze a teljes nyomásút maradék 2 milliméterét kell beosztanunk – ilyen precíziós műveletekre talán még egy sebész sem képes.
[+]
Egy funkció van, ahol hasznát vettük az Aimpad technológiának, ez pedig a „Dual Action” nevet kapta, lényege pedig az, hogy egy gombhoz két feladatot is rendelhetünk, egyet a félig, egy másikat pedig a teljesen lenyomott állapothoz. A kettő közti határt mi szabhatjuk meg egy csúszka segítségével, a fenti tény azonban most is igaz, hogy figyelembe kell vennünk a gomb teljes útjának használaton kívüli részét, vagyis érdemes olyan funkciókat „egymás alá” rendelni, melyek esetében nem baj, ha véletlenül túlcsúszik az ujjunk az elsőn és a másodikat aktiváljuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
