Bevezetés, külső
Nagyjából öt hónapja járt nálunk legutóbb a Genesis Thor 100 személyében olyan kiegészítő billentyűzet, melynek fő felhasználási területe nem a szövegbevitel, hanem a játék volt; a teszt során arra jutottunk, hogy bár meglennénk nélküle, helyszűkében, csak játékra használva sokkal kényelmesebb egy ilyen eszköz, mint egy teljes kiosztású klaviatúra.
[+]
Most a Cooler Master hasonló kinézetű, de némileg összetettebb modellje járt nálunk, mely ControlPad névre hallgat, elkészültét pedig a vállalat megköszönheti az általuk megcélzott leendő felhasználóknak is, ugyanis a sorozatgyártáshoz szükséges tőkét a Kickstarteren kalapozták össze – na nem mintha erre egy ekkora cégnek szüksége lenne, ezzel a módszerrel valószínűleg csak az igényeket próbálták felmérni, amiből a végeredményt tekintve nem volt hiány.
A ControlPad nem csak kinézetében különbözik a Thor 100-astól, a kupakok alatt is más technikát találunk, ugyanis a – vásárló döntésétől függően – Cherry MX Red vagy Gatheron Red kapcsolókat az úgynevezett Aimpad technológiával kombinálták. Utóbbi a hagyományos billentyűzetek működésével ellentétben nem csak azt képes megkülönböztetni, hogy lenyomtuk-e az adott kapcsolót vagy nem, hanem a lenyomás mértékét is érzékeli, ezzel a gyártó ígérete szerint új dimenziókat nyitva a billentyűzet használatában például játék közben.
Külső
A kartondoboz tetejét felhajtva és az egyébként igen kevés információt tartalmazó kezelési útmutatót kivéve maga a billentyűzet fogad minket, a tartozékok – egy 1,8 m hosszú, szövetborítású USB Type-C kábel és egy gombkiszedő szerszám – az eszköz alatt található. A csomag részét képezi még egy négyzet alakú, igen vastag párnával ellátott csuklótámasz, mely mágnesek segítségével „cuppan” rá a billentyűzet elejére, csúszásmentességéről pedig az alján elhelyezett gumitalpak gondoskodnak.
[+]
Maga a fő egység 130 x 105 milliméteres alapterülettel rendelkezik, tömege pedig kábel és csuklótámasz nélkül 227 gramm. A burkolat szinte teljes egészében műanyagból készült, ez alól kivétel a gombok alatti fedlap, mely szálcsiszolt alumínium. Hozzánk egy „gunmetal” színű, még a Kickstarter kampány során vásárolt variáns érkezett, a Kickstarter oldal leírása szerint azonban a későbbiekben elérhető lesz ezüst és fehér alapszínben is.
[+]
Az alumíniumborítás felett összesen 24 számozott gomb sorakozik 5 x 5-ös elrendezésben, melyek a mechanikus billentyűzetek mai trendjének megfelelően floating kialakításúak, vagyis oldalról a kupakok levétele nélkül is látszódnak a switchek. Utóbbiak a mi esetünkben Gatheron Red típusúak, amik ráadásul RGB LED-del is el lettek látva, így a számok mellett a világítás színének beállításával is segíthetjük a gombok beazonosítását.
(forrás: Kickstarter) [+]
A gombkupakok egy elemből állnak (vagyis nem doubleshot típusúak), fekete színüket pedig mártásos technológiájú festésnek köszönhetik, míg a karakterek gravírozás útján kerültek rájuk. Az összes kapcsoló egyforma méretű, egyedül a 24-es számú darab rendelkezik kétszer akkora szélességgel, mint a többi, de a kereszthornyos rögzítésnek és a szabvány méretnek hála pofonegyszerű az igényeinknek jobban megfelelő kupakkészletet beszerzése. Érdekességként megemlítenénk, hogy az előrendelők többféle felhasználási területre készített kupakcsomagot rendelhettek (FPS játék, Adobe Photoshop, Illustrator és Premiere Pro szoftverek), mi azonban ilyet nem kaptunk a tesztpéldány mellé.
[+]
Két említésre méltó dolog maradt még az eszközön, melyekről nem esett szó (az USB Type-C bemeneten felül, ami a billentyűzet alján található). Az egyik az a négyes LED-sor, mely a 04-es és 05-ös gombok felett helyezkedik el és a felhasználói profilokat jelölik, ezekből legfeljebb 24 darab tárolható a beépített memóriában. A profilokhoz tartozó színkombinációt mi állíthatjuk be a szoftverben, csak győzzük megjegyezni, hogy mind a 24 profilt kihasználva melyikhez milyen színkód tartozik. A másik érdekesség az eszköz felső élén található két darab recézett görgő, melyek egymástól függetlenül mozognak és minden funkció rájuk programozható, ami a többi gombra is, beleértve a háttérvilágítás fényerejének vagy a hangerő szabályozását, a különböző makrókat, sőt akár a kurzor mozgatását is.
Használat közben, szoftver
Nem mondanánk, hogy a ControlPad csúnya eszköz lenne, de azért inkább használnánk, mint nézegetnénk, így gyorsan be is tettük a helyére a fő billentyűzetünk bal oldalára, csatlakoztattuk a számítógéphez, majd letöltöttük a gyártó weboldaláról az egyébként a legtöbb Cooler Master periféria vezérléséhez szükséges MasterPlus szoftvert. A programot elindítva rögtön a billentyűzet képe fogad minket, ám mielőtt nekiesnénk a testreszabáshoz, a kezelési útmutató tanácsának megfelelően érdemes bekalibrálni a gombokat. A kalibrálást a 4-es, 9-es és 14-es gomb együttes lenyomásával kezdhetjük el, ilyenkor minden gomb fénye pirosra vált, ezt követően nincs más dolgunk, mint egyesével nyomva tartani őket addig, míg a világítás színe zöld lesz.
[+]
Miután ezzel megvagyunk, belevethetjük magunkat a szoftver mélységeibe. A felület négy fülre van osztva, az elsőn a világítás színét, effektjeit (statikus, váltakozó színek, célkereszt, reaktív, csillagok, havazás, légzés, hullámzás), valamint azok sebességét és irányát állíthatjuk be, továbbá kiválaszthatjuk a custom módot, ahol minden egyes gomb világítását egyedileg konfigurálhatjuk.
[+]
Kapunk egy makró fület, ahol billentyű (vagy egér) gombnyomások sorozatát rögzíthetjük, majd ezeket a sorozatokat makróként elmenthetjük, illetve van még egy fül, ahol a beállításokat (makrók, gombkiosztás, világítás) profilokba rendezhetjük, azokat programokhoz rendelhetjük, illetve, ahogy azt már az előző oldalon is említettük, saját színkóddal láthatjuk el őket.
[+]
A legérdekesebb fül a második, ahol a gombkiosztást változtathatjuk meg, ezzel teljesen személyre szabva, hogy melyik gomb mit csináljon. A listában természetesen megtalálhatók az olyan alapfunkciók is, mint a billentyű- és egérgombok, multimédiavezérlés, a világítás módjának és fényerejének megváltoztatása, valamint a profilváltás, de kapunk olyan lehetőségeket is, melyeket más eszköz esetében még nem láttunk.
[+]
Az egyik ilyen a „Game Controller” megnevezésű, melyet kiválasztva egy Xbox kontrollert láthatunk, amin mindegyik gomb, ravasz és analóg kar kiválasztható és hozzárendelhető bármelyik billentyűhöz. Ezzel a megoldással a játék a kontroller gombjaiként „látja” a billentyűzet gombjait, és itt jön képbe az Aimpad technológia, hiszen ezt bekapcsolva – elméletben – a rendszer képes érzékelni, hogy egy adott gombot mennyire nyomunk le, így szimulálhatjuk például az analóg karok működését. A gyakorlatban ez sajnos nem működött ennyire flottul, a legtöbb játék egyszerűen nem érzékelte azokat a gombokat, melyeket az analóg karok vagy a ravaszok funkciójával láttunk el (például Rocket League, Euro Truck Simulator, NBA 2K19).
Ahogy az Aimpadnek ideális esetben működnie kellene (forrás: Kickstarter)
A Forza Horizon 4-ben valamennyire működött a dolog, de a játék nem olyan mértékben és sebességgel változtatta például a kormány szögét, mint ahogy mi a gombot lenyomtuk; tehát a hirtelen irányváltások szinte lehetetlenek voltak, hiszen teljesen lenyomva a kapcsolót csak nagyon lassan fordult el a kormány a játékban. Mászkálós játékokban (PUBG) szintén nem voltunk elégedettek, ugyanis például a W-t beállítva az egyik gombra ugyanúgy csak két állást volt képes megkülönböztetni a játék, mindegy volt neki, hogy mennyire nyomjuk le a W-t, ugyanolyan sebességgel mozgott a karakter. Ezen nem változtatott az sem, ha analóg karként állítottunk be négy gombot, ilyenkor ugyanis a játék egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy kontrollerrel vagy billentyűzettel van-e dolga (ez a gombok funkcióját jelző felületen látszódott, ide-oda ugrált a billentyűzetes és kontrolleres gombkiosztás között); úgy néz ki, hogy a programokat külön fel kell készíteni erre a fajta kezelésre.
[+]
Szerencsére nem csak játékokhoz használható a ControlPad, a funkciók között találunk egy „Application” jelölésűt is, melyre izgatottan klikkeltünk rá, de bánatunkra csak három Adobe szoftver, a Photoshop, a Premiere Pro és az Illustrator néhány funkcióját találtuk a listában, ami örvendetes, viszont nem nyújt sokkal többet, mintha a programon belüli billentyűkombinációkat osztanánk ki a gombokra. Létezik néhány olyan funkció, ami logikusan gondolkodva profitálhatna az Aimpad technológiából, ám a programok nem úgy kezelik ezeket, ahogy elvárnánk – a Photoshop ecsetméret változtatása például csak pozitív irányba történhet, a méret csökkentésére már nincs gomb a listában, de jó példa erre az Illustrator forgatás funkciója is, mely csak az óramutató járásával megegyező irányba képes forgatni az objektumokat, ha túlforgattuk, kénytelenek leszünk tenni még egy kört.
(forrás: Kickstarter)
Persze az is benne van a pakliban, hogy csak mi próbáltuk úgy használni ezeket a lehetőségeket, ahogy szerintük logikusan működniük kellene és ez volt a rossz, a legnagyobb gond azonban az, hogy semmiféle leírást nem találtuk se a szoftverben, se a termékoldalon, se a kezelési útmutatóban – utóbbi kizárólag a kalibrálás módját tartalmazza, semmi másról nem esik szó benne. Tovább nehezíti a dolgot, hogy csak az elmúlt egy-két hónapban kezdték kiszállítani a Kickstarter kampányon keresztül vásárolt példányokat, így még nincs tele az internet a vásárlói visszajelzésekkel, vagyis nem tudjuk eldönteni, hogy velünk, a ControlPaddel, annak szoftverével vagy az irányítandó programokkal van a baj.
[+]
Szintén negatívum (vagyis inkább hívnánk koncepcióbéli hibának), hogy a kupakok alatt elhelyezett Gateron Red kapcsolók (hasonlóan Cherry MX megfelelőikhez) igen mélyen ülő érzékelési ponttal dolgoznak, vagyis már ahhoz is jól le kell nyomni a gombot, hogy a rendszer egyáltalán érzékeljen, onnantól pedig mindössze a teljes nyomásút maradék 2 milliméterét kell beosztanunk – ilyen precíziós műveletekre talán még egy sebész sem képes.
[+]
Egy funkció van, ahol hasznát vettük az Aimpad technológiának, ez pedig a „Dual Action” nevet kapta, lényege pedig az, hogy egy gombhoz két feladatot is rendelhetünk, egyet a félig, egy másikat pedig a teljesen lenyomott állapothoz. A kettő közti határt mi szabhatjuk meg egy csúszka segítségével, a fenti tény azonban most is igaz, hogy figyelembe kell vennünk a gomb teljes útjának használaton kívüli részét, vagyis érdemes olyan funkciókat „egymás alá” rendelni, melyek esetében nem baj, ha véletlenül túlcsúszik az ujjunk az elsőn és a másodikat aktiváljuk.
Értékelés
Extra billentyűzetként tekintve a Cooler Master ControlPadre nem lehet panaszunk, hiszen mind hardveres, mind szoftveres tekintetben elégedettek lehetünk vele. Az építési minőség és az anyaghasználat kiváló, ahogy a vezérléséhez szükséges program is megbízhatónak tűnik, a felhasználóbarátság mértékébe pedig szintén nem tudunk belekötni, minden egyértelmű és jól működik.
[+]
Az Aimpad technológiával és ezzel az egész analóg működéssel kapcsolatban viszont már nem ilyen pozitív a véleményünk. A kontroller működésének szimulálása egyáltalán nem működik olyan jól, ahogy azt elképzeltük (és ahogy azt például a kampány oldalán prezentálták), az általunk próbált játékok egyszerűen nincsenek felkészítve arra, hogy egy külső billentyűzettel használjuk őket, ami egyébként nem billentyűzetként, hanem analóg karként akar működni – annak ellenére, hogy az általunk kipróbált játékok többsége szerepel az Aimpadet támogató címek listáján. Azokban a játékokban, ahol mégis működött a dolog, inkább hátráltatott, mint segített, a jelenlegi állapotában nem érezzük kényelmesebbnek, mint egy átlagos billentyűzetet – nem csak a nem elég gyors reagálás miatt, de a szerintünk rossz kapcsolóválasztás miatt is, a Cherry MX Speed Silver switch használata például jobb döntés lett volna.
[+]
Ahol már lenne értelme az ilyen típusú kezelésnek, az a különböző kreatív szoftverek piaca, ehhez azonban talán érdemesebb lett volna együttműködni például az Adobe fejlesztőivel, hogy tényleg hatékonyabban tudjuk vezérelni a programokat, mint egy hagyományos billentyűzettel, valamint némi dokumentációt is szívesen fogadtunk volna a gyártó részéről a ControlPad működéséről. Összességében nem mondjuk, hogy egy rossz terméket láttunk, hiszen kiegészítő billentyűzetként vizsgálva nem lehet rá panaszunk, de szerintünk kicsit túl nagyot akartak mutatni, ami nem sült el tökéletesen.
Remélhetőleg a kampány támogatói jól megszórják majd a vállalatot visszajelzésekkel, és egy esetleges második generációs modellt már nagyobb öröm lesz használni. Ami az árát illeti, egyelőre nincsenek hivatalos információink arról, hogy tesztalanyunk mikor és mennyiért lesz elérhető a boltok polcain, egyedül a kickstarteres (valószínűleg előrendelői kedvezménnyel támogatott) árak ismertek; az általunk is tesztelt, Gatheron kapcsolós példány extra kupakszett nélkül 65 dolláros (21 000 forint körüli) áron kereste gazdáit.
SidCorky
A Cooler Master ControlPad kiegészítő billentyűzetet bolondember nevű olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre a tesztelés idejére.
