Bevezető, külső
Ha Windows és notebook, akkor x86 – évtizedek óta érvényes ez a szabály, melyet eddig nem igazán sikerült megszegni, hiába próbálkozott a Microsoft a Windows on ARM-mal, a siker mindig elkerülte őket. Kompatibilitási problémák és az ebből fakadó korlátozások, gyenge teljesítmény, és a korábbi keserű tapasztalatokra emlékező partnerek húzódozása mind-mind okolható azzal, hogy ez a váltás eddig nem jött össze. Pedig az Apple már bizonyította, hogy a dolog nem lehetetlen, csak bele kell tenni a szükséges erőforrásokat, és úgy piacra lépni, hogy a felhasználók túlnyomó többsége egyből az új architektúra potenciális előnyeivel szembesüljön. Ezt próbálja most meg leutánozni a Microsoft és a Qualcomm a Snapdragon X platformmal.
Hirdetés
Ellentétben a korábbi esetekkel, itt nem félszívű próbálkozást láthatunk: a cégek mindent megtettek, hogy az új notebookok sikeresek legyenek. Ennek érdekében egyrészt igyekeznek kihasználni az AI generálta hullámot (lásd Copilot+ PC), másrészt a lehető legtöbb szereplőt meggyőzni arról, hogy a platformnak igenis van jövője. Ez látható volt a Computexen is, ahol szinte minden komolyabb notebookgyártónál láthattunk Snapdragon X Elite-re épülő gépet, aki pedig nem volt kint, az legalább a Qualcomm standjára elküldte saját megoldását. Az, hogy ezek aztán mikor kerülnek a boltokba, persze változó, de az egyik első fecske, az ASUS Vivobook S 15 S5507 már elérhető Magyarországon is, az általunk tesztelt konfigurációban 567 000 forintért.
Dizájn
Ha letakarjuk a szokásos, SoC-re utaló matricát a csuklótámasz bal szélén, az Vivobook S 15-ről meg nem mondanánk, hogy különleges: egy elegáns, hordozható, de azért otthoni felhasználásra szánt notebookot láthatunk, mely egyáltalán nem lóg ki a Vivobookok sorából. Selyemfényű ezüst fém burkolat, alapvetően jó összeszerelés, de a vártnál kissé hajlékonyabb billentyűzet jellemzi, kijelzőjét jól súlyozott, egy kézzel is mozgatható zsanérok tartják, melyek teljes, 180 fokos nyithatóságot biztosítanak.
Bár az ARM platform előnyei között általában extrém alacsony fogyasztását szokták emlegetni, a Qualcomm és a Microsoft úgy döntöttek, hogy nem egy nagyon keveset fogyasztó, cserébe gyenge notebookkategóriát fognak teremteni, hanem egy mindennapokban is jól használható gépcsaládot. Ez látszik a tesztgépen is, mert 15 hüvelykes kijelzőjével, 1,4 kg-os tömegével és 353 x 227 x 16 mm-es méretével ugyan nem egy kifejezett monstrum, de nem is tartozik már az ultrabookok közé. A gépház dizájnja nekünk tetszett, visszafogott, de azért elegáns, a díszítések minimálisak. Érdekes módon a billentyűzet világítása RGB-s, ami irodai környezetben kevésbé elterjedt. Itt azért jól jön, a világos alapszínű gomboknál jó, ha szabadon dönthetünk a LED-ek színéről. A szellőzés elsősorban hátrafelé dolgozik, a meleg levegő pedig egy bizonyos nyitási szög után a kijelzőt fűti, ami nem ideális.
A Vivobook S 15 vékony oldalain két USB4 (Type-C), két USB 3.2 Gen 1 Type-A, egy HDMI 2.1 csatlakozó és egy 3,5 mm-es kombinált jack áll rendelkezésre. Dedikált töltőkonnektor nincs, a mellékelt 90 wattos, USB-PD kompatibilis töltő használatával tehát elvesztünk egy USB4 interfészt (asztali környezetben ezt egy megfelelő monitorral vagy dokkolóval persze orvosolhatjuk).
A gép alján a szellőzőnyílásokat leszámítva nem találunk semmi érdekeset. Az ASUS az otthoni bővítést nem könnyíti meg, a látható csavarok kioldása még nem teszi felnyithatóvá a burkolatot, mert további két csavart a felragasztott lábak alá rejtettek. Belül egyébként csak az SSD-hez, az akkumulátorhoz és a hűtéshez férünk hozzá, a RAM-ot az alaplapra forrasztották. Mivel egy teljesen új platformról van szó, ezt a következő oldalakon kicsit részletesebben is körbejárjuk, mielőtt visszatérünk a konkrét notebookra és a tesztekre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!