Hirdetés

Super Technos World: River City & Technos Arcade Classics teszt

Az első nagy Technos-kollekció a Double Dragon és a Kunio-kun sorozatok NES-kiadásait gyűjtötte össze – ez pedig alig ismert játéktermi és Super Famicom-programokat hozott el.

Hirdetés

Triple Dragon

Öt éve, épp a globális Covid-lezárások előtti héten jelent meg a Technos kiadó két legsikeresebb sorozatának emléket állító gyűjtemény – és mivel a világ akkor másra figyelt, e kompiláció létezéséről kevesek tudnak. Pedig a 18, eredetileg NES-re és Famicomra megjelent játékot tartalmazó csomag nagyszerű válogatás volt: a korábban csak Japánban elérhető játékok igényes fordítást kaptak, és a régi programhibákat, belassulásokat is eltávolították a lelkes fejlesztők. Most egy hasonló összeállítással rukkolt elő az egykori Technos jogaival rendelkező Arc System Works kiadó, ezúttal azonban a játéktermi automataként megjelent, illetve Super Famicomra készült játékokra koncentrálva – és mindezt egy Neo Geo-különlegesség egészíti ki.

Bár a fejlesztést egy új stúdió végezte, az Intense majdnem ugyanolyan igényes munkát végzett az emulációval kapcsolatban, mint az első kollekció összeállítói. A multiplayert kínáló programok mindegyike támogatja az online játékot is, a teljesítménnyel kapcsolatos régi problémákat kiküszöbölték, és közepes mennyiségű grafikai beállítási lehetőség is vár ránk a menüben. Afféle majdnem-csalásként lehetőség van gyorsmentésre is, négy eltérő slotot használva, hasonlóan a Nintendo házi emulátorához. Mivel a játékok nagy része korábban sosem hagyta el Japánt, most először hivatalos fordítást kapott ezek legtöbbje. Sajnos két kivétel van, és még negatívabb, hogy ezek pont a lényeges történettel rendelkező, egész sokat pofázó RPG-szerűségek voltak. Ezek a japánul nem olvasójátékos számára lényegében megközelíthetetlenek így, ami eléggé megkérdőjelezi jelenlétüket. Mivel jövőre lesz 30 éve, hogy a Technos csődbe jutott, a játékok jogai pedig azóta legalább két cégen átmentek, itt talán megbocsátható, hogy korabeli dokumentumokkal, fejlesztői interjúkkal nem tudtak szolgálni.

[+]

Ami a tartalmat illeti, meglehetősen tarka a kép – a magam részéről semmiféle logikát nem találtam a válogatásban, de ez igazából nem zavart. A változatosság gyönyörködtet ugye; és mennyivel jobban gyönyörködtetne, ha a változatosság le lenne fordítva… A 11 eltérő játék nagyjából felét a Kunio-kun széria adja – talán ezen a néven kevesen ismerik ezt a legalább 50-60 játékot tartalmazó tömeget, de ez csak azért van így, mert az egykori nyugati lokalizációt az amúgy is borzasztó kusza szériában mind eltérő kiadók végezték, így azok mind eltérő címekkel jelentek meg. Ki tudta volna azt a nyolcvanas években megmondani, hogy a Renegade, a River City Ransom, a Super Dodge Ball vagy épp a Nintendo World Cup eredetileg egyazon franchise-hoz tartoztak volna? Ki mondta volna meg, hogy a Game Boyra angolul megjelent Double Dragon II valójában átverés, és eredetileg az is a Kunio-kun univerzumba tartozott?! Most már persze ezek az összefüggések jól ismertek, de a gyűjtemény így is meglehetősen mély merítés lett, igen fura epizódokat is felújítva.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés