Bevezető, külső

Ha Windows és notebook, akkor x86 – évtizedek óta érvényes ez a szabály, melyet eddig nem igazán sikerült megszegni, hiába próbálkozott a Microsoft a Windows on ARM-mal, a siker mindig elkerülte őket. Kompatibilitási problémák és az ebből fakadó korlátozások, gyenge teljesítmény, és a korábbi keserű tapasztalatokra emlékező partnerek húzódozása mind-mind okolható azzal, hogy ez a váltás eddig nem jött össze. Pedig az Apple már bizonyította, hogy a dolog nem lehetetlen, csak bele kell tenni a szükséges erőforrásokat, és úgy piacra lépni, hogy a felhasználók túlnyomó többsége egyből az új architektúra potenciális előnyeivel szembesüljön. Ezt próbálja most meg leutánozni a Microsoft és a Qualcomm a Snapdragon X platformmal.

Ellentétben a korábbi esetekkel, itt nem félszívű próbálkozást láthatunk: a cégek mindent megtettek, hogy az új notebookok sikeresek legyenek. Ennek érdekében egyrészt igyekeznek kihasználni az AI generálta hullámot (lásd Copilot+ PC), másrészt a lehető legtöbb szereplőt meggyőzni arról, hogy a platformnak igenis van jövője. Ez látható volt a Computexen is, ahol szinte minden komolyabb notebookgyártónál láthattunk Snapdragon X Elite-re épülő gépet, aki pedig nem volt kint, az legalább a Qualcomm standjára elküldte saját megoldását. Az, hogy ezek aztán mikor kerülnek a boltokba, persze változó, de az egyik első fecske, az ASUS Vivobook S 15 S5507 már elérhető Magyarországon is, az általunk tesztelt konfigurációban 567 000 forintért.

Dizájn

Ha letakarjuk a szokásos, SoC-re utaló matricát a csuklótámasz bal szélén, az Vivobook S 15-ről meg nem mondanánk, hogy különleges: egy elegáns, hordozható, de azért otthoni felhasználásra szánt notebookot láthatunk, mely egyáltalán nem lóg ki a Vivobookok sorából. Selyemfényű ezüst fém burkolat, alapvetően jó összeszerelés, de a vártnál kissé hajlékonyabb billentyűzet jellemzi, kijelzőjét jól súlyozott, egy kézzel is mozgatható zsanérok tartják, melyek teljes, 180 fokos nyithatóságot biztosítanak.

[+]

Bár az ARM platform előnyei között általában extrém alacsony fogyasztását szokták emlegetni, a Qualcomm és a Microsoft úgy döntöttek, hogy nem egy nagyon keveset fogyasztó, cserébe gyenge notebookkategóriát fognak teremteni, hanem egy mindennapokban is jól használható gépcsaládot. Ez látszik a tesztgépen is, mert 15 hüvelykes kijelzőjével, 1,4 kg-os tömegével és 353 x 227 x 16 mm-es méretével ugyan nem egy kifejezett monstrum, de nem is tartozik már az ultrabookok közé. A gépház dizájnja nekünk tetszett, visszafogott, de azért elegáns, a díszítések minimálisak. Érdekes módon a billentyűzet világítása RGB-s, ami irodai környezetben kevésbé elterjedt. Itt azért jól jön, a világos alapszínű gomboknál jó, ha szabadon dönthetünk a LED-ek színéről. A szellőzés elsősorban hátrafelé dolgozik, a meleg levegő pedig egy bizonyos nyitási szög után a kijelzőt fűti, ami nem ideális.

[+]

A Vivobook S 15 vékony oldalain két USB4 (Type-C), két USB 3.2 Gen 1 Type-A, egy HDMI 2.1 csatlakozó és egy 3,5 mm-es kombinált jack áll rendelkezésre. Dedikált töltőkonnektor nincs, a mellékelt 90 wattos, USB-PD kompatibilis töltő használatával tehát elvesztünk egy USB4 interfészt (asztali környezetben ezt egy megfelelő monitorral vagy dokkolóval persze orvosolhatjuk).

[+]

A gép alján a szellőzőnyílásokat leszámítva nem találunk semmi érdekeset. Az ASUS az otthoni bővítést nem könnyíti meg, a látható csavarok kioldása még nem teszi felnyithatóvá a burkolatot, mert további két csavart a felragasztott lábak alá rejtettek. Belül egyébként csak az SSD-hez, az akkumulátorhoz és a hűtéshez férünk hozzá, a RAM-ot az alaplapra forrasztották. Mivel egy teljesen új platformról van szó, ezt a következő oldalakon kicsit részletesebben is körbejárjuk, mielőtt visszatérünk a konkrét notebookra és a tesztekre.

Az Oryon mag

A Qualcomm a Snapdragon X Elite-ben a processzorrészt három klaszterre osztotta fel, egy klaszter pedig négy darab Oryon magot tartalmaz. Ezekhez a négyes csoportokhoz 12 MB-os L2 gyorsítótár kapcsolódik, ami kifejezetten érdekes koncepció. Egyrészt 12-utas csoportasszociatív egységről van szó, amely tartalmazza az L1 adat gyorsítótár teljes tartalmát, továbbá minden adatelérés 17 cikluson belül teljesül. L3 gyorsítótár klasszikus értelemben nincs, de van egy 6 MB-os megosztott, rendszerszintű gyorsítótár, amit a processzormagok mellett a többi részegység is elér.

[+]

Maga a Oryon mag rendkívül erős front-end résszel rendelkezik, amelynek közvetve része a 192 kB-os, 6-utas utasítás gyorsítótárt, a dekódertömb pedig nyolc darab ARMv8-as (egészen pontosan v8.7-A specifikációknak megfelelő) utasítást képes beolvasni egyszerre.

Az elágazásbecslés tekintetében a Qualcomm nem árult el minden részletet, de annyit tudni, hogy az utasítás translation lookaside buffer (iTLB) 256 bejegyzéses, és a közvetlen előrejelzés egy ciklus alatt teljesül, a téves pedig 13 ciklusnyi büntetést von maga után.

[+]

A back-end rész is nagyon potensnek tűnik a 650 bejegyzésnél is többet tároló re-order bufferrel (ROB), amivel a sorrendtől független végrehajtás biztosítható. Ezen túlmenően az Oryon magban a valós végrehajtást hat ALU (aritmetikai-logikai egység), négy vektormotor, és négy load/store futószalag végzi, az integer és a lebegőpontos feldolgozáshoz 400-400-nál is több regiszterrel. Ráadásul két integer ALU támogatja a komplexebb MLA utasítást, vagyis az egy cikluson belüli szorzást és összeadást is.

A vektormotort tekintve mindegyik futószalag rendelkezik saját NEON részegységgel, amin 128 bites vektoroperációk futtathatók, továbbá támogatott a 8 és 16 bites fixpontos, valamint a 16, 32 és 64 bites lebegőpontos adattípus.

A load/store futószalagok kapcsán 192 bejegyzéses a betöltésre vonatkozó parancslista, míg az L1 gyorsítótár 96 kB-os 6-utas csoportasszociatív. A lapkába épített memóriavezérlő még egy fontos komponens, ami csak LPDDR5X memóriákat támogat, ezeket is effektív 8448 MHz-es órajelen, miközben a memóriabusz teljes szélessége 128 bit.

[+]

Mivel Windows operációs rendszert célzó ARM dizájnról van szó, fontos szerepet kap az emuláció kérdése. A 32 bites programokra ez már egy ideje megoldott, de a 64 bites alkalmazások tekintetében újdonságról beszélhetünk, amihez szükség is van a Windows 11 legújabb frissítésére.

Alapvetően több lehetőség is van a rendszer működésére, és a legjobb mód kétségkívül az, amikor az adott program eleve le van fordítva 64 bites ARM utasítás-architektúrára, mivel ilyenkor érhető el a natív kódfuttatás, ami a leggyorsabb opció. Ez azonban a régebbi alkalmazásoknál nem reális alternatíva, így a Windows tartalmaz egy olyan emulációt, ami az AMD64-re írt programokat futtathatóvá teszi 64 bites ARM dizájnon. Ez fejlesztői munkát nem igényel, gyári szinten működik, ugyanakkor némi teljesítményveszteség lesz a következménye, de csak az első alkalommal, mivel a már lefordított binárist az ARM64 cache fogja tárolni. Bár ez jól hangzik, de bizonyos utasítások esetében így sem lesz optimális a feldolgozás, tehát valamennyi hátrány mindenképpen éri majd a felhasználókat, csak nem feltétlenül jelentős.

A harmadik lehetőség a hibrid mód az ARM64EC meghajtón keresztül. Ez annyiban különbözik az emulációtól, hogy a Windows komponensek, illetve az egyes eszközillesztők natívan futnak, míg az alkalmazás maradék része emulálva. Itt is lesz némi sebességvesztés, de a Qualcomm szerint az élmény közel lehet majd a teljesen kódfuttatással elérhető tempóhoz.

Fontos, hogy a natív és a hibrid módhoz direkt támogatás szükséges, míg a tisztán emulációval dolgozó mód alapvetően nem igényel fejlesztői beavatkozást.

Sajnos arra is számítani kell, hogy egy korábban megírt, ARM dizájnra nem is tesztelt program el sem indul a Qualcomm friss processzorán. Bár ez nagyrészt szoftveres eredetű gond lesz, de ha nem lehet valamilyen kerülőúttal orvosolni a problémát, akkor kicsi az esélye, hogy egy régebbi alkalmazás fejlesztője utólag javítást ad majd ki. Azt még nem lehet pontosan tudni, hogy ez mennyire lesz gyakori.

Az Adreno X1 mélylélektana

Az IGP egy másik sarkalatos ponjta a dizájnnak, aminek a szerepét az Adreno X1 tölti be. A vállalat jellemzően nem szokott a grafikus vezérlőinek felépítéséről beszélni, de a hetedik generációs egység kapcsán úgy néz ki, hogy kivételt tettek, így mélyebben is megismerhető, hogy mivel állunk szemben.

Az Adreno X1 6 darab SP, azaz Shader Processor nevű shader tömb található, bennük egyenként két darab, közös utasítás gyorsítótárat használó multiprocesszorral, és ennek hivatalos neve a micro shader pipe texture pipe, röviden uSPTP. Egy multiprocesszor kétféle SIMD motort használ, egyrészt ott a fő feladatokra szabott, 128 utas, azaz 4096 bites opció, ami mellett van egy 256 utas, de szintén 4096 bites alternatíva. A kettő között a fő különbség az, hogy utóbbi csak 16 bites adattípusokon (FP16, BFloat16 és Int16) tud dolgozni, míg előbbi támogatja a 32 biteseket is (FP32 és Int32).

[+]

A SIMD motorok közös, 192 kB-os regiszterterületen osztoznak, és van mellettük még 16 darab EFU, amelyek speciális funkciókért felelős egységeknek számítanak. A textúrázást multiprocesszoronként egy blokk oldja meg, amely négy darab, csak szűrt mintákkal visszatérő, Gather4-kompatibilis textúrázó csatornát rejt, és a rendszernek ezen a részén egy sugárkövetéshez használható, metszésvizsgálatokat gyorsító blokkal is lehet számolni.

A Qualcomm dizájnjának érdekessége, hogy az AMD-féle RDNA-hoz hasonlóan kétféle módban is képesek működni a multiprocesszorok. Ezzel adott a variálható wave-méret, vagyis a feldolgozóegység egy 128 vagy két 64 lane-ből álló wave-et tud futtatni. Előbbi helyzet egyértelmű, hiszen egy ciklusra levetítve pont ilyen wave-re van kalibrálva a 128 utas SIMD, míg az utóbbi konfigurációnál a 128 lane-ből álló wave-et a rendszer felbontja két 64 lane-ből állóra, hogy azt két ciklus alatt le lehessen futtatni a SIMD-en, de logikailag ez olyan, mintha a hardver 128 lane-ből álló wavefrontot dolgozott volna fel.

[+]

Az Adreno X1 azért alkalmazza ezt a konstrukciót, mert alapból rendkívül széles SIMD motort használ, ami ultramobil szinten lehet, hogy bejön, de PC-s környezetben azért vannak limitációi, mivel jóval bonyolultabb shaderek kerülnek majd futtatásra. Ilyenkor a kisebb wave-méret hasznosabb a statikus erőforrás-allokáció szempontjából, még úgy is, hogy a rendelkezésre álló a feldolgozók egy kis része nem lesz használható. Itt egyértelműen az a kérdés, hogy az adott shader esetében melyik móddal lehet jól átlapolni a memóriaelérés késleltetését, és aszerint lesz a hardver működtetve.

Túllépve a vektormotort érintő átalakításokon, a Local Data Share (LDS) funkció kezelése igen érdekes, ugyanis nincs erre specifikált részegység a multiprocesszorokban, de egy shader motor egy 128 kB-os klasztergyorsítótárat rejt, és ezen osztozik két multiprocesszor. Mivel szabvány szerint egy SIMD motorra levetítve 32 kB a követelmény, bőven van elég kapacitás kiszolgálni az igényeket.

A gyorsítótárak szervezése is átgondoltnak mondható, a memóriavezérlőhöz a 6 MB-os rendszerszintű gyorsítótár kapcsolódik, amit a processzornál már említettünk, és ehhez van hozzákötve egy 1 MB-os L2 cache az IGP-n belül, amin az összes shader tömb osztozik. A különböző specifikus adatok tömörítéséről itt az UBWC (Unified Bandwith Compression) gondoskodik. A rendszerben van egy igen specifikus memória is GMEM néven, aminek az összesített kapacitása 3 MB, és ennek a hasznáról majd a következő oldalon értekezünk. A ROP blokkok tekintetében összesen hat darab egységre lehet számítani, amelyek egyenként két darab úgynevezett pixelmotort tartalmaznak, és egy pixelmotor 4 blending, illetve 8 Z mintavételező egységből áll, ami összesen 48 blending és 96 Z mintavételezőt jelent.

Adreno X1 és az extrák

Az Adreno X1-et egy fő parancsmotor táplálja, a grafikus képességeket tekintve pedig úgynevezett binding és render tömb áll rendelkezésre a láthatóságot vizsgáló részegységgel egyetemben. Az alapot a FlexRendernek nevezett technológia adja, amivel a rendszer háromféle módban képes működni.

[+]

A Direct mód a klasszikus megoldás, ahol a leképezés nincs mozaikokra osztva, a hardver szimplán egyben dolgozik mindennel, ami kifejezetten erőforrás-pazarló, de a régi alkalmazásokkal ez biztosítja a legjobb kompatibilitást. Érdekesebb a Binning mód, ami minimalizálja az adatmozgást a lapka és a memória között, méghozzá úgy, hogy a képkockát mozaikokra osztja, és ezek a mozaikok olyan méretűek, hogy végeredményben elférjenek a GMEM gyorsítótárban, vagyis a memória felé már a majdnem végleges adatok lesznek csak kiírva. Ez a működés leginkább ultramobil szinten ideális, de a komplex PC-s játékok nem feltétlenül szeretik, így van egy harmadik, amolyan hibrid megoldásként értelmezhető Binning Direct mód. Ez bevezet egy láthatósági tesztet a Direct módú leképezés elé, így utóbbi már úgy mehet végbe, hogy a rendszer már kivágott minden olyan háromszöget, amelynek normálvektora a nézőpont irányvektorával 90 foknál nagyobb szöget zárt be. PC-s szinten a legtöbbször ez a mód lesz aktív a mai modern játékokban.

Az Adreno X1 egyébként órajelenként két háromszöget képes feldolgozni, ami az IGP-k szinjtén elég potenesnek tekinthető, de mivel egy modern játékban jellemzően nem ez a szűk keresztmetszet, így PC-s szinten különösebb haszna nem lesz.

[+]

A Qualcomm szoftveres szempontból azt ígéri, hogy natív támogatást kínálnak majd DirectX 11-re, 12-re, Vulkan 1.3-ra, és OpenCL 3.0-ra. A DirectX 10 a DirectX 11-es implementációból oldható meg, míg a régebbi DirectX 9 esetében a Microsoft D3D9on12 rétege lesz bevetve. Az OpenGL gyakorlatilag halott API, így erre hivatalosan nem lesz támogatás, de a DirectX 9-hez hasonlóan ennek a futatása is megoldható egy explicit API-ra írt implementációval. A DirectX 12 esetében fontos kiemelni, hogy az Adreno X1 nem támogatja a Mesh Shadert, illetve a Sampler Feedback funkciót, de Variable Rate Shading és DirectX Ray Tracing lesz. Mivel manapság minden egyes modernebb játék külön detektálja ezeket a képességszinteket, így alapvetően nem éri majd hátrány a rendszert a D3D_FEATURE_LEVEL_12_2 hiányából. Persze a nem kezelt képességek így is elvesznek.

A Qualcomm rendszerchipjének sarkalatos pontja még a Hexagon NPU, amelynek pontos felépítése nem ismert, de annyit tudni, hogy 45 TOPS-os teljesítményt kínál az AI feladatok végrehajtására. Ezzel a Snapdragon X termékcsalád az első hardver, amely hivatalosan is támogatja a Copilot+ funkciókat, amelyek már a részei a Windows 11 24H2 frissítés előzetesének. És itt fontos kihangsúlyozni, hogy előzetes csomagról van szó, ami majd valamikor ősszel lesz végleges, tehát addig ugyan a hardver adott, és ki lehet próbálni a lehetőségeket, de egyelőre egy tesztként működik ez az egész, és előfordulhatnak stabilitási gondok. Nyilván ezeken dolgozik a Microsoft, és remélhetőleg az őszi végleges frissítés már igencsak stabil alapot fog adni, a lényeg itt leginkább az, hogy ha esetleg előrfordulnának hibák a frissen beszerzett, Snapdragon X rendszerchippel szerelt mobil eszközön, akkor az részben abból eredhet, hogy a szoftverkörnyezet még nincs kész.

Íme a Vivobook S 15, teljesítmény

Visszatérve az ASUS Vivobookra, a hazánkban kapható S 15 S5507 esetében nincs sok konfigurációs opció: mindenképpen a Snapdragon X Elite SoC-t kapjuk, 16 vagy 32 GB RAM-mal és 1 TB háttértárral. Az 16 GB-os modell 537 000 forint, az általunk tesztelt kiépítésért pedig 567 000 forintot kell fizetni. A rendszerchip a X1E-78-100 nevű változat, mely az X Elite család lassú tagja, 12 Oryon maggal és 3,4 GHz-es maximális órajellel. A 12 magból 8 P, négy pedig E osztályú. Az IGP az Adreno sorozatba tartozik, és a csomag része természetesen a Copilot+ PC matrica megszerzésében oroszlánrészt vállaló, de egyelőre viszonylag kevés igazán hasznos dologra bevethető Hexagon NPU. A memóriavezérlő LPDDR5x-8448 RAM-ot kezel.

Kompatibilitás és sebesség

A fenti táblázatból is látszik, hogy a háttértárban nincs semmi különleges, és ez a sebességén is látszik: egy átlagos, nem kiemelkedően gyors, de nem is lassú PCIe 4.0 x4 SSD számai ezek, az adatok beolvasásával tehát nem lesz gond.

[+]

Ami az általános sebességmérést illeti, itt már rögtön belefutunk az első problémába: bár a kompatibilitást nem is lehet egy napon említeni a régi Windows on ARM-éval, azért még tökéletesnek sem nevezhetjük. Bár nagyon sok program hiba nélkül fut (ezek közé tartozik például az AIDA64, az OCCT, a 7-Zip, Cinebenchek, a Handbrake és a játékok többsége), egyeseket megzavar az ismeretlen platform. A Windows, bár igyekszik emulálni az x86-ot, de nem rejti el teljesen, hogy milyen CPU áll mögötte, ezért például a PCMark a tesztek nagy részét nem engedi futtani, mondván, hogy nem ARM platformra tervezték. Az Adobe termékeknél az x86-ra készült telepítőrutinok hivatkoznak ismeretlen hardverre, és a VeraCrypt sem indul el rendesen.

Kezdve a tesztet a Cinebench-trióval, a másik sarokban pedig egy Core Ultra 7 155H-val, azt láthatjuk, hogy az eredmény meglehetősen vegyes: hol az egyik, hol a másik CPU kerül előre. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az Intel CPU egy kisméretű, így hűtés szempontjából korlátozó gépházban dolgozott, ahol ha aktiváltuk a Teljesítménycentrikus üzemmódot, akkor máris olyan számokat produkált a rendszer, amelyek teljesen az Intel javára döntötték volna el a versenyt. De a különbség nem óriási, az tehát biztos, hogy ezekben a mérésekben már rögtön megdőlt a "lassú ARM – gyors x86" mítosza.

A 7-Zip tesztje kicsit keményebb falatnak bizonyult a Snapdragon X Elite számára, és körülbelül 15 százalékkal teljesített rosszabbul, mint a Core Ultra 7 155H. Handbrake alatt kiegyenlítettebb volt a küzdelem, legalábbis akkor, ha az Intel processzora 20 wattos TDP kerettel dolgozott, Blender alatt viszont egyértelműen a Qualcomm végzett az élen. A Maya tesztjében fordult a kocka, ott az új platform nagyon lemaradt.

A 3D-s képességeket vizsgáló méréseknél túl nagy meglepetések nem értek minket, az Adreno GPU az egyszerűbb tesztekben elég erős, de ahogy nőnek a követelmények, úgy kezd lemaradni a nyolcmagos Intel Arc mögött. Ez már előrevetíti, hogy játékokban sem számíthatunk extrém sebességre, a 1080p-s felbontással legfeljebb alacsony minőségi beállítások mellett vagy régebbi játékoknál érdemes kísérletezni, inkább a HD és a magas/közepes minőség az, amivel a Vivobook S 15 élvezhető sebességet produkál. A kompatibilitást illetően a tesztelt játékokban nem szerepelt rosszul a platform, de nem is neveznénk tökéletesnek azt, amit láttunk, a The Callisto Protocol alatt több grafikai hibát is tapasztaltunk, a Deus Ex: Mankind Divided pedig szimplán csak lefagyott, ezért is maradt ki a mérések közül.

Tapasztalatok

Kijelző

A Vivobook S 15 egy Samsung gyártmányú OLED panelt használ, mely megkapta az Lumina OLED pecsétet is. Itt nincsenek meglepetések, az ASUS az elmúlt években nagy hangsúlyt fektett arra, hogy legalább a középkategóriától felfelé a kijelzői tényleg jó minőségűek legyenek, tehát 99%-os DCI-P3 (és 95%-os AdobeRGB) színteret, SDR üzemmódban 385 cd/m² maximális fénysűrűséget és a technológiából adódóan gyakorlatilag végtelen kontrasztarányt kapunk.

[+]

A „háttérvilágítás” egyenletessége természetesen tökéletes, és a színhűség is nagyjából rendben van, a delta E értéke többnyire 3 alatt marad, egyedül a kék tartományban látunk ennél rosszabb értéket. Mindez azt jelenti, hogy a Vivobook S 15 megfelel multimédiás feladatokra is, akár képet szerkesztünk, akár videót vágunk, nem kell attól tartani, hogy a hibás színek miatt a végeredmény is hibás lesz. A panel egyébként 120 Hz-es frissítési frekvenciával is működhet, de a fogyasztás csökkentése érdekében ezt visszavehetjük 60 Hz-re.

[+]

Működés közben

Sajnos egyelőre a mérőprogramok nem tudják részletesen elemezni a Snapdragon X Elite fogyasztását és hőmérsékletét különböző terhelések mellett, de a hőmérsékleti értékeket igen. Ezek alapján a Qualcomm rendszerchipje semmivel sem fut „hűvösebben”, mint a hasonló sebességet produkáló AMD vagy Intel megoldások, tehát a passzív hűtéssel ellátott, néma, de gyors noteszgépeket nem ezzel a platformmal kell keresni.

Ennek megfelelően a notebook használat során teljesen úgy viselkedik, mint bármilyen más hasonló kategórájú windowsos gép: terhelés nélkül ugyan néma, de ha processzora elkezd dolgozni, akkor a ventilátorok is életjelet adnak magukról. Hosszas, nagy terhelés esetén zajszintje, hangja összemérhető a versenytársakéval, ezen a téren nem hoz újat a Snapdragon. A burkolat hőmérséklete a felül a legforróbb pontokon eléri a 45 °C-ot, szerencsére ez csak a billentyűzet feletti részen jelentkezik.

Beviteli eszközök, hang, üzemidő, értékelés

A billentyűzetre túl sok szót nem érdemes vesztegetni, egy kényelmes, de nem kiemelkedően jó klaviatúrát kapunk numerikus résszel és összenyomott kurzormozgató gombokkal. A kiosztással különösebb probléma nincs, a billentyűzet merevsége azonban lehetne jobb. A tapipad gesztusokat is kezel és mérete elég nagy, 130 x 84 milliméter.

[+]

A Vivobook S 15 hangminősége átlagon felülinek minősíthető, ehhez persze elég sok trükköt be is vetnek a Harman Kardon tuningolta hangsugárzók. A mélytartomány nagyjából 125 Hz-ig tart, ezen a korláton nem tudunk átlépni, de ettől eltekintve dinamikus, szép térrel rendelkező, tiszta hangzást kapunk.

Üzemidő

Az ARM-alapú platform egyik ígérete, hogy sokkal takarékosabb, mint az x86. Ezt a Snapdragon X Elite az ASUS gépében nagyjából be is tartja, bár aki hirtelen valami nagyságrendi előrelépésre számított, az csalódni fog. A helyzet az ugyanis, hogy az elmúlt években az Intel és az AMD platformok is elérték azt a pontot, ahol egy jobb notebookkal akár egy egész napot eldolgozhattunk (átlagos terhelés mellett) úgy, hogy nem kellett töltőt keresni a gépnek. Ennél többet a Vivobook S 15 sem tud, bár tény, hogy a biztonsági tartalék jóval nagyobb. Különösen alacsony terhelésnél impozáns a különbség, mert ha meghajtjuk, akkor persze ez az SoC is elfogyaszthat alapértelmezés szerint 20-28 wattot!

Értékelés

Közel egy hetet volt nálunk az ASUS Vivobook S 15, és vele a Qualcomm Snapdragon X Elite platform, így elég sok tapasztalatot szerezhettünk arról, hogy mennyire más érzés ezen dolgozni, mint egy megszokott x86-os noteszgépen. Ezeket a tapasztalatokat röviden összegezve pedig azt tudjuk mondani, hogy szinte alig éreztük a különbséget. Ez pedig egyrészt jó hír – másrészt viszont rossz. Hogy miért rossz? Nos azért, mert a látottak alapján egyelőre nehezen tudnánk indokot találni arra, hogy miért válasszunk egy ilyen noteszgépet egy hagyományosabb helyett?

A tesztelt Vivobook S 15 egy elegáns, remek notebook, kiváló OLED panellel, de ilyet találunk bőven az ASUS-nál és másnál is, ráadásul ezért az árért könnyen kapunk hasonló sebességű PC-t a már megszokott, bejáratott és kiforrott platformokkal. Az ARM-tól várt rendkívül energiatakarékos működésnek is csak mérsékelten láttuk jeleit, a hűtés nem passzív, az üzemidő ugyan jobb, de nem sokkal jobb, mint egy Intel Core vagy AMD Ryzen CPU-s, hasonló méretű notebooknál.

[+]

Ugyanakkor az, hogy nem figyeltünk fel semmi problémára, az jó hír is: a Qualcomm és a Microsoft láthatóan jó munkát végzett, az, hogy nem hagyományos processzor dolgozik a gépben, szinte fel sem tűnik. A notebook használat közben nagyon reszponzív, gyorsan kapcsol be, gyorsan tölti be a programokat, a számítási teljesítmény pedig csak a mérőprogramok száraz számaiban marad el a versenytársak mögött, érzésre ugyanott van, ahol azok.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a kompatibilitási problémák száma nem volt jelentős – messze vannak már azok az idők, amikor a Windows on ARM-os noteszgépek csak második, harmadik notebooknak voltak jók a rengeteg korlátozás miatt. Itt majdnem minden rendesen fut már, és reméljük, hogy a Qualcommnál és a Microsoftnál (na meg a partnereknél) sem hagy alább a lendület, és a most még esetleg nem működő szoftvereknél is megoldják a kompatibilitási problémákat. Biztató jel, hogy a teszt ideje alatt is folyamatosan érkeztek a frissítések, bár az is igaz, hogy ettől néha van egy kis kiforratlanság jellege a platformnak.

Mindent összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy ígéretesnek tűnik a Qualcomm új platformja, de jelen pillanatban nem hoz magával annyi extrát, hogy az x86 helyett ajánlani tudnánk. A Vivobook S 15 S5507 pedig így egy jó notebook, de nem jobb, csak más, mint Ryzennel vagy Core processzorral szerelt testvérei.

Snapdragon X Elite platform	ASUS Vivobook S 15 S5507

Abu85, Wombath

Az ASUS Vivobook S 15 S5507 notebookot a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.