Új hozzászólás Aktív témák

  • Bad Pritt

    félisten

    Elysium

    A tavalyi volt a "sci-fi éve", aztán valahogy mégsem: a minőség sok esetben nem érte el a szintet, habár mennyiségileg valóban el voltunk látva rendesen fantasztikumokkal. Számomra két film volt, ami felfokozott várakozás előzött meg, az egyik az Oblivion, ami minden hibájával együtt szerintem egy brutálisan élvezhető főhajtás az oldschool sci-fik előtt, a másik pedig a most taglalandó Elysium, ami sajna nálam (sem) váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
    Az elmúlt fél évtizedben 3 független rendező robbant be, vagy próbál berobbanni a küztudatba Hollywoodban, akiket említeni is érdemes: az egyik az a Gareth Edwards, aki szvsz most a Godzillával leszerepelt, a másik Duncan Jones, aki a zseniális Hold és a korrekt Forráskód után jövőre esik át az igazi tűzkeresztségen a WarCraft filmmel és Neill Blomkamp, aki a szintén zseniális District 9-ban saját korábbi ötletét bontotta ki egy egésztestés filmbe és tette mindezt meglehetősen kis pénzből. Az eredmény? A 2009-es év egyik legfurcsább, félig áldokumentum, félig akciófilm hibridje, nyakon öntve egy jó adag apartheid-ellenes felhanggal és erősen naturális ábrázolásmóddal.
    Az Elysium pedig az ő második saját ötelete, így látható, hogy három alkotónk a kreativitás három útját választotta: egy remake, egy adaptáció és egy original movie és azt kell mondjam eddig 2-0 az állás ezen a téren. Az Elysiummal az a baj, hogy minden ami működött a District 9-ban az itt is megvan épp csak valahogy nem működik, valahogy más. Unalomig ismert az egész set-up, egyszerűbbek és sablonosabbak a karakterek, megjelenik (sajna) a gyerekfaktor, ami valahogy szirupossá teszi az amúgy nagyon keménynek beállított sztorit, a befejezésben pedig nincs meg az a katartikus negatív felhang, ami a 2009-es filmet olyan jóvá tette számomra. A színészek gyengék vagy közepesek, Matt Damon nagyon egyszerűre vette a figurát, Jodie Foster meg a feleslegesség mintapéldája lehetne ez alapján, Sharlto Copley ugyan jól hozta a szociopata Krugert, de ott meg magával a karakterrel voltak bajok, teljesen hiteltelenné téve mind őt, mind a Foster által játszott biztonsági főnököt (ki a f*szom bérelne fel egy ilyen labilis embert??).
    A technikai oldal viszont 10/10-es. Michael Mannra szokták azt mondani, hogy minden lövésnek helye van a filmjeiben és nem esztelenül alkotja meg az akciószcénáit. Na ugyanezt képzeljük el iszoynat fejlett CGI körítéssel és megkapjuk az Elysiumot.
    Nincs sok küzdelem a filmben, de ami van, az garantáltan kielégít mindenkit. Precízen modellezett jövőkép, hihető fegyverekkel, robotokkal és a manapság egyre divatosabb exoskeletonnal. Abszolút érezhető a háborús erőszak kontrollálatlansága abban a világban, a fegyverek rendeltetése a teljes pusztítás (lásd: apró drón bombák, amik belefúródnak az emberi húsba és felrobbannak, chemgun, ami keresztüllövi az acélfalat és darálthússá forgácsolja az emberi testet). Blomkamp pedig nagyon precízen vezényeli le mind a földön, mind pedig az állomáson történő akciót, plusz egyik kedvenc témám az exoskeleton- , fejlett művégtag-fejlesztés, úgyhogy ez totál kánaán volt számomra.
    Szerintem egyszer érdemes megnézni az Elysiumot, de nem nyújt akkora élményt, mint a District 9, egyszerűen mert egyszerűbb: több pénzből készült stúdiókeretek között, nagyobb közönség számára, úgyhogy mindenből lecsippentettek kicsit, hogy a mainstream közönség számára is befogadhatóbb legyen. Ebben az esetben igaz sajnos, hogy a több néha tényleg több.

    Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák