Asus M2V

Asus M2V specifikációk:

Tesztsorozatunk harmadik részében egy újabb Asus alaplappal is megismerkedtünk, azonban az M2N32-SLI Deluxe-szal ellentétben a most bemutatásra kerülő M2V alig lépi túl a 20 000 forintot (szemben az M2N32-SLI Deluxe 50 000 forint közeli árával). Az M2V ráadásul az ASRockhoz hasonlóan szintén kakukktojás, hiszen a VIA K8T890-es chipsetjére épül. Ha már itt tartunk, meg kell említenünk, hogy a VIA manapság nem hallat magáról túl sokat, utoljára nem kevesebb, mint két éve foglalkoztunk VIA chipsettel, és az egészben az a slusszpoén, hogy az akkortájt megjelent K8T800 Pro szinte semmiben sem különbözik az Asus M2V-n található K8T890-től (az egyetlen fontos különbség a PCI Express támogatása). Vajon mi lehet a VIA-val? Az NVIDIA és az ATI az utóbbi időben átvették az irányítást, ennek hatására a VIA lassan kiszorult a high-end alaplapok piacáról, és manapság már csak az olcsó alaplapok számára gyárt chipseteket. Talán ennek tulajdonítható az is, hogy a már réges-régen bejelentett VT8251-es déli híd is ennyit késik, eddig összesen egy alaplapon találkoztunk vele, holott már vagy másfél éve piacon kellene lennie.

Kellékek [+]

Visszatérve az Asus M2V-re, a csomagolás láttán azonnal kitűnik, hogy ez az alaplap nem a fanatikus hardverőrültek számára készült, hanem azon felhasználók számára, akik egyszerűen csak egy működő gépet szeretnének. Nem kapunk hozzá 8 különböző kábelt meg CD-t vagy könyvet, egéralátétet, mikrofont vagy kamerát, az M2V-hez a gyártó mindössze az alapkiegészítőket mellékeli (felhasználói kézikönyv, driver-CD, egy-egy SATA adat- és tápkábel, egy-egy IDE- és floppykábel, egy hátsó takarólemez és egy Asus Q-konnektor).

Asus M2V [+]

Az M2V nem csak dobozában, de alakjában is spórolós, ugyanis a 30 x 24 cm-es szabvány ATX méretnél egy leheletnyivel vékonyabb, 30 x 20 cm-es. Igaz, az M2V esetében nincs is szükség nagyobb nyákra, ugyanis az integrált eszközök így is kényelmesen elférnek. A lap sárgás színű, az Asusnál ez a szín volt az általános (és még most is az az olcsóbb alaplapoknál) néhány évvel ezelőtt, még mielőtt elkezdtek volna feltünedezni a Black Pearl, Platinum, Deluxe, Premium és ezekhez hasonló névvel illetett finomságok. A processzorfoglalat és a memóriafoglalat ezúttal is a szokásos helyére került, ám az alaplap keskeny kivitele miatt az ATX tápcsatlakozók a processzorfoglalat mellé-alá kerültek. Ezt az elrendezést az Epox szokta alkalmazni, ám szerintünk igen szerencsétlen megoldás, hiszen így a tápkábelt vagy a processzorhűtő felett-mellett, vagy a videokártya és a CPU között kell elvezetni. A CPU-foglalat alatt található a K8T890-es északi híd, illetve a ráillesztett alumínium hűtőborda, még lejjebb egy-egy PCIe x16 és x1-es foglalat, valamint szokatlanul sok, négy PCI bővítősín található, végül az alaplap aljára került a floppycsatlakozó, az ASRock AM2XLI-eSATA2 esetében is tapasztalt, szerencsétlen helyen. Ha a PCI foglalatoktól jobbra kalandozik a szemünk, akkor a déli hidat, illetve a chip fő funkcióit megtestesítő PATA és SATA portokat láthatjuk, szám szerint kettő-kettőt, ugyanis a VT8237 még csak két SATA-portot támogat (a VT8251 már négyet, de azt meg nem lehet kapni). Itt találunk még USB portokat is, melyekhez a gyártó nem ad kivezetéseket. Összességében elmondható, hogy az M2V – a szó nem pejoratív értelmében vett – kisigényűek számára készült, egy egyszerű alaplap egyszerű körítéssel, és pont ez az a terület, ahol a VIA arat chipsetjeivel.

A VIA északi és déli híd [+]

Az északi hídról már szóltunk, a déli hídról érdemes még megjegyezni, hogy az M2V-n található VT8237A a VIA több mint három éve bejelentett KT600-as chipsetjével együtt debütált VT8237 ráncfelvarrt változata, mely az elődtől annyiban különbözik, hogy támogatja a VIA Vinyl HD (High Definiton) Audio szabványt, mindez azonban hiábavaló erőfeszítés, ha az olcsó alaplapokra ilyet úgysem tesznek (az M2V-re is csak egy hatcsatornás hangkodek került).

Hátoldal [+]

A hátoldali panelen megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, egy párhuzamos port (a soros portról tehát le kell mondani), négy USB port, egy RJ45 aljzat, három audiokimenet, egy eSATA kimenet, és egy SPDIF kimenet.

Összegezve az Asus M2V-vel kapcsolatos eddigi benyomásainkat, azt kaptuk, amire számítottunk, egy olcsó alaplapot kisebb-nagyobb hibákkal, ugyanakkor átlagos felhasználás szempontjából, ha az ASRockot megfelelőnek minősítettük, akkor az Asus M2V esetében is elmondható ugyanez. Vannak különbségek a két alaplap között, hiszen amíg az ASRock összesen hat SATA-portot kínál fel, viszont csak 10/100 megabites hálózati vezérlővel rendelkezik, addig az Asus M2V-n csak négy SATA-port található (eSATA itt is van), ám gigabites hálózati vezérlő van rajta. Az integrált audiokodeket illetően az ASRock áll jobban, mert nyolccsatornás ALC888-as hangkodekje nem csak több hangszóró megszólaltatására képes, de szebben is szól, mint azt később látni fogjuk. Hogy a gyakorlati tapasztalatokról is szó essen, meg kell említenünk, hogy az M2V esetében az alaplap által szolgáltatott feszültségeket csak az Asus PC Probe volt képes kiolvasni a szenzorchipből, pedig próbálkoztunk az Everesttel és a SpeedFannel is, a PC Probe pedig már sokaknak okozott meglepetéseket működésével, véletlenszerű vinnyogásával, fagyásaival, így csak a legbátrabbak számára tudjuk ajánlani telepítését (az M2V-vel nem tapasztaltunk fagyást, viszont annak ellenére 36 fokosnak detektálta az északi hidat, hogy közben az infrás hőmérővel 50 fokot mértünk; a déli híd esetében maximum 40 fokot regisztráltunk).

BIOS

A BIOS [+]

Az Asus M2V az AMI BIOS-ra épül, és bár elsőre úgy tűnik, hogy ugyanazokat az opciókat találjuk meg benne, amelyek a legdrágább tuningalaplapoknál is rendelkezésre állnak, végül kiderül, hogy ez mégsem így van. Az FSB órajele még egészen magasra állítható, és a processzor szorzója is változtatható (erre szükség is van a C'n'Q miatt), innentől kezdve gyakorlatilag a kezünk meg van kötve. A processzor és a memória feszültsége éppen csak megemelhető (ahogy az ASRock esetében is láttuk), de nincs lehetőség se a HyperTransport-feszültség, se a chipsetfeszültség, se a HT-linksebesség állításásra, és ami még rosszabb, hogy még a PCIe és a PCI órajele sem fixálható, így ha tuningra adjuk a fejünket, csak reménykedhetünk benne, hogy azok nem másznak el szabványos órajeleikről (100, illetve 33 MHz). A felsorolt problémákhoz képest már csak bolhányi gondocskának tűnik a Command Rate értékének átállíthatatlansága, így az alaplapot csak 2T-s értékkel tudtuk tesztelni.

Érdekes módon annak ellenére, hogy a BIOS nem túl tuningbarát, és ezek után már a chipsettel szemben sem voltak nagy elvárásaink, az M2V képes volt stabilan működni 270 MHz-es FSB-n, ami egyes, a tesztsorozatunk előző részeiben szereplő gyártók megoldásaira nézve nem túl hízelgő, gondolunk itt az igen drága ECS KA3 MVP Extreme-re vagy a Gigabyte nForce590 SLI chipsetes megoldására, melyek épphogy túllépték a 270 MHz-et. Az M2V még 290 MHz-en is elindult, igaz itt már a bootolás is lefagyott, ellenben a 280 MHz-et pár percig hiba nélkül is kibírta.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!