Ajándék ló? Bárcsak…
Akárhányszor kapcsoltam be, akármelyik kvízét vagy minijátékát próbálgattam, mindig ugyanaz járt a fejemben a Welcome Room nyúzása közben: miért kell ezért fizetni? Hasonló kérdések általában akkor merülnek fel bennem, ha valami szörnyű nagy csalódást okozó programról van szó – ám a Welcome Room nem ilyen. Objektíven nézve igényes és árához mérve tartalmas is – de ebben a formában mégsem szabadna pénzt kérni érte. Az ok egyszerű: ez egy játékosított kézikönyv az új konzolhoz, ami bemutatja a megújult hardvert és az összes hivatalos kiegészítőt. Az élményt számtalan prezentáció és kvíz, valamint tucatnyi minijáték próbálja emlékezetesebbé tenni, de igazán élvezetessé, tényleg játékszerűvé mégsem válik a dolog.
A prezentációba akkor sem lehet belekötni, ha az nem az általánosan ismert, színes-aranyos Nintendo-világok látványvilágát használja, hanem inkább az új konzol főmenüjének fehér-törtfehér eleganciáját – mintha nem is Mario-földjén lennénk, hanem egy Apple-tervezte vadonatúj repülőtéri gyermekmegőrzőben. Merthogy a Welcome Tour tulajdonképpen egy virtuális játszótér, ahol mind a bejárható terepet, mind pedig az attrakciókat hatalmas Switch 2 hardverek jelentik. A sorban állók közül választott karakterünket (a designról nekem sokkal inkább a Sega-féle Feel the Magic alakjai jutottak eszembe, mintsem bármelyik Nintendo-játék) közvetlenül irányíthatjuk a már megnyitott területeken. A bal Joy-Con 2 az első állomásunk, és ha sikerült megtalálni annak minden alkatrészét, gombját, slotját, akkor megnyílik a következő helyszín – és így tovább kiegészítőkön és kontrollereken keresztül egészen a Switch 2 mélyére, a SoC nyáklapig. Az interaktív pontok keresgélése eleinte közepesen élvezetes, aztán rutinszerűvé válik – egyfajta időhúzási lehetőség az, hogy nem mehetünk tovább, amíg meg nem találtuk, hogy hová pakolta a B gomb, a mikrofon, vagy éppen az USB-bemenet ikonját a designer.
[+]
Szerencsére nem csak erről a pecsétgyűjtésről van szó: minden hardveren ismertetők, majd azok alapján kvízek várnak ránk. Az ismeretanyag helyenként egész érdekes: kiderül például, hogy miként is működik a HD Rumble 2 nevű kontrollervibráció, és animált keresztmetszetes tervrajzok mutatják be azt is, hogy pontosan mi módon is kapcsolódnak a mágneses Joy-Con 2 kontrollerek a gépre. Máskor viszont a leírások meglehetősen felületesek, és olyan dolgokról szólnak, amit egy Prohardver-fórumon megedződött illető természetesnek vesz – tudjátok például, hogy mi a különbség a 4K és az 1080p között? A több pixel! Mindig vannak persze újonc játékosok, szóval nem állítom, hogy ez teljesen felesleges lenne, de sajnos a témánként 3-5 prezentációra felhúzott kvízek rendkívül könnyűek, és a „mókás” rossz válaszok túltengése miatt valószínűleg a legtöbbeknek alapból 90% feletti lenne a helyes találati aránya.
Hirdetés
[+]
A kínálatot apró minijátékok és játszható demók zárják – ezek egyrészt egész jól mutatják be a hardverfunkciókat, viszont kinézet és megvalósítás szempontjából is a megboldogult Flash-játékok legalját idézik, és nem a Nintendo kifinomultságát. Egész sok minijáték dolgozik azon, hogy az egérként is használható Joy-Con 2-k működését megtanítsa az érdeklődőknek, és bár a precizitással semmi baj nincs, maguk a minijátékok már-már a primitívségig egyszerűek – nem egy szó szerint, túlzás nélkül olyan, mintha a programozók rajzolták volna, grafikusi segítség nélkül. Az egyikben például potyogó tüskés golyókat kell kikerülni, a másikban pedig egy labirintuson kell egy golyót végighúzni úgy, hogy csak az „egeret” használjuk. A dolog működik, de fájdalmasan hiányzik valami bájos, valami igényes, valami nintendós a megvalósításból.
[+]
A Switch egyedi mivoltát a 1-2-Switch és az Arms mutatta be – egyik sem volt tökéletes ugyan, és főleg előbbi szavatossága volt órákban mérhető, de játékosabbak, befogadhatóbbak, szórakoztatóbbak voltak. A Wii U-hoz is készült egy hasonló, szintén vidámparkos körítéssel dolgozó hardverbemutató szoftver – és hiába volt a Nintendo Land teljesárú játék, arra nem tudtam így morogni. Az ugyanis fantasztikus „Mario és baráti köre” köntösben, valódi, hosszú távon is élvezetes kis játékokkal szórakoztatott, miközben bemutatta az új konzol furcsa vonásait is. A Welcome Tour e téren sokkal kevesebbet nyújt, és ugyanez igaz akkor is, ha a PlayStation 5-höz mellékelt Astro’s Playroommal mérem össze. Már csak azért is, mert az teljesen ingyenes és egész szórakoztató volt, ezért pedig minden sterilitása és távolságtartása mellett is 10 eurót kér a Nintendo. Lehet persze, hogy én kezelem kicsit rosszul: ha úgy nézem, hogy a Switch 2 simán lehet egy fiatal játékos első konzolja, akkor kifejezetten hasznos, ha egy szoftver bemutatja, hogy mi az a HDR, és miként működik egy akkumulátor. Így talán pozitívabb a kép, bár a gondolatot még ez sem űzi el: miért kell ezért fizetni?
A Nintendo Switch 2 Welcome Room kizárólag Switch 2-re jelent meg.
Bényi László
Összefoglalás
A Switch 2 hardverét és kiegészítőit játékos formában bemutatni hivatott szoftver. Célját betölti, és helyenként szöveges magyarázatai szórakoztatóan informatívak is, kvízekkel és minijátékokkal traktál, de még így is sajnálatosan messze van attól, hogy egészében nézve igazi játékélményt nyújtson. Az pedig főleg érthetetlen, hogy a Wii Sports és az Astro’s Playroom után ezt miért nem csomagolták a géphez.
A Nintendo Switch 2 Welcome Room legfőbb pozitívumai:
- Egy sor érdekes technikai részletre rávilágít;
- néhány, technikai primitívsége ellenére is jó minijáték.
A Nintendo Switch 2 Welcome Room legnagyobb hiányosságai:
- Letisztult, elegáns, de meglepően lélektelen prezentáció;
- a minijátékok java programozógrafikával készült;
- időhúzós pecsétgyűjtögetés a hardvereken mászkálva.
