Razer BlackWidow Chroma V2 billentyűzet
Most, mikor lassan már tápkábel is készül „gamer” verzióban, nehéz visszaemlékezni azokra az időkre, amikor még csak az egér és a billentyűzet esetében találkozhattunk kifejezetten a játékosok igényeire szabott változatokkal. Ezekben az időkben alapozta meg hírnevét a Razer, eredetileg még mint a Kärna nevű cég almárkája, a Bloomslang egérrel, amelyet aztán további jól sikerült példányok követtek, mint például a 13(!) éve általunk is tesztelt Diamondback.
Az azóta eltelt időben a Razer igen szépen fejlődött, és az egerek mellé megjelentek a headsetek, sőt tabletek, telefonok és notebookok is. Jelen tesztünkben azonban visszatérünk a gyökerekhez, és két alapvető gamer eszközt vizsgálunk meg: a BlackWidow Chroma V2 billentyűzetet és a Naga Trinity egeret, amelyek a gyártó csúcskategóriás termékei, ahol a tervezésnél nem csak a jelenleg kihagyhatatlan RGB LED-ek beépítésével igyekeztek a játékosok kedvében járni.
Razer BlackWidow Chroma V2 – külső
Az utóbbi időben divatba jöttek a „pucér” billentyűzetetek, ahol a többnyire fémből készült alaplapon szigetszerűen állnak a gombok. Ilyen dizájnt kapott a legutóbb tesztelt Gamdias Hermes P1, a Logitech G413, a HyperX Alloy Elite, és még sorolhatnánk. Ezzel szemben a BlackWidow a klasszikusabb formát követi, tehát a gombokat besüllyesztették a billentyűzet vonalába, az alaplemezt pedig igényes műanyagból készült keret veszi körül. Ez persze érhető, hiszen a Chroma V2-vel mégiscsak egy több mint hét éves termékvonalat visz tovább a cég, nem illik csak úgy sutba dobni az eddigi dizájnt.
A hatás mindenesetre a fekete színnel kombinálva elég brutális, első ránézésre mintha egy tankot tettünk volna az asztalra, és ezt még tovább erősíti, ha a puha szivacsos csuklótámaszt is csatlakoztatjuk hozzá. Pedig a méretek nem elrugaszkodottak: a BlackWidow Chroma V2 asztalunkon körülbelül 475 x 185 mm helyet igényel a csuklótámasz nélkül, azzal pedig 475 x 250 mm-t. A gombok magassága a hátsó sorban alapesetben 4 cm, ha pedig kinyitjuk a lábakat, ez 54 mm-re nő. Az említett tankszerű érzést tovább erősíti a jó minőségű, kissé érdesített műanyag burkolat, amely masszív, nem hajlik, nem zörög, teljes mértékben átadja a „van benne anyag” érzést.
Az ismerkedést a billentyűzet tetején kezdve, láthatjuk, hogy az általunk tesztelt modell standard US kiosztást kapott, egyetlen különálló extra oszloppal bal oldalon, amelyben öt darab makrózható billentyűt találunk. Egyéb másodlagos funkciók a funkciógombok egy részére kerültek, itt vannak a médiavezérlők, itt tudjuk a háttérvilágítás fényerejét módosítani, illetve további makrókat rögzíteni – ez utóbbihoz tehát nem szükséges elindítani a gyártó szoftverét.
Maguk a billentyűkupakok a standard Cherry MX „rögzítést” használják, még ha Greetech kapcsolók is dolgoznak alattuk. Sajnos magas ára ellenére a Razer nemcsak hogy pótsapkákat, de kiszedő szerszámot sem mellékel a Chroma V2 mellé, és a sapkák gyártása is mártásos, gravírozott módszerrel történik. Szó se róla, ennek minősége kiváló, a festékréteg vastag és egyenletes, tehát biztosan több évet kibír majd kopás nélkül – ám mégis jobban örültünk volna ezen az árszinten a kettős fröccsöntés használatának.
A billentyűzet vaskos, szövettel burkolt kábele a hátoldal közepén bújik el, vaskos törésgátlóval védve. Másik végén összesen három konnektort találunk, két USB és egy 3,5 mm-es jack képében – ezekre azért van szükség, mert a billentyűzet jobb oldalán egy USB port és egy kombinált headset-csatlakozó várja a kiegészítőket. Hátára fordítva a BlackWidow-t, sok érdekességet nem látunk majd: pár nagyméretű gumitalp gondoskodik a tapadásról, két kihajtható láb pedig a magasságállításról.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!